Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Arató András: Sorsokról, írói szabadságról
27/04/2023 14:09
| Szerző: Arató András
A Btk. módosítását kezdeményezi a Fidesz frakcióvezetője a rágalmazás és becsületsértés témakörében... Végre a Párt „újságírói” is hozzájutnak a szépírók szabadságához: utóbbiakhoz hasonlóan ők is szabadon, következmények nélkül rendelkeznek írásaik szereplőinek a sorsáról.
1938, Berlin. Egy tizenkét éves fiú, Josef utazik a vonaton, kíváncsi, vajon sárga csillagos karszalag nélkül nem ugyanolyan-e, mint a többi német. Leveszi a jelet, zsebreteszi, vállalva a kockázatot átmegy az árja-vagonba, az étkezőkocsiban vesz egy újságot. Egészen addig nem történik semmi, amíg ki nem rántja véletlenül a zsebéből a karszalagot. Megpróbálja gyorsan fölkapni a padlóról, ám egy Hitlerjugend egyenruhás fiú gyorsabb nála, bakancsával rátapos a sárga szövetdarabra. Lehet az illető a kor szellemének megfelelő szörnyeteg, vagy szerencsés esetben éppen egy segítőkész megmentő.
Itt tartott az elbeszélés, amikor hirtelen helyszínt váltott az író, hogy a regényének egy másik szálával folytassa. Az olvasó vagy bosszankodik, vagy izgatottan folytatja gyorsan a lapok feldolgozását, szorítva a fiú sorsáért. Ami viszont ki van szolgáltatva az író kényének-kedvének. A szerző sorsokkal játszik, miközben a büntetlensége garantált, morálisan és jogilag egyaránt. Lehetne e kijelentést árnyalni, de a lényeget tekintve aligha vitatható. Mondhatnánk, a szépíró szabadságának csak a fantázia szab határt.
Az újságíró, vagyis a „tényíró” számára nincs ilyen mozgástér, csakis a megtörtént események krónikáját írhatja meg, a bizonyított, de legalábbis megalapozottan feltételezett tényekét. Tévedés lehetséges, a helyesbítés és a mea culpa alapkövetelmény. Aki nem így jár el, az elveszti a hitelességét, talán a munkáját is, és bukott személyiségjogi perek elé néz. Sorsa rosszra fordul. Liberális demokráciákban.
Honunkban sorra vesztik el a pereket a közpénzen élősködő médiumok, államiak és Családi Tulajdonban lévő maszekok, mert egyes bíróságok még mindig nem értik az idők szavát. Aztán persze nem hajtják végre az ítéleteket, nem helyesbítenek, noha a kártérítésre megállapított filléreket általában kifizetik. Telik rá nekik a mi pénzünkből.
Mostan a Btk. módosítását kezdeményezi a Fidesz frakcióvezetője a rágalmazás és becsületsértés témakörében. A benyújtott tervezet alapján a jövőben nem lenne büntetendő az, aki a közügyek szabad megvitatásakor, sajtótermékben vagy médiaszolgáltatás útján gázol bele mások becsületébe. (Feltéve, hogy cselekménye nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására. A nyilvánvalóság és a súlyosság definiálását ne várjuk el a törvényalkotótól, nem azért, mert az lehetetlen, hanem mert az sértené az elkövető személye alapján megvalósítandó diszkrimináció szabadságát).
Minthogy az efféle cselekedet szinte kizárólag az állami és a kesmoid médiára jellemző, a megújított jogszabály jelentős megtakarítást hoz népünk boldogulását szolgálva. Elejét veszi a költséges, és az ítéletek végrehajtásának elmaradása miatt fölösleges bírósági eljárásoknak.
És végre a Párt „újságírói” is hozzájutnak a szépírók szabadságához: utóbbiakhoz hasonlóan ők is szabadon, következmények nélkül rendelkeznek írásaik szereplőinek a sorsáról.
Az író az említett regényben ezúttal megkegyelmezett Josefnek, bizonyára más sorsot szánt neki, vagy csak egyszerűen túl rövid lett volna a történet ezen a ponton befejezve.
