Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
A Karmelita varázstalanítása – Kárpáti Iván jegyzete
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
Pótolt mulasztások - Dési János jegyzete
Szóval, az ügyészség most megmutatja, hogy az elmúlt időszakban nem a szaktudása hiányzott ahhoz, hogy az igazságosságot szolgálja. Hajrá, van mit ledolgozni.
Garázsvásár – Józsa Márta jegyzete
Alighanem megélénkülhetett mostanság a turkálók és garázsvásárok forgalma, kétségbeesetten pityergő oligarchák és önostorozásra készülődő politikus cézárok szerzik be az új típusú szereplési szerkót, nagy lehet a keletje a kínai farmereknek – bár nem biztos, hogy most éppen a kínai a jó választás – és a potom harminc ezer forintos óráknak.
Aki nem lép egyszerre... – Rózsa Péter jegyzete
1/02/2024 18:02
| Szerző: Rózsa Péter
Minek kellett ez az egész cirkusz? Gyaníthatóan semmi más értelme nem volt, mint bármi áron a figyelem középpontjában tartani becses személyét, ami majd bevonzza a többi, számára becses személyt.
Valahogy így. Se ellenlépés se rétes. Ja, hogy ezzel végül mégiscsak az egész Magyarország járt jól, mert talán nem fogják a legnagyobb magyar ellenálló miatt még tovább csavarni az EU-s pénzcsapokat, az a legnagyobb magyar ellenállót nem érdekli. Most már csak arra koncentrál erősen, hogy itthon miként lehet győzelemként beállítani azt, hogy eredeti akarata ellenére lépett. Még szegény kormányszóvivő miniszterét is elfelejtette tájékoztatni minderről időben, így eshetett meg ezen a holdsütötte csütörtöki napon, hogy miközben a kormány sajtótájékoztatóján a szóvivő éppen azt a mondatot formázta meg a jelenlévők számára, hogy szerinte egyáltalán nem biztos, hogy lesz uniós döntés Ukrajna hosszútávú, pénzügyi támogatásáról, addig éppen ezekben a percekben emelte fel a kezét az ő főnöke, igennel szavazva korábbi nemjére. Majd néhány óra múlva megérkezett Orbán győzelmi jelentése a közösségi oldalon egy szóban: Kiharcoltuk. Amint a kisegér dübörgött együtt az elefánttal, amint átmentek a hídon. Zavar a gépezetben. Zavar a fejekben. Zavar a kormány egész külpolitikájában.
Szóval mi, az egyszerű polgárok ünnepeljük meg, hogy Orbán ezúttal nem ünnepelheti ellenállási akcióját, és nem vetül ránk még nagyobb mértékben az ő esti árnya. Mellesleg azt is ünnepelhetjük csendesen – ha egy háborúban egyáltalán lehet örömködni –, hogy az egységes döntés megerősíti Ukrajnát, ami így talán végleg el tudja tántorítani az orosz medvét, hogy idecammogjon megint egykori birodalma szerencsétlen országaiba. Ő, a nagy ellenálló pedig nem tehet mást, mint együtt ünnepli velünk önmagát, hogy az uniós közösséggel hónapok óta szembe helyezkedés végül az együtt lépésbe torkollott.
Minek kellett ez az egész cirkusz? Gyaníthatóan semmi más értelme nem volt, mint bármi áron a figyelem középpontjában tartani becses személyét, ami majd bevonzza a többi, számára becses személyt, nevezetesen Ficot, Melonit, és még a többi jobboldali európai politikai vezetőt, akikkel önálló erőközpontot hozhatna létre az EU Parlamentjében. Nem vette észre, hogy erre senkinek sincs szüksége azon az áron, hogy közben az egész közösség működését összezavarják, lassítsák, védtelenné tegyék, és az orosz agresszort ezzel megerősítsék.
Orbán elvétette a fókuszt. Túlságosan önmaga fényében látta a jövőt. Valami történt ma, hogy észlelte, rossz a nézésirány és a lépésritmus. Kellene a rétes. Estére. Egyébként jó reggelt!
Rózsa Péter jegyzete a 2024. február 1-jei Esti gyorsban hangzott el.
