Az elfogadás művészete – Für Anikó és Szombat Éva az Ötösben
15/05/2021 11:47
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A pénteki Ötösben Gálvölgyi János Für Anikó színművésszel, valamint Szombat Éva fotográfussal beszélgetett. Für Anikó, ahogy maga mondta, sajtkukac-típusú, ezért az előadások elmaradása miatti pihenőidőt ajándékként élte meg. Kertészkedésről, főzésről, környezetvédelemről és zenéről is beszélgettek. Szombat Éva hamar beleszerelmesedett a fotó szakba, mágikusnak tartotta az egész procedúrát. Gumikrokodilról és testpozitivizmusról is esett szó.
Für Anikó próbái és előadásai is rendre elmaradtak a járvány miatt, de az Örkény Színházzal folyamatosan készítették az online tartalmakat, hogy kapcsolatba maradjanak a közönséggel.
Ahogy ő fogalmazott az interjúban, amolyan sajtkukac-típusú embernek tartja magát, így ezt a kényszerpihenést ajándéknak fogta fel. Különben nem vette volna rá magát a szünetre. Ez az időszak arra is alkalmasnak bizonyult, hogy rájöjjön, nem is vágyik vissza abba a túlpörgetett, összetaktikázott életbe, amit korábban élt. Elmondta, rájuk szakadt rengeteg idő, ezáltal újra kellett tervezni a családi életet is. Kényszerű, de csodálatos időszaknak is tartja az elmúlt hónapokat. Hálás azért, mert mindig talál magának valami elfoglaltságot. Kertészkedett, főzött, és nem azt nézte, hogy miről marad le, hanem azt, mit tud kezdeni a szabadidejével.
A múltidézés sem maradt ki a beszélgetésből. Für Anikó és Gálvölgyi János Az utolsó hősszerelmes című darabban játszott először együtt, amire mindketten meghatározó pillanatként gondoltak vissza.
Für Anikó elmondta, a Madách Színházban kezdte a pályáját, de 15 ott töltött év után úgy érezte, váltania kell. Ő azonban abba a rendhagyó helyzetbe került, hogy nem ő ment, hanem a színház. A Madách Kamara ugyanis akkor vált le az anyaszínházáról, és többek között Für Anikó részvételével átalakult Örkény Színházzá, amely egészen más kihívásokat tartogatott az ehhez csatlakozó művészeknek. Für Anikó itt talált otthonra. Ennek már 20 éve.
Beszélgettek többek között környezetvédelemről, amely nagyon fontos a színésznő számára, valamint zenei albumairól, amelyek közül a legutóbbi 2018-ban jelent meg.
A műsor folytatásában Szombat Éva volt a vendég, aki elmondta, végzettségét tekintve fotóművész, de alapvetően egyszerűen fotósnak tartja magát.
Eredetileg rajzolni szeretett volna, de a Képzőművészeti Középiskolába, ahová jelentkezett, fotó szakra vették fel. Amibe – ahogy ő fogalmazott – hamar bele is szerelmesedett. Ott megtanulta az analóg fotózás alapjait és az előhívást is. Mágikusnak tartotta az egész procedúrát.
Szombat Éva, mint elmondta, eleinte állatokat, illetve a családját szerette fotózni, később már bővült az érdeklődési köre. Így születhetett meg néhány éve a Boldogságkönyv, amelyben olyan képeit gyűjtötte össze, amelyekkel a boldogság jeleit, lenyomatait igyekezett megörökíteni. Elmondta, ez egy fura tankönyv, amely arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy értékeljük az életet, vegyük észre, ami jó benne. Hozzátette, ezeket a képeket a húszas éveiben készítette, és kissé naiv volt a hozzáállása a kérdéshez, de az alapelképzelése nem változott a boldogság megtalálásáról: hisz abban, hogy az önelfogadás az alapja.
Az interjúban a fotózás talán legfontosabb „trükkjéről”, pillanat elcsípéséről is beszélgettek, így jött szóba Szombat Éva egyik kedvenc képe, amelyet az akkori barátjáról, mára férjéről készített, aki a fotón egy éppen leereszteni készülő gumikrokodilt ölel.
Szombat Éva a testpozitivizmusról is beszélt, amely az utóbbi időben nagyon foglalkoztatja, képei is jellemzően e köré a téma köré csoportosulnak. Fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy az önelfogadás nem azt jelenti, hogy elkezdhetünk egészségtelenül, károsan élni, vagyis nem egyenlő azzal, hogy elengedjük magunkat, sokkal inkább arról van szó, hogy el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk tökéletesek, és ebben a tudatban kell megtalálni a boldogságot.
Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Örkény Színház/Facebook
2021. május 14., péntek 10:00
