Minden lépés a devizahitel-károsultak számára már megkésett - Rózsa Péter jegyzete
Nem lehet elég gyorsan és sajnos a már lefutott ügyekben egyáltalán elérni valamilyen eredményt, kárpótlást.
A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
Orbán az ukrán elnökválasztáson indul - Kárpáti Iván jegyzete
3/03/2026 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Kevesebb mint hat hét van hátra a választásokig, és az embernek az az érzése, hogy nem is Magyarországon kampányolunk. Mintha hirtelen áthelyezték volna a szavazóköröket Kijevbe, és a tét az lenne, hogy ki győzi le Volodimir Zelenszkijt.
Kevesebb mint hat hét van hátra a választásokig, és az embernek az az érzése, hogy nem is Magyarországon kampányolunk. Mintha hirtelen áthelyezték volna a szavazóköröket Kijevbe, és a tét az lenne, hogy ki győzi le Volodimir Zelenszkijt.
Orbán Viktor gyakorlatilag egyetlen témát talált: Ukrajna. Pontosabban: Ukrajna, mint fenyegetés. Ukrajna, mint ellenség. Ukrajna, mint a magyar választások sötét háttérhatalma. A kampány középpontjában nem a magyar egészségügy, nem az oktatás, nem a vasút, nem az infláció, nem a költségvetési hiány áll, hanem egy háborúban álló ország, és annak elnöke, Volodimir Zelenszkij.
Ez önmagában is bravúr. Olyan politikai mutatvány, mintha valaki polgármester-választáson a Mars kolonizációjáról beszélne, miközben a városban nincs ivóvíz.
A magyar gazdaság finoman szólva sincs csúcsformában. A költségvetés lyukas, az uniós pénzek jelentős része továbbra sem érkezik. A beruházások akadoznak. A fogyasztás gyenge. De erről alig esik szó.
Miért?
Az egyik lehetséges válasz prózai: mert erről könnyebb beszélni. A magyar gazdaság számai makacs dolgok. Az inflációt nem lehet átkeretezni hősi eposszá. A hiány nem válik nemzeti identitássá. A stagnálásból nehéz mítoszt gyártani.
Egy külső ellenségből viszont mindig lehet.
Ha a kampány arról szól, hogy Brüsszel, Soros, migránsok, gender, akkor az egy ideológiai küzdelem. Ha arról szól, hogy Zelenszkij beavatkozik, fenyeget, zsarol, akkor az már szuverenitási harc. És szuverenitási harcban a számok nem számítanak, csak az érzelmek.
De van egy másik, kevésbé ironikus, inkább stratégiai magyarázat is. Ha a választás tétje nem az, hogy milyen állapotban van az ország, hanem az, hogy „háború vagy béke”, „Brüsszel vagy Magyarország”, „Zelenszkij vagy Orbán”, akkor a szavazás átalakul. Nem kormányzati teljesítményről szól, hanem lojalitásról.
És ebben a műfajban Orbán Viktor verhetetlen.
Csakhogy van ebben valami furcsa, már-már groteszk. Egy szuverén ország miniszterelnöke úgy kampányol, mintha egy másik ország elnökét akarná leváltani. Mintha a magyar választók dönthetnének arról, ki vezeti Ukrajnát. Mintha a magyar szavazólapon két név szerepelne: Orbán Viktor és Volodimir Zelenszkij.
Közben pedig a valódi kérdés valahol máshol van.
Lehet, hogy egyszerűen nincs más mondanivaló? Lehet, hogy a hazai pálya túl csúszóssá vált? Lehet, hogy könnyebb egy külső konfliktus árnyékában politizálni, mint szembenézni azzal, hogy tizenhat év kormányzás után az ország fáradt, a gazdaság kifulladt, a költségvetés pedig egyensúlyát vesztette?
A helyzet lassan az, hogy a magyar választók nem tudják: országgyűlési választásra készülnek, vagy külpolitikai népszavazásra. Csak éppen itt, elvileg, Magyarországról kellene szólnia a kampánynak.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026. március 3-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)