Harcos Bálint: Anyaföld

Harcos Bálint költő felbukkanása az ezredfordulón a Harcos Bálint Összes címet viselő első könyvével eseményszámba ment az irodalmi életben, néhány évvel ezt követően megjelent kötete, a Naiv Növény után azonban elcsendesült, szerzőként szinte alig látható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne gyakorolna fontos hatást például egy másik jelentős kortársára, Peer Krisztiánra, és persze azt sem, hogy ne írna újabb verseket. Ezek közül olvasott föl többet is a Belső közlés című zenés irodalmi műsorunk közel hat évvel ezelőtti adásában, amelyben Marton Éva beszélgetett vele a stúdióban.

A szerző tolmácsolásában elhangzott versek közül kettőt mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgathatnak. Az Anyaföld és a Teher című költemények – a műsorban fölolvasott többi vershez hasonlóan – bátor gondolati tartalmukkal és nyelvi megoldásaikkal tűnnek ki a kortárs irodalmi mezőnyből, mintegy egyszerre foglalva magukban mind az említett Peer radikális humorát, mind pedig például Nemes Z. Márió első kötetének ugyancsak radikális kötődéstapasztalati anyagát.

A verseket a hangsávok lejátszás gombjaira kattintva lehet meghallgatni.

A versek eredeti, írott változata:

Anyaföld

Sírfa vakadok
a teteméseden,
és öledbe gyökerezik
a lábam,
holott nem szúrt
a fölhányt halmodba
tejfa,
és görnyeket sem hullat-
tam utánad,
csak tiportam, hogy
omoljál szét
örögre, röggé, raggá,
hisz rágódni a csontjaidon,
az kéne csak.

 

Teher

Teherbe ejt
az állapotod,
vagyis teher (egy villamos) alá
(a Moszkva téren),
ami úgy összeroncsol,
hogy terheshasad nő
a halálodig.
Halálod után anyád
meghasasítja
az emlékedet,
hogy arra meredjek,
míg suttyomban
kihordja
tartalmát a szobádból,
és lenyeli a vécén.
Mered rám a has,
egy fölpuffadt arc,
és te, mongolom,
vonszolod,
míg a föld méhe
magába nem nyel.