Kötelező kerekezés
15/11/2025 08:23
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A biciklire ültetett emancipációtól a TSZ-esítés harmadik hullámán át a meg nem élt nyaralásokig vezetett a legutóbbi Galaxis kalauz. Útközben arról is szó esett, hogy az 1950-es évek végén, a zord munkakörülmények milyen feszültségeket szültek nők és férfiak, falusiak és városiak között.
Balogh Zoltánnal az előző adásban kicsit szabadjára engedtük a fantáziánkat, és a múlt évszázad elejének közlekedése után már a jövő járművein gondolkoztunk. Így aztán ezen a héten vissza is tértünk a jól ismert kétkerekű járművekhez. És bár néhány adással ezelőtt már felmerült a bicikli használat feminista megközelítése, ahogy különben egy hete az autóvezetői jogosítvány megszerzésének gátjai is, a 341. adásban arra jutottunk, hogy nem féltik, nem tiltják a nőket még traktortól sem, ha azzal a közösséget szolgálják.
És bár a feljegyzések szerint vidéken, a fővároshoz képest némi késéssel fogadták el a fenti jogok nők általi érvényesítését, végül ott előbb váltak mindennapi látvánnyá az asszonyok és a lányok két keréken.

Dr. Kisőrsi-Farkas Zsófia, társadalomtörténész izgalmas tanulmányában, amelyből könyv is született, Bicikliút a hóban címmel éppen annak a generációnak az életét mutatja be, amely vidéken a Termelőiszövetkezetek megalapításának harmadik hullámában váltak a rendszer áldozatává, és a saját családjuk földjének államosítása után még dolgozni is csak a lakóhelyüktől távolabb tudtak.
Az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ adjunktusa kiemelte, hogy ezeket a hosszú utakat jellemzően a még egyedülálló fiatalok vállalták, közülük is inkább a nők, és a leggyakrabban kölcsön-biciklivel jártak a gyárba.
Később már vonattal is kombinálták az utazást, ha a környékükön lett állomása a vasútnak.
Ezek a nők a totális fizikai kihasználtság mellett arra is számíthattak, hogy az örökös munka miatt később találtak párra, házasodtak meg, vállaltak gyereket, mint az ő szüleik annak idején.
A napi ingázás annyi erőt kivett belőlük egy idő után, mondta el Dr. Kisőrsi-Farkas Zsófia, hogy felhagytak vele, és inkább a munkahelyük közelében szálltak meg. Ők voltak az úgynevezett ágyrajárók, akik, lényegében csak egy ágyat béreltek többen egy szobában, amihez nem járt se konyha, se fürdőszoba, és csak hétvégére mentek haza. Habár eredetileg el sem akarták hagyni a szülőfalvaikat.
A tanulmány számára a társadalomtörténész több emberrel készített interjút az elmúlt 10 évben Vas megyében. Vagyis könyve szereplői valós személyek, akiknek csak a nevét változtatta meg. Kiderült, hogy igen hasonlóan alakult az életük abban az időszakban. Ők ingáztak, ameddig bírták, míg a férfiak otthon, az engedélyezett saját földet művelték. Ez a munkamegosztás egy-egy házasságkötés alkalmával sem változott. A TSZ-en belüli megítélésük is csak lassan. A városból érkezők meg voltak győződve arról, hogy a vidékieknek sokkal jobb a helyzete, hiszen a saját föld miatt őket nem lehetett a munkaidő után is feladatokkal ellátni, vagy programokra kötelezni – ami pedig fontos volt a szocialista állam számára, hiszen így próbált gondoskodni az ideológiai irányításról – továbbá szintén a saját apró termőföld hasznáról is azt feltételezték, hogy kirívóan nagy összegekkel növelte meg a családi kasszájukat. Holott annál sokkal több pénztől és lehetőségtől estek el, mivel a TSZ vezetése is eszerint bérezte, illetve segítette őket.

Az ellentét azzal oldódott később, hogy ezek a vidéki emberek a terményeiket városi munkatársaiknak is el tudták adni, akik örömmel vették meg azt, amit a hiánygazdaságban a boltokban nem lehetett kapni. Ezt a magánbizniszt elnézte az állam, éppen a béke kedvéért.
Nehéz, néha lehetetlen volt az előrelépés ebben az időben, tette hozzá Dr. Kisőrsi-Farkas Zsófia. Ha mégis tudtak valamennyit félretenni, akkor az állami építkezési program keretében, a hatvanas évekre hozzájutottak egy panellakáshoz. Attól kezdve az jelentette a bázist a számukra, onnan jártak dolgozni, és időről időre ingáztak a faluba, ahol munka után nekiálltak a saját földjüket művelni.
A beszélgetésből kiderült, hogy ez a generáció nem ismerte sem a pihenés, sem az üdülés fogalmát, hiszen a földet egy napnál tovább nem hagyhatták magára. A tanulmány alanyai általában arról számoltak be a társadalomtörténész kérdésére, hogy legfeljebb egy napra mentek le a Balatonra, de azt is csak a gyerek kedvéért, hangsúlyozták.
A teljes adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2025. november 12., szerda 15:00
Műsorvezető: Timár Ágnes
