Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Betiltani Hann Endrét - Selmeci János jegyzete
"H. Endre haladéktalan betiltásával egyidejűleg a Belügyminisztérium vagyonelkobzást is elrendelt, melynek keretében H. Endre vagyontárgyait, úgymint egy kerékpár, egy kalap, egy adag vacsora, illetve az általa megtévesztő módon "közvelemény-kutatásoknak" nevezett, agitációra alkalmas propagandát tartalmazó számítógép lefoglalták, a következő intézkedésig M. Ágoston elvtárs megőrzésére bízzák."
Varázshegy - Józsa Márta jegyzete
A súlyos terhet nem véletlenül kell cipelnie önnön testén Pannónia géniuszának. Éppen akkor kellett hirtelen elhagynia jégsapka alatt fekvő, és csakis általa legjobban irányítható hazáját, amikor majdnem a fején találta a rezsiszöget.
Trump által homályosan - Szénási Sándor jegyzete
A dolog egyébként nem vicc. A 25. alkotmánykiegészítés szerint a kormánytöbbség, és az alelnök javaslatára, nyilván egy vizsgálat után, a kongresszus alkalmatlannak nyilváníthatja az elnököt.
Egymásra nézve – Hardy Mihály jegyzete
6/09/2025 14:54
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
A Pekingben a minap széles vigyorral vonuló diktátorok és kísérőik mögött a leghátsó sor jobbszélén egy ismerős arcot lehetett felfedezni. Jellegzetes kakadufrizurájával ott nyújtózkodott nem más, mint a magyar külügyminiszter! Vajon mégis, mit keresett ott Szijjártó Péter, ahová magára valamit is adó európai politikusnak eszébe sem jut elmenni?!
Néha egy fotó többet mond el ezer szónál. Nekem ez jutott az eszembe, amikor megláttam a képet hétfőn a pekingi csúcstalálkozóról. Népes tömeg élén három valódi diktátor menetel, szépen megvilágítva: a házigazda kínai elnök Hszi Csin-ping, mellette az orosz államfő Vlagyimir Putyin és az észak-koreai Kim Dzsongun. Mindegyik tömeggyilkos, igaz, más-más stílusú figura. Hszi Csin-ping egész népeket, Kína esetében milliókat küldött átnevelő/koncentrációs táborokba. Szemrebbenés nélkül kivégeztetett mindenkit, aki az érdekeit veszélyeztette vagy ha többet lopott a közösből, mint amennyit engedélyeztek a számára.
Vlagyimir Putyin, aki a protokolláris eseményen a hosszú-hosszú életről értekezett a házigazdával, százezrek életét vette el. Igazi, véreskezű háborús bűnös, aki a széthulló szovjet birodalom helyett az új-orosz birodalom megteremtéséről ábrándozik. Bármi áron. Ha kell, bombázógépeket és páncélosokat küld a lázadó kaukázusi civil lakosság ellen, háborúban foglalja vissza Grúziától Dél-Oszétiát, elcsatolja Ukrajnától a Krím-félszigetet, majd valódi háborút robbant ki Ukrajna ellen, ballisztikus rakétákkal löveti a kijevi gyermekkórházakat és játszótereket. Vélt vagy valós ellenfeleit kidobatja a magasházak emeletéről, novicsok idegméreggel vagy radioaktív polóniummal próbál leszámolni a politikai konkurenciával, megöleti Alekszej Navalnijt a sarkvidéki börtönkolóniában vagy lelöveti az ellenzék másik vezetőjét, Borisz Nyemcovot a Kremllel szembeni belvárosi hídon, a független újságírók megöléséről nem is beszélve.
Kim Dzsongun, az észak-koreai diktátor pedig már valóban önmaga paródiája – lenne, ha nem tudnánk, hogyan próbálja tönkre tenni és megnyomorítani az összes, 26 milliónyi észak-koreai életét. A Kim-dinasztia immár harmadik diktátora látványos kivégzéseken néha kiéheztetett farkaskutyákkal tépeti szét ellenfeleit, máskor légvédelmi gépágyúval löveti péppé azokat, akik a hatalmát veszélyeztetik.
Hogy mivégre ez a hosszú – és korántsem teljes – bűnlajstrom? Mert a széles vigyorral vonuló diktátorok és kísérőik mögött a leghátsó sor jobbszélén egy ismerős arcot lehet felfedezni. Jellegzetes kakadufrizurájával ott nyújtózkodik nem más, mint a magyar külügyminiszter! Vajon mégis, mit keres ott Szijjártó Péter, ahová magára valamit is adó európai politikusnak eszébe sem jut elmenni?! Vegyük csak sorra: Kína a második világháború ázsiai befejezésének évfordulója alkalmából rántotta össze barátait és üzletfeleit, némi katonai erőfitogtatással egybekötött ünneplésre. Csakhogy Magyarország a vesztesek oldalán fejezte be azt a háborút, az Ázsiában zajló harcokban meg végképp semmilyen érdekeltsége nem volt.
Esetleg Szijjártó Péter újabb utasításokért ment Pekingbe, hogy az orosz Szergej Lavrovtól első kézből kapjon eligazítást az őszi politikai szezonra, ha már Szergej és Pjotr ennyire összetegeződtek. Éljen és virágozzék a megbonthatatlan barátság??? Vajon miféle vircsaft zajlik a szemünk előtt? Magyarország politikai és gazdasági súlya vagy éppen súlytalansága semmiképpen nem indokolná a pekingi részvételt.
Értem én, hogy a külügyminiszterünk megtanulta evőpálcikával elfogyasztani a legendás pekingi kacsát, de valahogy az én gyomrom nem veszi be ezt a társaságot, amely ott ült a kínai dísztribünön. Emlékeim szerint Magyarország harmincöt évvel ezelőtt pont amellett döntött, hogy végre egyszer az európai győztesek oldalára kerüljünk, ahová mindig is tartozni szerettünk volna. A diktatúra helyett a demokrácia oldalára. Annak a Pekingben tüntető fiatalembernek az oldalára, aki egy szál szatyorral a kezében nézett farkasszemet a Tienanmen téren a tankokkal és nem egy dísszemle alkalmából. Mert egy fotót többet mond el ezer szónál.
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2025. szeptember 6-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
