Békesi László: A szelídség erejével

Április 30-án véget ért Ferenc pápa három napos budapesti látogatása.

Azóta számos elemzés látott már napvilágot, amelyek megpróbálják értékelni, magyarázni a pápa látogatás célját, tapasztalatait, közvetlen és közvetett hatásait, következményeit.

Olvasva ezeket az elemzéseket, egyre inkább az a benyomásom, hogy azokban éppen a látogatás lényege szorul háttérbe, sikkad el – sokszor tudatosan manipulálják, hamisítják, tagadják meg és le sokan, jól felismerhető napi politikai, hatalmi célok vagy remélt, nagyon is földi előnyök érdekében.

Ferenc pápa valamennyi budapesti cselekedete, beszéde, gesztusai, találkozásai egyházi és civil szervezetekkel, vezetőkkel, az utca emberével félreérthetetlenül, napnál világosabban képviselt, sugárzott, demonstrált egy mélyen megélt és gyakorolt hitet, egy megingathatatlan morális értékrendet, a közjó megalkuvás mentes szolgálatát, a szegények, elesettek, betegek, kitaszítottak, nyomorban élők támogatását, a végtelen alázatot és fegyelmet, amellyel betegségei, fájdalmai, fizikai korlátai ellenére teljesíti kötelezettségeit, járja földi zarándok útját, ahogy minden üzenetében egyértelműen elítéli a hatalommal való visszaélést, a lopást, csalást, korrupciót, az önzést, a hazugságokat, a képmutatást, az erőszakot és részvétlenséget, a háborúkat és a kegyetlenséget.

Akinek van szeme a látásra, füle a hallásra és a valóság befogadására képes, előítéletektől, elzárkózástól mentes figyelme – függetlenül attól, hogy hívő vagy ateista –, az a pápa minden megnyilvánulásából láthatta és megérthette, hogy az a mély humánum, maníroktól mentes emberség és jó szándék kibékíthetetlen ellentmondásban van a mai magyar valósággal, az uralkodó rezsim minden céljával, cselekedetével, döntéseivel, a kollaboráns magyar egyházak hazug, haszonleső, farizeus magatartásával. Még senki sem szembesítette ilyen világosan, elegánsan, ugyanakkor szelíden bűneivel, mulasztásaival az Orbán rezsimet, mint Ferenc pápa.

A pápának nincs szüksége arra, hogy expressis verbis, direkt módon ítélje el az Orbán rezsimet, hogy megbélyegezze, elítélje kiszolgálóit, szekértolóit – az ő kikezdhetetlen hitelessége, megkérdőjelezhetetlen morális nagysága, amit cselekedeteinek, beszédeinek, tanításainak, üzeneteinek és gesztusainak tökéletes egysége bizonyít, elég ahhoz, hogy minden gondolkodó ember számára világos legyen értékítélete, véleménye és szándéka.

Sztálinnak abban igaza volt, hogy a pápának nincsenek hadosztályai, amelyek a háborúban legyőzik az ellenséget, csak azt felejtette el, hogy a leghatalmasabb és legerősebb hadsereg, a legnagyobb politikai és gazdasági hatalom is összeomlik, megsemmisül egyszer, ha nemtelen célokat szolgál, míg az igazság iránti vágy és az emberi jó szándék, amit a töretlen hit is erősít, legyőzhetetlen, örök életű.

Valószínűleg az ateista Voltaire-nek igaza volt abban, hogy "ha nincs Isten, akkor is ki kellene találni, hogy az embereknek legyen mibe kapaszkodniuk és legyen kitől félniük."

A pápa látogatásával elégedetleneknek, a fanyalgóknak pedig tudomásul kellene venniük, hogy Péter utódának, Krisztus földi helytartójának nem feladata, hogy eltávolítsa a hatalomból az Orbán rezsimet, nem neki kell elvégeznie a mi munkánkat, de látogatásával minden jó szándékú ember hitét és reményét képes megerősíteni, ha másként nem, hát azzal, hogy világossá teszi: ami ma Magyarországon történik az homlok egyenest ellentétes a keresztény értékekkel és célokkal.

Kétségtelen, hogy Orbánék gátlástalanul meghamisítják a pápai látogatás lényegét, üzenetét, hogy áradó propagandájukban saját céljaik igazolására próbálják felhasználni a pápa kiragadott, elferdített, manipulált mondatait, gesztusait, de ez nem Ferenc pápa hibája, hanem a rezsim bűne. Mi pedig örülhetünk annak, hogy Ferenc pápa vállalta ezt a nehéz missziót is.