Balla Zsófia: Hazatalálás

Balla Zsófia a mai kortárs magyar költészet egyik legjelentősebb alakja, akinek tavaly jelent meg Az élet két fele címmel gyűjteményes életmű-kötete, amely a korábbi kötetei anyagát is tartalmazza. Balla Zsófia Kolozsváron született, és 1993-ban települt át Budapestre. 2013-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2016-tól pedig a Digitális Irodalmi Akadémiának is tagja, ahol a művei ingyenesen is hozzáférhetőek.

A mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgatható Hazatalálás című versében – amelyet először a Belső közlés műsorában olvasott föl, majd a Klubdélelőtt idei költészet napi vers-összeállításában is meghallgatható volt – a menekültáradat kérdését hozza összefüggésbe különféle értelemben vett saját „bevándorló” gyökereivel, illetve a bevándorlás motívumának az európai kultúra legfőbb mozzanataiban – az egyiptomi József és a betlehemi Jézus alakjaiban – gyökerező alapjaival, ezzel az elmúlt évtized magyar költészetének egyik gyöngyszemét alkotva meg.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers írott változata:

Balla Zsófia: Hazatalálás

I.
Nem tudom, ebben az akváriumban
bevándorló vagyok vagy őshonos?
Az ember sokféle ősre bukkan
kiket a húsa egybemos.

Az éhség hömpölyög a tengerekből erre,
délibáb hívja földrészeken át,
ömlik erdőn-folyón futó ember keserve:
hogy el kell hagynia s hogy nem talál hazát.

II.
József Egyiptomban, Mária Betlehemben:
úgy maradtunk meg mi is: mások kenyerén.
Ott sírok a ránk szakadó tömegben.

Ma kik vagyunk itt, Te meg én?

Ki más országba mész, hántsd le az álmodat.
Hintsed be nyomodat.
A Föld, a föld minket is befogad.