Szőcs Géza: Árvíz a Sétatéren
14/04/2020 17:17
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A költészet napjától kezdve a karanténidőszak végéig a Klubrádió honlapján minden nap közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül, hogy az otthon maradást ezzel is tartalmasabbá, könnyebben elviselhetővé tegyük. Ma, negyedikként, Szőcs Géza Árvíz a Sétatéren című versét hallgathatják meg a szerző előadásában.
Szőcs Géza kétségkívül az egyik legnagyobb ma élő magyar költő. Potenciális olvasóinak egy része azonban nem csak azóta találja hozzá nehezen az utat, hogy 2010-ben Orbán Viktor kulturális államtitkárnak, majd később miniszterelnöki főtanácsadónak nevezte ki. Szőcs valójában mindig is különutas szerző volt, Ceauşescu Romániájában éppúgy kitaszított, mint ahogy a demokratikus világ trendjeibe sem illeszkedett. Ebben szerepet játszhatott nem mindennapi életstratégiája is, de valójában önmaga felvállalásának ugyanaz a szabadsága hatja át a verseit, mint ami a szokatlanabb és olykor kevésbé elfogadott stratégiáit is ösztönzi. A Belső közlés történetének talán egyik legizgalmasabb adása is az volt, amelyben őszintén vallott pályája fordulatairól, többek között arról is, hogy ha fölveszik filmrendezőnek, valószínűleg soha nem kezd el hivatásosan politizálni.
Az itt hallható versét is ebben az adásban olvasta föl, de akit egyetlen vers elsőre nem győz meg, az bőven tallózhat a szerző oldalán a jobbnál jobb remekeiben. Most elég, ha csak jóbarátja, Faludy György hajdani válogatása alapján emelünk ki néhányat: a Magyarország, A dudás, a Születésnapomra, a 901 évvel később, az Egy éjszaka Walesben, az Egy januári délelőttön, az Egy szekér tengeri, az Egy janicsár önarcképe, a Kolozsvári horror, a Vers a végtelen programokról, A végtelenből kivont végtelen, a Mihály, József, Sándor, János, Endre, Attila és a nők című verseket vagy Az üzenet című karcolatát. Ha pedig mi magunk már megismertük a költészetét, másoknak is ajánlhatjuk ezt, ugyanis nincs nagyobb élmény, mint látni, hogyan bontja le néhány aprócska vers az előítéletek falát.
A Szőcs Gézával készített teljes beszélgetés, amely során maga olvassa fel kiválasztott verseit, itt hallgatható meg! Az Árvíz a Sétatéren című költemény a 35. perctől hangzik el.
A vers írott szövege:
Árvíz a Sétatéren
Ilia Mihálynak
I.
Munkáját végzi lent a sír a mélyben.
Te elmerülsz a régi Sétatérben:
ott túl
a félig vízben, félig hóviharban álló,
virágot bontott fák között,
a málló
alagsor vadvizén, ott csónakázol
a vadvirágok között a tiszta szélben
mint régmúlt időbe tett alany
egy hajdan írt, de már a postán elveszett levélben,
II.
ott álldogálnak melletted úszva, sírva
gyöngyhalászok és hallgatag
folyékony dédanyák
s mogorva kardhalak
s hegedűjével kezében
egy vén cigány is arra tempózik el:
mint egynémely varjak, ő is fekete dolmányt hord magán,
kopott és fekete dolmányt visel.
III.
Alszik a szökőkút néma kentaurja
és a szigeten hallgat a hattyú
hallgat hatalmasan
de hallhatod őt az operában
főként ha szombat este van
s míg hallgatod őt
s azt a vörös és aranyszín zenét,
egy színész szavát is hallod
de az is lehet, hogy Ibsenét,
IV.
s míg elmerülsz,
ahogy a színpadon átrohansz,
fegyverrel rohansz a hó alatt,
hogy megvédd a nőt
hogy védd a pátriát
hogy megvédd lángoló jószágaid
hogy védd a vén cigány putriját,
míg elmerülsz, mint lázban a sárgaláz-beteg,
már csak kalapod viszi a víz
a víz meg a hóförgeteg.
V.
Az áradó vízen
már csak a kalapod lebeg.
