A vádlottak padja - Hardy Mihály jegyzete
Furcsán hangozhat, de ettől még tény, hogy Európa legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi szervezete nem volt felkészülve ilyenfajta belső bomlasztásra és cinikus árulásra, amit Orbán Viktor és Szijjártó Péter bemutatott.
Szegények – Szénási Sándor jegyzete
Amikor a görénykurzus névadója a kampányban elismerte, hogy elvesztette a nagyvárosokat, az értelmiséget, és a középosztály javát, akkor ez már régi igazság volt, és ez látszott is a Fidesz kommunikációján. Emlékszünk arra a borzongató emoji-kampányra, amelyhez már olvasni sem kellett tudni, a sárga arcok hangulatjelei dühöket, félelmeket, vagy éppen boldogságot irányítottak az ellenfelekkel szemben, az utóbbit viszont a Fideszre természetesen. Hogy az üzenet még érthetőbb legyen, az ellenzék biztos megítélése érdekében szarkupacokat ábrázoló emojikat, és hányással küzdőket is bevetettek. Még, vagy megint, most is ott vannak a falakon.
Előmásznak a roncsból a fideszes sofőrök - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a jelenség, amikor egy súlyos autóbaleset után, valaki szerencsésen kimászik saját lábán a roncsból, feláll és látszólag irracionális dolgokat kezd művelni. Össze-vissza mászkál, keresi az öngyújtóját, nyomkodja a telefonját, irreleváns kérdéseket tesz fel a segítségére sietőknek. Még csak a fejét sem ütötte be, egyszerűen még tart a sokk hatása, azt sem tudja hol van és valójában mi történt vele.
Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Gábor György: A parvenü rongy jelleme
11/08/2023 16:06
| Szerző: Gábor György
Ennél ezerszer jobb volt az összes ótvaros diktátor, köztük Ceaușescu az arany WC csészéjével és WC keféjével, mert ezekben a szörnyetegekben – úgy tűnik – akadt még valami atavisztikus emberi maradvány, minimális szemérem, jóérzés, gátlás vagy nem is tudom, micsoda, szemben Szalay-Bobrovniczky Kristóffal, aki mindezektől a humán nyomoktól garantáltan mentes, maga a pőre fideszség, hiszen amazok nem múzeumokat csesztek szét, csak a maguk képére és hasonlatosságára rendezték be otthonaikat. A jelenlegi magyar hadügyminiszter viszont ugyanezt az ország egyik fontos, frekventált és kedvelt múzeumával tette meg.
Facebookon írt posztomban elmondtam, mit is gondolok arról, hogy az új honvédelmi miniszter, bizonyos Szalay-Bobrovniczky Kristóf hamisítatlan parvenüként és utolsó bunkóként kisöpörte a helyéről a Hadtörténeti Múzeumot, csak azért, hogy berakhassa oda a fenekét, s elegáns fekvésű szobához jusson, pompás panorámával.
Tudom, hogy ennél súlyosabb disznóságokat is elkövettek és várhatóan el is fognak követni, de ezt a történetet én a legszimptomatikusabbnak, a legárulkodóbbnak és a legvérlázítóbbnak gondolom az elmúlt évek során elkövetett valamennyi gazemberségük sorából.
Adott egy önmagát folyamatosan nemzetiként és keresztényként magamutogató kormány, amely akár magáénak is vallhatná a konzervatív hagyományban jól ismert szállóigét, amely szerint még ha valami csillogóan új létrehozására nem is vagyunk képesek, de legalább a régi értékeket teljes épségükben törekszünk megőrizni. Meg hát a nemzeti hagyományok, az értékek továbbadása, a család és egyéb szófoszlányok, a nap 24 órájában.
Apropos, család, értékek továbbadása, miegymás. Én kisgyerekkoromban a Hadtörténeti Múzeum előtt álló ágyúkon lovagoltam rendszeresen, a múzeum megtekintése után szinte menetrendszerűen, ugyanis sokszor jártam emitt, minthogy apám és anyám volt az első "történész" az életemben. Apám itt mesélte el a magyar történelmet, anyám a Nemzeti Galéria nagy történelmi festményei előtt állva. De valamennyi iskolámmal úgyszintén jöttünk ide, aztán később már én hoztam a saját gyermekeimet, s minden kísértetiesen ugyanúgy zajlott: múzeumi sétával, aztán ágyúkon való lovaglással, magyarázatokkal, mesével, s innentől kezdve mindegyiknél állandósult történelemből a jeles, a töri lett a kedvenc tárgy, emelt színtű érettségi, sikeres felvételi, szóval hagyomány, ismeret, örökség, megőrzés, továbbadás, család, a jövő generációja, vagyis a Fidesz-KDNP összes jelszava, csak a CSOK és a fóliázás hiányzott közülük, meg az, hogy az anya nő, az apa férfi.
