„Klubrádió“
Belső közlés

Seres Lili Hanna: A fény országa

12/06/2020 17:01

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A költészet napjától a karantén, vagyis a mostani hét végéig a Klubrádió honlapján minden nap közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Seres Lili Hanna A fény országa című versét hallgathatják meg a szerző előadásában.

2020. június 12. Belső közlés (2020.06.12. Seres Lili Hanna)
01:07
00:00
Seres Lili Hanna a fiatal költőnemzedék egyik meghatározóan ígéretes szerzője, tavaly jelent meg Várunk című első verseskötete. Emellett 1945 utáni magyar irodalomból doktorál, volt a Litera irodalmi portál munkatársa, jelenleg pedig a Prae.hu művészeti portál rovatvezetője.

Debütáló kötetéből származik A fény országa című, mától a Klubrádió honlapján is meghallgatható verse is, amelyet először a Belső közlés című irodalmi műsorunkban olvasott föl egy évvel ezelőtt. A költemény egyfajta burkolt generációs közéleti vallomásként is értelmezhető, esetleg öntudatlan reflexióként a saját magunk számára konstruált progresszív közösségi identitásnarratívák visszásságairól és hasznavehetetlenségéről: mivel alapvetően pótszerről van szó, a hatása is diszfunkcionális, s valójában csak megerősíti az eltörölni kívánt, megbélyegzett korábbi narratívákat.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers írott változata:

Seres Lili Hanna: A fény országa

A fény országában lakunk. Régebb óta élünk itt, mint a fény,
mégsem azt mondjuk, a fény lakik a mi országunkban.
Attól félek, így a fény birtokol minket, nem pedig fordítva,
ami még úgy is zavaró, hogy örülünk neki. A fénynek.
Nem a birtoklásnak.

Minden nap belefekszünk a fénybe.
Bátran szétterpeszkedünk, nyújtózkodunk,
lehunyt szemmel mosolyogva, mintha álmodnánk,
egyesek macskának képzelik magukat,
én majomnak. Forr az arcunk a fényben.

Fénysárgák leszünk, mint a híg tea, ez az új bőrszín.
Aggasztó.
Ugyanis eddig nem volt megkülönböztető jelünk,
külső tényező, ami összeköt, stigma, a nemzetünké.
Azon kívül, hogy mind nők vagyunk.

Ők mégis lubickolnak a közös jel felbukkanásában.
Ünnepnapot akarnak. Én meg itt kuksolok,
banánt eszem és nem merek szólni senkinek.
Megijednének, hogy rosszat akarok.
És jobb egyetlen ijedt ember, mint egy nemzetnyi.