„Köszönjük
Belső közlés

Izsó Zita: A hit fokozatai

16/07/2023 18:50

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Izsó Zita A hit fokozatai című versét hallgathatják meg a szerző előadásában.

2023. július 10. Izsó Zita - A hit fokozatai
01:59
00:00

Az 1986-ban született és az utóbbi években Prágában élő magyar költőt, Izsó Zitát Belső közlés című zenés irodalmi műsorunk indulásának második évében láttuk vendégül a stúdióban, ahol több versét is fölolvasta, köztük azt A hit fokozatai címűt is, amelyet mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgathatnak. Korábban már közzétettük tőle ugyanitt a Halleves című versét is Pertics Villő színművésznő előadásában, amely a Tükörfordítás c. kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunknak abban az adásában hangzott el másfél évvel ezelőtt, amelyben a két héte itt a honlapon elérhetővé tett Jassó Judit-aforizma is, amikor is a kultúra és az abúzus összefüggéseivel foglalkoztunk az adás vendége, Réz Anna erkölcsfilozófus segítségével.

 
Izsó Zita
 
Izsó Zita
Facebook
 

A mától itt is meghallgatható versét ugyanakkor Izsó Zita még jóval korábban, kilenc évvel ezelőtt olvasta föl a saját hangján. A vers jellegzetes darabja Izsó érzékeny költészetének, amely a rádiófelvétel évében Színről színre címmel kiadott második kötetében látott napvilágot eredetileg.

A vers a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgatható meg.

A vers eredeti, írott változata:

 

A hit fokozatai

 

Nem tudok beszélni az érkezésről.

Képzeljetek el egy saját partszakaszt,

lefelé fordított poharakat, tengerre néző ablakot.

Mindennap kijön a vízből valaki, akit a világ bizonyos pontján

láttak meghalni,

itt meg csak fél lábra áll, oldalra billenti a fejét,

hagyja, hogy kifolyjon füléből, testüregeiből a víz,

de nem nevezik feltámadásnak a szemmozgást,

a vesék összehúzódását, a beinduló keringést.

 

Ki tudja, téged a világnak mely pontján foglak megtalálni.

Ott leszek-e akkor, amikor kilépsz a vízből.

És nem fogsz-e haragudni, hogy nem szólítalak a neveden,

hanem hagyom, hogy sétálj, leülj, kifáradj, megéhezz,

megszokd a test kívánságait, azt, hogy újra élsz,

aztán eléd állok, és felkínálom, amit idáig hoztam,

és aminek a súlya felsebezte a karom.

 

Napok óta nem mozdulok innen.

Nézem a kikötőt, a hajók úgy ringanak, mint

süllyedő, emelkedő mellkasodon az ajándékba kapott medál.

A parti emberek egy darabig érdeklődve néztek,

most már furcsán méregetnek,

nem értik, miért nem gyönyörködtet a tengeri népek legendája,

miért akarok hinni benne, miért áltatom magam,

mintha házi kedvencként nevelgetnék egy olyan állatot,

amit mások csak a húsáért tartanak.