De aztán egyszeriben (korántsem váratlanul, az efféle már várható volt) megérkezett a hamisítatlan dzsentroid parvenü, a régről ismert magyar regények legundokabb, legvisszataszítóbb szereplője, a "kivagyokén", aki jelentős energiával törekszik magamutogatni, ki is ő és milyen is ő (jelentem, hiánytalanul sikerült megmutatnia), s aki egy mozdulattal kivágta az utcára a múzeumot, mint macskát nagydolgozni, hadd jöjjenek ezután teljesen feleslegesen a szülők a gyerekeikkel, elvégre nincs múzeum, nincs mese és magyarázat, következésképp azt követően nincs ágyún való lovaglás, a gyerekeket kitúrta a sajáttá nyilvánított homokozójából a miniszter bácsi, nem a Czinege Lajos, neki eszébe sem jutott ilyet tenni, pedig ő is megérte a pénzét, hanem ez a mostani háromnevű, és most ő lovagol a szobájában a vélt hírnevén és dicsőségén. Még tán szavalna is fennhangon, ha ismerné Balassi Egy katonaének c. költeményét: "Az jó hírért, névért s az szép tisztességért / ők mindent hátra hadnak, / Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak."
Vagyis a Hadtörténeti Múzeum, ami a honvédség legjelentősebb tudományos közgyűjteménye és kulturális intézménye, s ami a kifejezetten e célra átalakított klasszicista Nádor-kaszárnyába 1926-ban költözött be, majd 1937-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt (úgy bizony, a Horthy-korszakban, kedves Fidesz-KDNP!), majd a II. világháború után újra építette részben megsemmisült, részben megsérült gyűjteményét, s ahová nemzedékek sora járt és cipelte magával a gyermekeit, ahogy egykor őt cipelték a szülők és a nagyszülők, most a honvédelmi miniszter otthona lett, mert őkegyelmessége ezt nézte ki magának, oszt jónapot! Mindenesetre ennél ezerszer jobb volt az összes ótvaros diktátor, köztük Ceaușescu az arany WC csészéjével és WC keféjével, mert ezekben a szörnyetegekben – úgy tűnik – akadt még valami atavisztikus emberi maradvány, minimális szemérem, jóérzés, gátlás vagy nem is tudom, micsoda, szemben Szalay-Bobrovniczky Kristóffal, aki mindezektől a humán nyomoktól garantáltan mentes, maga a pőre fideszség, hiszen amazok nem múzeumokat csesztek szét, csak a maguk képére és hasonlatosságára rendezték be otthonaikat. A jelenlegi magyar hadügyminiszter viszont ugyanezt az ország egyik fontos, frekventált és kedvelt múzeumával tette meg.
Nem az ő védelmére hozom fel, inkább csak emlékeztetek arra, hogy nyilvánvalóan ugyanez a nemzeti-konzervatív hevület volt az, amely megszüntette a műemlékvédelmet, ha másért nem, hát azért, hogy szabad garázdálkodási tereppé váljon az épített nemzeti örökség a rendszer többi parvenüje számára.
Amúgy pedig kifejezetten érdekelne, mit mond majd a Fideszre szavazó apuka, ha felhág gyermekével az egykor volt Hadtörténeti Múzeumhoz, ahová többé már nem léphet be a gyermekével? A múzsák otthonába (a múzeumokba) közönséges halandó még bejárhatott, elvégre kik azok a múzsák, de a hadügyminiszter irodáját Cerberusok vigyázzák. S vajon mit szól mindehhez a fideszes sikerek hagyományos propagandagépezete?
Annál is inkább, mert ez már nem "lölőizmus" (special thanks to Pesty László), hanem annak a legocsmányabb sokszorosa.
