Szeretetteljes iskolai elkülönítés?

Magyarországon az oktatási rendszer nagyon erősen differenciál és igazságtalan. Lényegében erre jutott az ETHOS H2020-as európai kutatási projekt, ami megpróbálja definiálni, mit is jelent a társadalmi igazságosság Európában a 2010-es évek végén. A műsor vendége Kende Ágnes szociológus, a CEU kutatója, az ETHOS projekt résztvevője volt.

A kutatási projektben több szempontot többféle szakemberi gárda is vizsgált, közgazdászok, jogászok, filozófusok, szociológusok is részt vettek az elemzésekben. A fő vizsgálati téma a társadalomban lévő igazságtalanságokat igyekezett bemutatni, többek között a munkaerőpiacon, vagy sérülékeny csoportok helyzetének vizsgálatával, mint a romák, nők, vagy a fogyatékkal élők. A műsorban a sorozat utolsó részével foglalkoztunk, amiben az oktatási igazságtalanságok volt a téma, és hogy ez hogyan jelenik meg az adott ország médiájában.

Elkülönítés, helyi igények szerint

2010 óta látszik a tendencia, hogy a középosztály kimenekíti a gyerekeit az oktatásból: egyre többen egyházi vagy magániskolákba íratják a fiatalokat. Az alacsony státuszú gyerekeknek ez azért nem jó, mert eltűnnek azok a társaik az osztályokból, akik felfele húznák őket.

Kutatások igazolják, hogy az integrált iskolák nem ártanak a jó képességű gyerekeknek, a kevésbé jól teljesítőket viszont felhúzzák. Ehhez azonban országosan jól működő iskolarendszert feltételezünk, ami ma nem adott. Vidéken is tendencia lett, hogy ahol csak egy állami iskola volt, megjelent az egyház és nyitott egyházi iskolát is, ahová az „elit” átvihette a gyerekeit.

A hivatalos magyarázat az volt, hogy az elkülönítés a helyi igényeket elégíti ki, és szeretetteljes szegregációra van igény – mondta akkor Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter.

Nagyon más, mint itthon

A műsor nemzetközi kitekintést is adott, kitértek a finn példára, ami azért is nagyon más, mint az itthoni, mert a finn társadalom viszonylag homogén – státusz, jövedelemszint, képzettség tekintetében – így az oktatási rendszernek is könnyebb dolga van. A finneknél nagyon erős a pedagógusszakma presztízse, elismerés tanárnak lenni, és e mellé biztos egzisztenciát garantáló fizetést kapnak.

Az iskola belső világa nagyon gyerekközpontú, pszichológusok segítik a tanárok mindennapi munkáját. Átalakítják a tanítás kereteit, a tanórákat, ahogy a tantermeket is a gyerekek igényeihez igazítják. Olyan minőségű iskoláik vannak, hogy nem kell válogatni, mindegyik intézmény körülbelül egyforma színvonalú. A gyerek aktuális tudása, képességei által megkövetelt differenciált oktatást úgy is képesek kivitelezni, hogy a különböző helyzetű diákok egy osztályteremben, együtt tanulnak.

Hollandiában más a helyzet, ott hatodik után tesztet írnak a gyerekek és szétszedik őket három különböző szintű csoportra. Az első hat év oktatása azonban nagyon átfogó, nagyon jól kezeli a gyerekek közötti különbségeket, így az egyes diákok hatodikra valóban eljutnak arra a szintre, ahová optimális körülmények között addig el lehetett őket juttatni.

Magyarország a leggyengébb

Magyarországon a diákok képességbeli eltérései mögött egyértelműen a társadalmi helyzetük eltérése áll. Egy rossz iskolában aztán egy nehéz háttérrel rendelkező gyerek nem tud előre jutni. A társadalmi hátrányok leküzdésében viszont az OECD 2015-ös felmérése szerint Magyarország a leggyengébb, és 2018-ban is nagyon rosszul álltunk – jegyezte meg Kende Ágnes.

Jó irány lehetne, ha a tanárokra nem zúdulna annyi teher, akár harminc gyerek mindennapi problémája. Ha egy összeszokott team dolgozna egy osztályon, pedagógiai asszisztens és több szakember segítené a mindennapi munkájukat. Akkor nem okozna problémát egy nehezen kezelhető gyerek az osztályban. A megfelelő és jól kidolgozott segítség sokat javítana a mostani elkeserítő helyzeten – fogalmazta meg Kende Ágnes is a gyakran elhangzó szakmai javaslatot.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!