„Köszönjük
Belső közlés

k. kabai lóránt: Szebb zsinórmérték

28/10/2023 16:59

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felvolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma k. kabai lóránt négy rövid szövegét hallgathatják meg a szerző előadásában.

2019. október 02. k. kabai lóránt - szebb zsinórmérték,
00:54
00:00

A rádió Belső közlés című zenés irodalmi műsorának fennállásának több mint tíz éve alatt a stúdiónkban vendégül látott irodalmi szerzők közül vannak, akik már nincsenek köztünk – és sajnos olyan is, aki önkezével zárta le életét. Egyik első vendégünk, a kárpátaljai író, Brenzovics Marianna az adás után négy évvel lett öngyilkos; k. kabai lóránt költő három évvel azután halt meg, hogy a műsorunkban Marton Éva beszélgetett vele.

2019. október 02. k. kabai lóránt - kívülről, konkrétan a
00:51
00:00

Kabai Lóránt halála egy évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban, október végén jelentős figyelmet keltett, bizonyos értelemben sajnálatos módon "trendi topikká" vált; az akkor hozzánk érkező javaslatot, amely szerint a Belső közlésben elhangzott nekrológunkon túl aktuális gyászeseményként külön cikkben foglalkoznunk kellett volna vele, éppen ezért nem fogadtuk meg; helyette azt tekintettük szerepünknek, hogy az emlékét őrizzük, akkor, amikor nem foglalkoznak vele halálának abból a sajnálatos okból fakató hírértéke miatt, hogy halálhíre megjelenése előtt néhány nappal már eltűntként tartották nyilván – egyébként is a kevésbé látható szerzők bemutatását tartjuk a műsor erkölcsi feladatának, nem az utánzást és a hírverést.

2019. október 02. k. kabai lóránt - újraíródik a
00:54
00:00

k. kabai lóránt – ahogy állandó jellegű művésznevét jegyezte – aligha tiltakozna eljárásunk ellen. Ő maga, amikor négy évvel ezelőtt elfogadta meghívásunkat, hozzátette, hogy igen ritkán ad interjút, a Klubrádió műsorával azonban kivételt tett. Miközben az ismeretlen fiatal szerzők nemzedékeinek jelentős szerkesztője, mentora volt, a jelenlét öncélúságával nem tudott mit kezdeni; az adásban abban az időszakban, pozsonyi ösztöndíja alatt született friss lírai jegyzeteit olvasta föl, amelyek voltaképpen a magányra és a magyar közélettől való eltávolodásra adott variációk voltak. Ezek közül hallgathatnak meg mától négyet itt, a honlapunkon is az egyes hangsávokon, legörgetve pedig szövegesen is elolvashatják őket.

2019. október 02. k. kabai lóránt - négy hete turista
00:34
00:00

A versek eredeti, írott változata:

 

szebb zsinórmérték, egészen más anatómia; mozaik-

pozsony. ahol két hete egyedül. és nincs bennem honvágy semmi.

hiányzik persze néhány ember; de az idő is csak türelmetlenség.

ezt üzentem egy szerdán varjúval odinnak, meg hogy maradok még.

mert tényleg teljesen eltűnni, elveszni, és megkerülni vagyok itt.

a város mai neve egy félreértés következménye; az öreg híd

jelenleg a legújabb. mindez egyre jobban tetszik. sőt gyönyörű.

és nem is történt még semmi különös; egykutya vagyok, meg-

felelek a szánkó elé. itt a depresszió is jobban esik. hidakról,

bálnaszívről majd máskor. jó élni. újratanulom az ábészét.

 

kívülről, konkrétan a szomszédból figyelem, mi folyik

manapság otthon. kényelmi állapot, egy ösztöndíj lassan tényleg

elhiteti velem, hogy valóban íróféle volnék, még ha most leginkább

csak rajzolok is. papa-pozsonyban lassabban öregszem. máshogyan

érintenek a „köz” ügyei — innen mintha látnám, hogyan lehetne

jobb. például szokatlanul kedvesek az emberek itt. mégsem kell

egyből felugranom a kocsma közepén azt üvöltve, hogy „hülye

magyarok!” megismétlem: valóban, mintha; azt mondjuk: lehet.

elsétálok a dunához, egyszer sem léphetek ugyanabba a folyóba;

folyik valahová (bár talán ez is csak vélekedés). hát hadd folyjon.

 

újraíródik a magány nyelve, amikor valóban eltűnni

és megkerülni. ahogyan az ajtó előtt az előreláthatatlan dolgok

ücsörögnek. hetek óta legnagyobbrészt egyedül, szinte némán;

rozsdásodik becsülettel az artikulációs bázis. a séták hajnal-

és alkonyzónák, senkiföldjék kutyák és farkasok idői közt.

társasjáték-pozsonyban a magány nyelve: vodka. a társ nincs

itt, az idő tudatlanságnak mutatkozik. dehogy ugrom föl

a kocsmában, ahová leragadni mentem. gyakran úgy kezdek

beszélni magamban, hogy megszólítással nyílik a mondat,

nem hiába artikulálok, kékbálna. mégiscsak csillog az a

vodkától kissé tompa fény a szememben. van kit várni.

 

négy hete turista vagyok a saját életemben is.

miközben párbeszéd-pozsony utcáit bejárom, magamban

is találok furcsa mondatokat, melyeket meg kell oldanom.

elvesztem, belemosódtam a városba, de nem felszínesség,

nem kényelem, dolgozom, hogy megkerüljek; bezárkózom

a szobába, nem csak ha esik, vagy viharban sétálok órákig.

átmegyek mind az öt hídon. nézem hosszan az intakt dunát.

számolom ugyan a napokat, de belezavarodom ebben az

időtlenségben. vízhatlan folyó azelőtt és azután között.