Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Sorsokról, írói szabadságról
27/04/2023 14:09
| Szerző: Arató András
A Btk. módosítását kezdeményezi a Fidesz frakcióvezetője a rágalmazás és becsületsértés témakörében... Végre a Párt „újságírói” is hozzájutnak a szépírók szabadságához: utóbbiakhoz hasonlóan ők is szabadon, következmények nélkül rendelkeznek írásaik szereplőinek a sorsáról.
1938, Berlin. Egy tizenkét éves fiú, Josef utazik a vonaton, kíváncsi, vajon sárga csillagos karszalag nélkül nem ugyanolyan-e, mint a többi német. Leveszi a jelet, zsebreteszi, vállalva a kockázatot átmegy az árja-vagonba, az étkezőkocsiban vesz egy újságot. Egészen addig nem történik semmi, amíg ki nem rántja véletlenül a zsebéből a karszalagot. Megpróbálja gyorsan fölkapni a padlóról, ám egy Hitlerjugend egyenruhás fiú gyorsabb nála, bakancsával rátapos a sárga szövetdarabra. Lehet az illető a kor szellemének megfelelő szörnyeteg, vagy szerencsés esetben éppen egy segítőkész megmentő.
Itt tartott az elbeszélés, amikor hirtelen helyszínt váltott az író, hogy a regényének egy másik szálával folytassa. Az olvasó vagy bosszankodik, vagy izgatottan folytatja gyorsan a lapok feldolgozását, szorítva a fiú sorsáért. Ami viszont ki van szolgáltatva az író kényének-kedvének. A szerző sorsokkal játszik, miközben a büntetlensége garantált, morálisan és jogilag egyaránt. Lehetne e kijelentést árnyalni, de a lényeget tekintve aligha vitatható. Mondhatnánk, a szépíró szabadságának csak a fantázia szab határt.
Az újságíró, vagyis a „tényíró” számára nincs ilyen mozgástér, csakis a megtörtént események krónikáját írhatja meg, a bizonyított, de legalábbis megalapozottan feltételezett tényekét. Tévedés lehetséges, a helyesbítés és a mea culpa alapkövetelmény. Aki nem így jár el, az elveszti a hitelességét, talán a munkáját is, és bukott személyiségjogi perek elé néz. Sorsa rosszra fordul. Liberális demokráciákban.
Honunkban sorra vesztik el a pereket a közpénzen élősködő médiumok, államiak és Családi Tulajdonban lévő maszekok, mert egyes bíróságok még mindig nem értik az idők szavát. Aztán persze nem hajtják végre az ítéleteket, nem helyesbítenek, noha a kártérítésre megállapított filléreket általában kifizetik. Telik rá nekik a mi pénzünkből.
Mostan a Btk. módosítását kezdeményezi a Fidesz frakcióvezetője a rágalmazás és becsületsértés témakörében. A benyújtott tervezet alapján a jövőben nem lenne büntetendő az, aki a közügyek szabad megvitatásakor, sajtótermékben vagy médiaszolgáltatás útján gázol bele mások becsületébe. (Feltéve, hogy cselekménye nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására. A nyilvánvalóság és a súlyosság definiálását ne várjuk el a törvényalkotótól, nem azért, mert az lehetetlen, hanem mert az sértené az elkövető személye alapján megvalósítandó diszkrimináció szabadságát).
Minthogy az efféle cselekedet szinte kizárólag az állami és a kesmoid médiára jellemző, a megújított jogszabály jelentős megtakarítást hoz népünk boldogulását szolgálva. Elejét veszi a költséges, és az ítéletek végrehajtásának elmaradása miatt fölösleges bírósági eljárásoknak.
És végre a Párt „újságírói” is hozzájutnak a szépírók szabadságához: utóbbiakhoz hasonlóan ők is szabadon, következmények nélkül rendelkeznek írásaik szereplőinek a sorsáról.
Az író az említett regényben ezúttal megkegyelmezett Josefnek, bizonyára más sorsot szánt neki, vagy csak egyszerűen túl rövid lett volna a történet ezen a ponton befejezve.
