Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
A géniusz megint megcsinálta! - Selmeci János jegyzete
Hát ez is sikerült, a külpolitika géniusza, minden idők legfurfangosabb magyar miniszterelnöke végül összehozta az országnak, amit egyetlen régiós ország vezetője sem tudott; több pénzt fizetünk be a magyar költségvetésből az Uniónak, mint amennyit kapunk tőlük. Na de hogy?
Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Két Magyarország - Kárpáti Iván jegyzete
21/10/2025 18:04
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Két Magyarország él egymás mellett: az egyik a plakátokon, a másik a valóságban. Az egyik hisz benne, hogy minden rendben van, a másik megpróbálja elviselni, hogy semmi sincs.
Hétről hétre felbukkannak olyan kezdeményezések, hogy hát, most már aztán tényleg meg kellene egymással békélni. Hogy ez miért fél évvel egy választás előtt, azt mondjuk nem értem.
Tizenöt év után már nehéz elhinni, hogy egyáltalán létezhet olyan minimum, amiben meg tudnánk egyezni. Nem csak politikai szinten, hanem emberi alapon. Abban, hogy mit jelent tisztesség, becsület, közpénz, haza. Két Magyarország él egymás mellett: az egyik a plakátokon, a másik a valóságban. Az egyik hisz benne, hogy minden rendben van, a másik megpróbálja elviselni, hogy semmi sincs.
Az a tábor, amelyik ma is Orbánt támogatja, nem tűnt el, nem is fog. És bármennyire fáj, nem lehet egyszerűen leírni őket, mert jövőre is itt fogunk élni, együtt. Egy ország vagyunk, egy nép, még ha ők ezt máshogy is gondolják. A megbékélés nem megbocsátást jelent, hanem azt, hogy elfogadjuk: nem fogjuk egymást meggyőzni. Nem lehet mindent újrakezdeni, minden választás után, ugyanazon a romhalmazon.
De békét csak akkor lehet kötni, ha van közös nyelv. Ilyen ma nincs. A propaganda megtette a hatását, a bizalmatlanság falat emelt ember és ember közé, családon belül, szomszédok között, munkahelyeken. Aki nem velük van, az ellenük, ez lett a nemzeti minimum.
Talán egyszer majd eljutunk odáig, hogy a másikban nem az ellenséget, hanem a honfitársat látjuk. Hogy az ország nem lesz többé politikai törzsek foglya. De addig még sokáig kell együtt élnünk ezzel a békétlenséggel, ami a legnagyobb bűne ennek a rendszernek.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. október 21-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)