Vicc és vizualitás
15/07/2023 06:42
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
Az internetes folklórtól a karikatúra aranykoráig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben megvizsgáltuk, hogy milyen is a bajszos hungaromém.
Az előző adásban a vicc változását kezdtük vizsgálni. Ezen a héten a már megváltozott fajtájából indultunk ki, a mémekből. A Richard Dawkins alkotta kifejezés arra utalt, hogy az evolúció-elmélet kiterjeszthető a kultúra elemeire is.
A 234. epizódban először megnéztük, hogy a gyakorlatban ez az elmélet hogyan valósult meg, és jutott el egy olyan dimenzióba, amire a biológus sem számított.
Persze, ha azt mondjuk, mém, mindenki az internetes változatra gondol. Részben helyesen, de a kultúra szóbeli átörökítésének digitális világban megjelent ikertestvéreire csak később, Limor Shifman mutatott rá.
Törteli Telek Márta, az Újvidéki Egyetem Szabadkai magyar Tannyelvű Tanítóképző karának tanársegéde elmondta, a mém az internetes folklór, illetve a netnyelv részeként az oktatásban is hasznosítható. Színesebbé teszi az órát, így könnyebben jegyzi meg a tanuló, amit a tanár át akart adni. Törteli Telek Márta hozzátette, több szempontból is csoportosíthatjuk a mémeket.
Tartalom, illetve a kivitelezés minősége és helye szerint például. Ezek alapján könnyen eldönthetjük, hogy milyen korosztálynak is szánták a humoros videót vagy képet.
Papp Petra Anna tudománytechnológiai újságíró személyes tapasztalatokat is megosztott. Kiemelte, hogy a különböző platformokon különböző korú felhasználók jelennek meg a legnagyobb számban. A Facebook elsősorban a boomer, az X és esetleg az Y generáció tagjainak a találkozóhelye, és a nekik vonzó tartalmakat fogyasztják, osztják meg. Vagyis a mémek egy bizonyos formáját kedvelik a leginkább. A TikTok-on már alapvetően a Z generációsok élik az internetes közösségi életüket, és jó eséllyel olyan mémeket hoznak létre és osztanak meg, amelyek csak a saját korosztályuknak érthető, illetve szórakoztató.
Papp Petra Anna elmondta, nyilvánosan nem szokott megosztani mémeket, de készíteni igen, amit csak a barátainak, zárt csoportban küld el. Hangsúlyozta, egyáltalán nem zavarja, hogy a közösségi felületen nem tudják meg a felhasználók, hogy egy-egy mém az ő műve. Azt szereti a mémben, hogy látja, milyen módon és milyen tempóban módosul.
Az egyik mémtípust tekinthetjük valamelyest modernkori karikatúrának. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan napjainkban is születnek karikatúrák. Krenner István karikaturista kiemelte, hogy sajnos nem olyan mennyiségben, és annyira széles körben terjesztve, mint egykor. Mesélt arról, hogy ő maga milyen mesterek segítségével sajátította el a szakmát, és hogy ő leginkább szöveggel ellátott képeket alkot, de volt már példa arra, hogy olyan erős lett egy rajz, hogy nem volt szükség szövegre. Hozzátette a karikatúrák megértéséhez, szükség van a közéleti tudásra, és talán ennek az általános hiánya miatt nem éli a fénykorát most a műfaj.
Krenner István karikaturistával a következő adásban folytatjuk a beszélgetést.
