Szent Márton és finomságai: kifli és liba

Ha hinni lehet a legendáknak, 316-an vagy 317-ben, a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában, vagy ahogy ma mondanánk, Szombathelyen világra jött egy fiúcska. Mivel apja katona volt, és egy római rendelet értelmében a katonák fiainak be kellett lépniük a légióba, ifjúkorában a római császár katonájaként szolgált, így jutott el egészen a franciaországi Amiens városáig. Különösen kemény tél volt akkor Galliában, sokan meghaltak a nagy hidegtől. A fiatal katona minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán annyi ruhája maradt, amennyit viselt. Egyik este azonban egy didergő koldussal találkozott. Hogy a koldus ne fagyjon meg, a katona köpenyét kardjával kettéhasította, és egyik felét a koldus vállára borította. Ő volt Márton, aki ettől kezdve az egyházat szolgálta, hosszú életét csodák sora kísérte és akit Tours-ban temettek el, 397. november 11-én.

Szent Mártont tehát november 11-én ünnepeljük, a hagyományok szerint libalakomával és új borral.

Hogy hogy jön ide a liba? Még mindig a legenda szerint Mártont püspökké akarták szentelni, de amikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. Csakhogy a libák őrült gágogásba kezdtek, és addig zajongtak, csapkodtak a szárnyaikkal, amíg a küldöttség fel nem fedezte Márton rejtekhelyét. De van egy régebbi magyarázat is a libalakoma eredetéről, és ez sokkal prózaibb: november 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amelyet lakomákkal, és az akkora beérő új borral ünnepeltek, és Mars isten szent madarából, a libából készült pecsenyével ünnepeltek. Megjegyzem, ebben a legendában is van szerepe a madarak gágogásának, amivel megmentették Rómát a gallok éjszakai támadásától.

Akár így, akár úgy, Márton napján libát és újbort kell vacsorálnia annak, aki a következő évben nem akar éhezni. Legalábbis Magyarországon. Mert a világ mást tájain másképp ünneplik Mártont, Hollandiában vagy Németország egyes részein például fáklyás felvonulásokat szerveztek, és Márton-tüzeket gyújtottak, hogy a jócselekedet szimbóluma, a fény mindenkihez eljusson. Ma már inkább csak a gyerekek lampionjai viszik a fényt, ők sötétedés után az utcákat járják és Márton-napi dalokat énekelnek, gyakran piros köpenybe öltözve. Őket finomságokkal, Márton-kiflivel, fánkkal, liba alakú kaláccsal ajándékozzák meg, illetve Weckmann-nal, ami egy édes tésztából készült, ember alakú figura (Szent Márton kenyerének is nevezik).

És akkor el is érkeztünk a receptes részhez. Mert ugyan Márton már elmúlt, de hát jósága okán biztos nem sértődik meg, ha csak hétvégén köszöntjük lakomával. Úgyhogy elmesélem, én hogy csináltam idén libát. Vettem négy szép combocskát, megmostam, szárítottam, formáztam őket majd durva szemű tengeri sóval bedörzsöltem és egy tepsibe fektettem őket. Tettem melléjük fokhagymát is, meg se kell tisztítani, csak amúgy héjával. Az egész alá vizet öntöttem, úgy két ujjnyi került a tepsibe, és ment is a mérsékeltem meleg, tehát kb. 130 fokos sütőbe. Nagyjából 2-2 és fél órát töltöttek ott, vagyis amíg puhák nem lettek. Akkor leöntöttem alóla a felgyűlt folyadékot, zsírt, és a combocskák bőrös felületét jó alaposan megkentem megborsozott mézzel. Nekem volt otthon finomságos medvehagyma mézem, az még egy plusz ízzel gazdagabbá tette, de bármilyen mézzel jó lesz. Ekkor mehet vissza a forró, vagyis 220 fokos sütőbe amíg piros nem lesz.

 

És akkor a finomságok: elsőként a Márton-kifli de legalábbis az egyik variációja. Kell hozzá: 38 dkg liszt, 2,5 dkg élesztő, 2,5 dl tej, 12 dkg vaj, 5 dkg cukor, 2 tojássárgája + 1 a kenéshez 1 citrom héja, 1 csipet só, a töltelékhez lekvár, én szilvalekvárral szeretem a legjobban, de kis túlzással bármilyen lekvár jó hozzá. Futtassuk fel az élesztőt a tejben egy kövér csipet cukorral, közben habosítsuk ki a vajat a cukorral és egyenként dolgozzuk bele a tojássárgákat. A lisztben kavarjuk el a citromhéjat és a sót, adjuk a vajas részhez, keverjük hozzá az élesztős tejet, az egészen és dagasszuk amíg hólyagos nem lesz. Langyos helyen kelesszük duplára és osszuk 4 részre. A részeket egyenként nyújtsuk kerekre, és osszuk 6 körcikkre, tegyünk rájuk 1-1 kanál lekvárt, tekerjük fel, kanyarítsunk kiflit belőle, és sütőpapírral bélelt tepsiben kelesszük még fél órát, majd kenjük meg tojással és 190 fokos sütőben süssük készre.

 

 

És még valami:

A Klubrádió elindult Az Év Honlapja 2020 versenyen, amelynek egyik díja a közönség szavazatától függ. Kérjük, szavazzon ránk! Ezt az alábbi képre kattintva teheti meg.
Ha úgy döntött, támogat minket, akkor a verseny oldalára jutva, a jobbra fent látható kék gombra kell majd kattintania – mellette látszik, hány szavazatnál tartunk.
Ez is egy apró segítség a Klubrádiónak. Köszönjük.