Testképtelenség
16/08/2025 07:20
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az önelfogadás képességétől az etikus fotózáson át a festett hónaljszőrzetig vezetett a legutóbbi Galaxis kalauz. Útközben Szombat Éva fotóművésszel arra is választ kerestünk, miért került más megítélés alá a férfi meztelenség, mint a női.
Ha pőreségről van szó, az automatikusan összekapcsolódik az erkölcs kérdésével. Meg persze azzal, hogy mit jelent felvállalni, elfogadni, megszeretni a saját testünket.
A Galaxis kalauz 330. epizódjában igyekeztünk elűzni a tabusítást. Szombat Éva fotóművésznél tökéletesebb vendéget valószínűleg nem is találhattunk volna, hogy nyíltan beszélgessünk a különböző generációk testtel kapcsolatos elvárásairól, illetve a vissza-visszatérő szépségideálok csapdájáról.
A művész a boldogságkeresést, az elégedettség megélését, és általában az önelfogadást kívánja bemutatni képein.
Elmondta a pucérruhákkal kapcsolatban az a fő problémája, hogy csak tökéletes női testen lehet látni, és ezzel párhuzamosan mára egyre kevésbé divatosak a plus size modellek. Ennek kapcsán elmondta, nem hisz abban, hogy a ruhaválasztás alapján következtethetnénk bárki személyiségére, hiszen tudjuk, hogy öltönyben is lehet valaki erkölcstelen.
Hangsúlyozta, hogy kár azt a képet erősíteni az emberben, hogy ha nem szereti a testét, akkor oldja meg egyedül. Meggyőződése, hogy a környezetünk, még ha nem is akarjuk, hat ránk. Könnyen érezhetjük magunkat jól vagy rosszul attól függően, hogy milyen visszajelzést kapunk embertársainktól. Neki például a férje segített, akinek a szerelme, és véleménye megerősítette benne azt, hogy nincs mit szégyellni a testén. Mára teljes nyugalommal visel olyan ruhákat, amelyekben látszanak idomai, és nem törődik azzal, ha valaki negatív megjegyzést tesz.
A szemérem és egyben a szexjátékok bevállalása egyszerre jelentek meg egy korábbi, az Orgazmust kérek, nem rózsát című fotósorozatában.
Szombat Éva elmondta, az volt a célja a képekkel, hogy kvázi rehabilitálja a vibrátort, amely a popkultúrában kizárólag valamilyen poén csattanójaként jelenik meg, és nem egy puszta tárgyként, amit sokan használnak.
Különös vonzalma a tárgyakhoz – a beszélgetésből kiderült, hogy ő maga is gyűjtöget – indította el a gondolatát legutóbbi tárlatának, az Echo in Delirium című fotósorozatnak. A MOME oktatójaként folyton találkozik azzal a huszonéves generációval, akik a covid alatt jártak volna iskolába, akiknek alapvetés a közeli háború, már eleve a digitális világba születtek bele, és nincs biztosíték a számukra, hogy időskorukra is lakható lesz még a bolygónk. Ehhez hozzászámítva az aktuális anyagi nehézségeket, lakhatási problémákat, nem csodálkozik, hogy milyen sokan szoronganak közülük. Azt vette észre, hogy ebben a generációban van egy visszavágyódás a múltba; abba az időszakba, amikor még nem volt közösségi média, sem a kapitalizmus szülte esztétikai elvárások, és általában egy nyugodtnak mesélt életük volt az embereknek. Ez a vágyakozás pedig – ahogy lenni szokott – megjelenik a ruhaválasztásaikban.
Szombat Éva a jól ismert, de talán régen látott 90-es évek béli susogós melegítőkben és hasitasikban feszítő, bajusznövesztésben érdekelt srácokat fotózott, bemutatva, hogy a nosztalgiát menedékként kezelik ma a fiatalok.
A teljes adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2025. augusztus 13., szerda 15:00
Műsorvezető: Timár Ágnes
