Intelligencia, gyerekkori nevén képesség

Krenner István karikaturistával folytattuk az előző adás végén félbehagyott beszélgetést. A 235. epizódban ugyanis tovább követtük a tudás nyomait. Pontosabban olyan területeket vizsgáltunk, amelyek árulkodhatnak a fogyasztók, felhasználók intellektusáról. Az interjúban nemzetközi kitekintést tettünk, a karikaturista más országok egykori vicclapjairól is mesélt, majd felelevenítette a saját élményeit a szakmai élete kezdetéről. Sajdik Ferenc és Kaján Tibor munkatársi és mentori szerepben is komoly helyet foglalt el az életében. Bizonyos értelemben őket is követve alakította ki a saját stílusát, ami elengedhetetlen ebben a szakmában. Krenner István összehasonlította a rendszerváltás előtti világot napjainkkal a humorban való szókimondás szempontjából. Régen ugyan voltak olyan szabályok, mint a női mellbimbó ábrázolásának tilalma, emelte ki, de ma a néha túlzásba vitt politikai korrektség nehezítheti meg a munkájukat. Ha a műfaj nem is most éli a virágkorát, karikaturisták ma is vannak. És némely fiatal kolléga már őt tartja mesterének.

A humor után következett ismét egy olyan terület, amelyen mozogva nyilvánossá válhat a szellemi képességünk.

Mivel egészen mást jelent Strausst hallgatni, mint Wagnert, felmerült, hogy a komolyzene befogadására mutatott hajlandóság ismét egy árulkodó jele lehet az esetleges bonyolultságunknak. Az persze kérdés, hogy ez a bonyolultság a vérünkben van, vagy út közben folyamatosan bonyolódunk.

Zelinka Tamás, zenepedagógussal arról beszélgettünk, hogy a zeneértés, a zeneszeretet éppúgy velünk született képesség, mint az abszolút hallás. Utóbbi – főleg ha a tulajdonosa nem zenei pályát választ –, inkább átok, mint áldás. A zenére való nyitottság azonban fejleszthető, hangsúlyozta a zenepedagógus. Sőt, a szülő, illetve az óvodai dolgozók akkor járnak el felelősen, ha minél nagyobb figyelmet fordítanak erre. Zelinka Tamás hozzátette, fontos, hogy a megfelelő életkorban a megfelelő zenével ismertessük meg a gyerekeket. És azokból a műfajokból is mindig a legjobbat válasszuk.

 

Ahogy nem mindegy, mikor akarjuk megszerettetni az arra érdemes zenét a fiatalokkal, úgy nem mellékes az időzítése annak sem, hogy mikor akarjuk lemérni a már feltételezett képességeket. Erről beszélgettünk Róth Mária pszichológussal, a Babeș-Bolyai Egyetem professzor emeritusával. A jövő héten innen folytatjuk vele, és az is kiderül, miként kell az eredményt közölni a szülőkkel és a gyermekkel, és természetesen, hogy az egyes esetekben mi a teendő.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.