Amikor a férfiaknak egy kerékkel kevesebb volt
11/10/2025 11:43
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
| Szerkesztő: Vikár Anna Flóra
Az özvegyek városától a nyuszi motorként működő kezdetleges biciklin keresztül a klasszikus csontrázókig vezetett a legutóbbi Galaxis kalauz. Útközben azt is kiderítettük, hogy miért készül a velocipéd személyre szabva.
Ezt a kirekesztő attitűdöt a korábbi adásban a reneszánsz kori próba éjszakák szokásával példáztuk, amelyek elméletileg azonos módon vonatkoztak a nőkre és a férfiakra.
Csupán a történelem apróbetűs részét nem olvastuk el. Amely nem vonja kétségbe az említett női jogokat, de azt nem ígéri, hogy a társadalom azonosan ítélkezik a két nem tettei fölött.
Ezt a helyzetet az a tény teszi még szomorúbbá, hogy egy-egy napjaink béli természeti nép vagy fejlődő ország szokásai még kevésbé kegyelmeznek a nőknek. India konzervatív területein még ma is az asszonyokat hibáztatják, ha megözvegyülnek, akármilyen okból hunyt is el a férjük. A büntetésük a kirekesztés. A legtöbbjük Vrindavanba, az özvegyek városába költözik, ahol nincs más lehetőségük az életben maradásra, mint a koldulás.
De sajnos nem ez az egyetlen eset, hogy ok nélkül a nőknek jut a bűnbak szerepe, és az ezzel járó büntetés. Az Indonéziában élő dani törzs hagyománya, hogy egy rokon elvesztésekor az asszonyoknak és a lányoknak le kell vágniuk egy-egy ujjpercüket. Nem nehéz kitalálni, hogy itt egy nőnek, mire megöregszik, gyakran használhatatlanná csonkítja az élet a kezeit.
Elkerülve, hogy relativizáljunk, azért azt meg kell jegyezni, hogy az előbbi megrázó példák után szinte méltatlannak tűnik a XXI. század emberének panasza egy jóléti társadalomban. De ez nem szolgál mentségként semmiféle rangsorolásra, jogkorlátozásra vagy kirekesztésre.
A 336. epizódban egy ilyen példát emeltünk ki. A XIX. és a XX. század fordulóján is volt olyan terület, ahol ismét külön kezelték a nőket, mégpedig a sport. Bár Rideg Krisztiánnal épp egy ilyen tevékenységről beszélgettünk, jó hangulatú volt az interjú, mivel ezen a területen legalább megtörtént az emancipáció.
A kerékpározásról volt szó, egészen pontosan egy korai darab meglovaglásáról. A velocipédet használókról található grafikák vagy fotók egyértelművé teszik, hogy nem volt ez kifejezetten biztonságos időtöltés. A hölgyeknek mégis inkább azért nem engedték a használatot, hogy ne villanhasson ki több a bokájuknál a szoknyájuk alól. Így ők triciklizhettek.
Rideg Krisztián elmondta, lassan 20 éve készít velocipédeket. Ma már megrendelésre, hiszen minden egyes darab a tulajdonosának magasságához készül; az első kerék közepén található pedálok kényelmes elérése a cél, így a sok küllős kerék mérete egyedi.
Replikái múzeumokban láthatók, de a dekorációs célú modellek is használhatók, tette hozzá.
Múltidéző találkozóikra is kitértünk, amelyekkel egy békebeli világot csempésznek vissza a jelenbe, néhány kivételes napon. A velocipédkészítőnél nem kisebb elhivatottságról tett tanúbizonyságot az adás második vendége, Katona Attila.
A Debreceni Kerékpár Múzeum alapító-tulajdonosával éppen csak elkezdtük a beszélgetést a most egy éves tárlatról; kiderült, hogy hamarosan megnöveli a múzeum területét, és akkor végre majd’ 200 biciklit állíthat ki, időrendbe, hangsúlyozta.
Az interjúból – melyet a következő adásban folytatunk – ezen a héten az is kiderült, hogy a legrégibb kétkerekű a kiállításán egy olyan példány, amelyet először 1817-ben készítettek. Az még pedál nélküli volt, lábbal kellett hajtani, mint Frédinek és Béninek őskori autójukat.
A teljes adást meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2025. október 8., szerda 15:00
Szerkesztő-műsorvezető: Timár Ágnes
