Így szexel egy brüsszelita - Selmeci János jegyzete
Kétségtelen, hogy egyik haveromnak sem javasolnám az év ötleteként, hogy egy idegen hotelszobában háljon együtt az őt hangfelvételekkel megzsaroló exével.
Göd előttem, Göd utánam - Józsa Márta jegyzete
Ahol arról is lehet döntéseket hozni, hogy a gödi Samsung gyárban például nem működhet szakszervezet, mert a cégnek így jóval olcsóbban jön ki az üzemeltetés, ugyanis nem kell bíbelődnie költséges munkavédelmi szabályokkal és felszerelésekkel.
Ez a kérdés - Szénási Sándor jegyzete
A hatalom úgy tudja, és lehet, hogy nem rosszul, hogy a magyarok szabadságfogalma ritkán fogja át a nemzet, a nemzeti intézmények, és a nagy polgári alaptételek, a sajtó-, a gyülekezés-, a véleménynyilvánítás szent jogát, viszont ettől még magát a fogalmat ismeri.
Nyakukban a bili tartalma - Kárpáti Iván jegyzete
Ez nem baleset volt, nem üzemzavar, nem félreértés. Ez állami asszisztálással végrehajtott környezeti és munkahelyi erőszak.
A Fidesz antitézise - Dési János jegyzete
Az Iványi elleni eljárás nem véletlen, és annyiban mindenképpen koncepciós, hogy hatalmi erőfitogtatás. Iványi Gábor az antitézise a Fidesznek. Amíg az újfasiszta Fidesz rombol és rabol, addig Iványi nyilvánvalóan egy olyan eszmét jelenít meg, amelyet a fideszesek hírből sem ismernek.
Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Gábor György: A parvenü rongy jelleme
11/08/2023 16:06
| Szerző: Gábor György
Ennél ezerszer jobb volt az összes ótvaros diktátor, köztük Ceaușescu az arany WC csészéjével és WC keféjével, mert ezekben a szörnyetegekben – úgy tűnik – akadt még valami atavisztikus emberi maradvány, minimális szemérem, jóérzés, gátlás vagy nem is tudom, micsoda, szemben Szalay-Bobrovniczky Kristóffal, aki mindezektől a humán nyomoktól garantáltan mentes, maga a pőre fideszség, hiszen amazok nem múzeumokat csesztek szét, csak a maguk képére és hasonlatosságára rendezték be otthonaikat. A jelenlegi magyar hadügyminiszter viszont ugyanezt az ország egyik fontos, frekventált és kedvelt múzeumával tette meg.
Facebookon írt posztomban elmondtam, mit is gondolok arról, hogy az új honvédelmi miniszter, bizonyos Szalay-Bobrovniczky Kristóf hamisítatlan parvenüként és utolsó bunkóként kisöpörte a helyéről a Hadtörténeti Múzeumot, csak azért, hogy berakhassa oda a fenekét, s elegáns fekvésű szobához jusson, pompás panorámával.
Tudom, hogy ennél súlyosabb disznóságokat is elkövettek és várhatóan el is fognak követni, de ezt a történetet én a legszimptomatikusabbnak, a legárulkodóbbnak és a legvérlázítóbbnak gondolom az elmúlt évek során elkövetett valamennyi gazemberségük sorából.
Adott egy önmagát folyamatosan nemzetiként és keresztényként magamutogató kormány, amely akár magáénak is vallhatná a konzervatív hagyományban jól ismert szállóigét, amely szerint még ha valami csillogóan új létrehozására nem is vagyunk képesek, de legalább a régi értékeket teljes épségükben törekszünk megőrizni. Meg hát a nemzeti hagyományok, az értékek továbbadása, a család és egyéb szófoszlányok, a nap 24 órájában.
