Konrád Áron: A gondolatolvasó gép

Tükörfordítás című kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunk tavalyi adásában mutattuk be a kamaszként még rendkívüli tehetségű Konrád Áron derékba tört életét és költészetét, kevesebb mint fél évvel a mindössze harminchat éves korában bekövetkezett halála előtt. Az ő versei közül is kiemelkednek szerzőjük korához képest szinte fölfoghatatlan érzékenységű és pontosságú, kiskamaszkorában írott versei, melyeket G. István László költő, Konrád Áron egykori gimnáziumi magyartanára is elemzett az adásban. Mától, a gyereknap alkalmából ezek közül hallgathatnak meg négy költeményt itt, a Klubrádió honlapján is.

A gondolatolvasó gép szerzője csak a szüleinek engedi meg, hogy szert tegyenek erre a gépre; Az isten könyvet ír című versben az Isten fikciós szereplőként tekint őrá, a valódi emberre, hiába kéri őt, hogy ezt ne tegye, mivel ő valódi személy; az Elefánt és hangya az ikonszerű nagy lény és a hozzá képest csak apróságszámba vehető házastársa közötti egyenlőtlenségek teljesen diszfunkcionális eredményét mutatja meg; Az elátkozott fenék pedig a testrészek jóformán explicite skizofrén szétszakadásáról szól. De ugyanide tartozik még az adásban nem szereplő versek közül a Papa, a híres cowboy című verse is, amelyben az apa rettenthetetlenségét végtelen alvásai és horkolásai, a világból való passzív kivonulásában létrejövő szoborszerű pozíciója teremti meg, akitől még az oroszlán is messzire menekül – mintegy belső rétegét mutatva meg az olyan tekintélyes szülőhöz való viszonynak, mint a külvilág szemében szakmai és közéleti lépéseivel ikonikussá vált Konrád György.

A tavaly márciusi adásban Konrád Áron húgával, Konrád Zsuzsi filmrendezővel fölidéztük édesanyjuk, Lakner Judit Áron meséje című meséjét is, amelyben az Áron nevű kisfiú a könyvet író istenről szóló vers szerzőjéhez hasonlóan arról számol be, hogy édesanyja félreérti őt és nem érzékeli valós emberi személyét: „A mamája nem várta meg, hanem elfutott előle, mert azt hitte, hogy egy oroszlán.” Mindezek a művek a legnagyobb mélységekkel való kapcsolatteremtésre képes igazi intuitív költői szellem pontos diagnózisait tartalmazta az olyan helyzetekről, amelyekben – utólag olvasva – fölismerhetjük Konrád Áron kamaszkora végén azonosított skizofréniájának motivikáját is, amelyet az akkori környezete persze nem tudott tetten érni, ahogyan egyébként is nagyon ritkán ismerik fel az ilyesmire utaló tüneteket. Mindemellett a megdöbbentő és velőtrázó értékei mellett elmés, szórakoztató tartalmuk és kiváló ritmikájuk miatt a költemények valóban izgalmas olvasmányok lehetnek a kicsit már idősebb, érettebb gyerekeknek is.

A verseket az egyes hangsávok lejátszás gombjaira kattintva lehet meghallgatni. A versek eredeti, szöveges változata alább olvasható:

Konrád Áron: A gondolatolvasó gép

Ez az egyetlen gép,
Mi tetszik nekem.
De csakis a mamának
S a papának legyen.
Az orrcsont fölött,
A szem mögött van beépítve tán,
Egész nap azt szimatolja,
Hogy bús vagyok-e vagy vidám.

Este kiosonnak,
S leolvassák a gépet.
Látják a sok borzalmas képet,
De van aminek örülnek
Mind a ketten.
Ezt abból következtettem,
Hogy mikor iskolába
Megyek reggel,
Oly kedvesen ébresztgetnek.

 

Konrád Áron: Az isten könyvet ír

Az isten könyvet akar írni.
Kiírta a fedőlapra:
Azoknak, akik szeretnek sírni.
Szívesen elolvastam volna,
De engem annak nevezett ki ő,
Hogy én legyek a főszereplő.
S hogy ki?
Pont
Egy szerencsétlen udvaribolond.

Úgy kezdődött a dolog,
Hogy én, a szegény bolond
A sötét utcán barangolok.
Csilingelnek csengettyűim,
Majd agyonvernek, elájulok.

Mondtam neki: nem ér,
Én igazi vagyok!
Oda se figyelt,
Egy újabb kalandon
Gondolkodott.

Akkor inkább legyen valami jó,
Mondtam én,
Az sokkal érdekesebb.
Mondjuk tányéromon
Egy sütemény,
S én vígan eszegetek.
Jól van, mondta, itt a süti, nesze,
Csakhogy mérgezett lesz, hehe.

Az lett a vége,
Hogy én kipurcanok,
S ő elégedetten csettint:
Hogy én milyen ügyes vagyok!

 

Konrád Áron: Az elátkozott fenék

Előre néz a szeme
Látja hova kéne mennie
De nem akar odamenni
A feneke

Lába előre feneke hátra
Az lesz belőle hogy
Lent hever a föld porába

Ellenszegülsz
Te ronda púp a hátamon
Majd láncra kötlek én
Aki mellette elhaladt
Sajnálkozva mondta szegény

S láncra kötött fenekére
Korbáccsal ütött
Minden csattanásnál
Ugrott s üvöltött
Rohant mint a kerge birka
Mezőkön át
Majd leroskadt
S már a feneke se fájt
Bizony agyonverte magát

 

Konrád Áron: Elefánt és hangya

Elefánt az ükapám
Felesége hangya
Ki férje fülébe fölmászott
S ottan sutyorászott
Egyszer bebújt a hasába
S beleiben kóborolt
Elpihent egy húscafaton
S limonádét kortyolt
Unta már az elefánt
Hogy nem látja kedvesét
Mert mindig
Belül tartózkodik
Ezért van hogy nem jó
Ha elefánt és hangya
Összeházasodik