Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Csak hazugság és semmi más – Selmeci János jegyzete
Egy héttel a választás napja előtt már nincs igazságuk, nincs semmijük. Ezzel szemben ott van a valóság: pénztárcák, kórházak, aranyozott vécék és az állam állapotáról kitálaló, hús-vér századosok formájában.
Korotkoje piszmo (Rövid levél) - Rózsa Péter jegyzete
Rózsa Péter jegyzetében segít Szijjártó Péternek kéréssel fordulni orosz kollégája felé.
Írás a falon - Szénási Sándor jegyzete
Akárhogy is fordul a választás, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt tegnap, mondta Szentpéteri Nagy Richard a Klubrádió választási műsorában, és valószínűleg igaza is van.
Mint a moziban – Szénási Sándor jegyzete
12/10/2024 15:10
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Orbán Viktor mint főgépész ugye, azt vetít magának összevissza, amit akar.
Mármost a legutóbbi vetítésen éppen ő szerepelt, a reggeli közrádiós tutiban, ahol visszatért strasbourgi élményeire, és ezeket rock-and-roll-nak nevezte. Konkrétan azt a műfajt, amikor tizen jönnek egy ellen. O.V. már régóta ugyanazt állítja, mint az összes korlátolt főpap, szélsőjobber, és militarista hőzöngő, akik a hatvanas éveket hatvan éve minden mai baj okának tartják. Ennek az avittas szektának a tagja ő, aki koránál fogva ugyan lehetett volna punk is, de csak popos lett, majd kései híve a Vatikán bigott múmiáinak, itthoni példát keresve meg Biszku elvtársnak.
Érdekes társaság.
Amúgy az Európai Parlament vitájában többen is diktátornak, korruptnak, oroszok által zsaroltnak, 56 árulójának, a békemisszió kamuhősének nevezték, sőt a Reformerek frakciójából is csak félig szerették, félig meg nem, mert Ukrajna ügyében vállalhatatlan. Orbán persze számított erre, és a balhé leírására eredetileg a csihi-puhi kifejezéssel próbálkozott, de ennek dedós voltával maga is tisztába jöhetett, így behozta a terror-rockot.
Ő főgépész ugye, azt vetít magának összevissza, amit akar.
Konkrétabban a vitáról, amelynek soros uniós elnökként ő lett volna az irányt szabó megmondóembere, ám ahol az ő elnökségét senki nem vette komolyan, a jelentését pedig maga az Európai Bizottság elnöke becsmérelte, szintén vetített egy filmet. Az alkotás tartalmát összefoglalva: a Néppárt és az Európai Bizottság vezetői nyíltan meg akarták buktatni a kormányát, a teremben vérgőzős állapotok uralkodtak, ócska propaganda hörgése töltötte be a termet, akik őt korupcióval vádolták, azokat Soros fizeti. Igen, a 94 éves. Stb.
Ez eddig az unalomig ismerős, a megszokott taktika része: soha ne válaszolj a vádakra konkrétan, és soha ne mentegetőzz, viszont állítsd azt, hogy ellenfeleid nemcsak szellemileg nem léteznek, de fizikailag sem: csupa MI-teremtmény, az LMBTQ és a woke-kultúra ocsmány nászának gyümölcsei.
Régi viccek, de mi a poén, főgépész úr?
És visszatér, szívetmelengetően 2010, amikor az újdonsült magyar kormány Brüsszelben el akarta fogadtatni a magasabb hiányszámokat, erre azonban Barroso akkori bizottsági elnök röviden nemet mondott, és O.V. üres kézzel jöhetett haza. Később az uniós csatáira így emlékezett:
„A támadásokat visszavertük, leesett pár saller, kiosztottunk néhány taslit, adtunk néhány kokit.”
Ezt adta elő most is, némileg rövidítve. A koki tán kimaradt.
A kormánymédia közölte, hogy O.V. győzött.
Hát ez lett a poén, emberek. A kínosság, és a szégyen megint.
Szénási Sándor jegyzete az október 12-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