Apropos, család, értékek továbbadása, miegymás. Én kisgyerekkoromban a Hadtörténeti Múzeum előtt álló ágyúkon lovagoltam rendszeresen, a múzeum megtekintése után szinte menetrendszerűen, ugyanis sokszor jártam emitt, minthogy apám és anyám volt az első "történész" az életemben. Apám itt mesélte el a magyar történelmet, anyám a Nemzeti Galéria nagy történelmi festményei előtt állva. De valamennyi iskolámmal úgyszintén jöttünk ide, aztán később már én hoztam a saját gyermekeimet, s minden kísértetiesen ugyanúgy zajlott: múzeumi sétával, aztán ágyúkon való lovaglással, magyarázatokkal, mesével, s innentől kezdve mindegyiknél állandósult történelemből a jeles, a töri lett a kedvenc tárgy, emelt színtű érettségi, sikeres felvételi, szóval hagyomány, ismeret, örökség, megőrzés, továbbadás, család, a jövő generációja, vagyis a Fidesz-KDNP összes jelszava, csak a CSOK és a fóliázás hiányzott közülük, meg az, hogy az anya nő, az apa férfi.
De aztán egyszeriben (korántsem váratlanul, az efféle már várható volt) megérkezett a hamisítatlan dzsentroid parvenü, a régről ismert magyar regények legundokabb, legvisszataszítóbb szereplője, a "kivagyokén", aki jelentős energiával törekszik magamutogatni, ki is ő és milyen is ő (jelentem, hiánytalanul sikerült megmutatnia), s aki egy mozdulattal kivágta az utcára a múzeumot, mint macskát nagydolgozni, hadd jöjjenek ezután teljesen feleslegesen a szülők a gyerekeikkel, elvégre nincs múzeum, nincs mese és magyarázat, következésképp azt követően nincs ágyún való lovaglás, a gyerekeket kitúrta a sajáttá nyilvánított homokozójából a miniszter bácsi, nem a Czinege Lajos, neki eszébe sem jutott ilyet tenni, pedig ő is megérte a pénzét, hanem ez a mostani háromnevű, és most ő lovagol a szobájában a vélt hírnevén és dicsőségén. Még tán szavalna is fennhangon, ha ismerné Balassi Egy katonaének c. költeményét: "Az jó hírért, névért s az szép tisztességért / ők mindent hátra hadnak, / Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak."
Vagyis a Hadtörténeti Múzeum, ami a honvédség legjelentősebb tudományos közgyűjteménye és kulturális intézménye, s ami a kifejezetten e célra átalakított klasszicista Nádor-kaszárnyába 1926-ban költözött be, majd 1937-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt (úgy bizony, a Horthy-korszakban, kedves Fidesz-KDNP!), majd a II. világháború után újra építette részben megsemmisült, részben megsérült gyűjteményét, s ahová nemzedékek sora járt és cipelte magával a gyermekeit, ahogy egykor őt cipelték a szülők és a nagyszülők, most a honvédelmi miniszter otthona lett, mert őkegyelmessége ezt nézte ki magának, oszt jónapot! Mindenesetre ennél ezerszer jobb volt az összes ótvaros diktátor, köztük Ceaușescu az arany WC csészéjével és WC keféjével, mert ezekben a szörnyetegekben – úgy tűnik – akadt még valami atavisztikus emberi maradvány, minimális szemérem, jóérzés, gátlás vagy nem is tudom, micsoda, szemben Szalay-Bobrovniczky Kristóffal, aki mindezektől a humán nyomoktól garantáltan mentes, maga a pőre fideszség, hiszen amazok nem múzeumokat csesztek szét, csak a maguk képére és hasonlatosságára rendezték be otthonaikat. A jelenlegi magyar hadügyminiszter viszont ugyanezt az ország egyik fontos, frekventált és kedvelt múzeumával tette meg.
Nem az ő védelmére hozom fel, inkább csak emlékeztetek arra, hogy nyilvánvalóan ugyanez a nemzeti-konzervatív hevület volt az, amely megszüntette a műemlékvédelmet, ha másért nem, hát azért, hogy szabad garázdálkodási tereppé váljon az épített nemzeti örökség a rendszer többi parvenüje számára.
Amúgy pedig kifejezetten érdekelne, mit mond majd a Fideszre szavazó apuka, ha felhág gyermekével az egykor volt Hadtörténeti Múzeumhoz, ahová többé már nem léphet be a gyermekével? A múzsák otthonába (a múzeumokba) közönséges halandó még bejárhatott, elvégre kik azok a múzsák, de a hadügyminiszter irodáját Cerberusok vigyázzák. S vajon mit szól mindehhez a fideszes sikerek hagyományos propagandagépezete?
Annál is inkább, mert ez már nem "lölőizmus" (special thanks to Pesty László), hanem annak a legocsmányabb sokszorosa.
