„Vásároljon
Hetes Stúdió

„Aki nem ismeri eléggé, azt Orbán könnyen csapdába csalja”

10/01/2021 18:56

| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió

Helló, Diktátor úr! címmel készített dokumentumfilmet a magyar politika elmúlt 10 évét belesűrítve és az Orbán-kormányok legfőbb jegyeit is bemutatva Michael Wech filmrendező. A német film egyik szereplője Daniel Freund európai parlamenti képviselő, aki járt a Klubrádióban is, vitte a híreket Budapestről Brüsszelbe. A film rendezőjével is beszélgetett Csernyánszky Judit.

2021. január 09. Hetes Stúdió / részlet, Michael Wech-interjú (21.01.09.)
12:23
00:00

Mi hajtotta, hogy az Orbán-rendszerről, a magyar politikai életről csináljon filmet? – kérdem Michael Wechet, a „Hallo, Herr Diktator!” című német film rendezőjét,  forgatókönyvíróját.

Talán emlékszik, mi történt Rigában, a 2015-ös uniós csúcson. Még mindig elevenen él bennem a pillanat, amikor Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság és Donald Tusk, az Európai Tanács akkori elnöke ott állt a lett kormányfővel és a közös fotó elkészítéséhez várták Orbán Viktort. Máig nem tudom, tisztában voltak-e azzal, hogy be van kapcsolva a mikrofon, a kamera. Látták közeledni Orbánt és Juncker figyelmezteti a többieket, jön a diktátor.

Történelmi pillanat volt, az biztos.

Amikor odaérkezett, megismételte, „Helló diktátor!”, a kezébe csapott, majd a következő mozdulattal arcon is legyintette. Látszik, hogy Tusk zavarban volt, mert a jelenet valóban nagyon bizarr. Egyikükk se tudta nagyon, mit lehet tenni ebben a kínos helyzetben, és ez a kép azóta ott motoszkált bennem. Aztán elsodortak az események, de a téma bennem szunnyadt, mígnem újra feléledt a 2020-as uniós csúcson. Hallom, hogy az Unió összes tagállamát kezdte el zsarolni Orbán! Te jó ég! Itt az ideje, hogy visszavágjunk! Azonnal munkához láttam.

Milyen visszhangja van a filmnek?

Remek. Pont ezért lett hosszabb is, mert már menet közben jó visszajelzéseket kaptam. Eredetileg a szokványos 52 perc lett volna. 100 percet forgattunk. És a téma annyira összetett és egyben érdekes is volt, hogy végül 90 percesre vágtuk meg. Egyelőre online látható az Arte csatornán, németül. Január közepén készül el az angol fordítás és azon vagyunk, hogy a magyar fordítást is mielőbb elkészítsük.

Ezek szerint már 2015-ben sem volt ismeretlen a magyar politikai terep. A forgatás alatt és azt követően megváltozott-e és hogyan a rólunk alkotott képe?

Tudtam, hogy Magyarországnak az uniós kapcsolatán túlmenően a belpolitikájával is részletesebben foglalkoznunk kell, és nem is csak az elmúlt 5 évvel, hanem 10 évre visszamenőleg, az Orbán-kormányzás kezdetétől. Aztán ki kellett választani azokat a témákat, amelyek meghatározták ennek a 10 évnek a karakterét. Így kezdtünk el behatóbban foglalkozni a sajtószabadsággal, az akadémia és a tanszabadság kérdésével, illetve a korrupcióval. A média azért lett fontos, mert világossá vált, hogy Orbán hatalomban maradását segítette elő. Az EBESZ elemzésének egy mondata, amelyik a választásokat értékelte, pedig a fejembe vésődött, eszerint a 2018-as választás – az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szerint – ugyan szabad volt, de nem fair, nem tisztességes.

Erről hosszasan beszélhetnénk…

A magyar médiát közelről megismerve megértettem, mi történt. Technikai értelemben sajtószabadság van, de ha leásol a dolgok mélyére, akkor nyilvánvalóvá látszik, hogy a média nem úgy működik, ahogy azt szabadnak lehessen nevezni. Nincs egy újságíró sem börtönben, nem kopogtatnak éjszaka az ajtódon, nem lőnek a Dunába senkit, de mégis. Megismerkedtem a Nemzetközi Sajtó Intézet kutatójával, Scott Griffinnel, akkor hallottam a magyar Médiatanácsról. Senki nem hallott ilyenről. Nálunk Németországban sincs ilyen, ráadásul egypárti. Döbbenetes volt a számomra, hogy a sajtóorgánumok 90 százaléka kormányzati ellenőrzés alatt van.

A film egyik főszereplője Daniel Freund német európai parlamenti képviselő, aki ellátogatott a Klubrádióba is. Bekerült ez a felvétel is a dokumetumfilmbe, amelyen Arató András, a rádió elnöke tájékoztatja őt a Klubrádió jövőjét érintő legfrissebb fejleményekről és a magyar sajtó állapotáról. Mi volt az első gyanús jel?

Az igazi demokrácia legfőbb jellemzője az elszámoltathatóság, a felelősség kérdése. Minden megválasztott politikus felelősséggel tartozik. Ha ez nincs meg, demokrácia sincs. Az első dolog, ami rögtön gyanús lett, hogy miért nem csatlakozik Magyarország az Európai Ügyészséghez. Tudom, a nemzeti szuverentitására hivatkozva. Lengyelország is ugyanezt mondja. Akkor a másik 25 tagország feladta volna a nemzeti szuverenitását? Ez elfogadhatatlan indok. És ezek után világos, mi van a háttérben. Az Európai Uniónak fel kellene ismernie, ez a két tagország épp a vétójával nem tiszteli a közösséget, amelyhez tartozik.

Daniel Freund a Klubrádióban
 
Daniel Freund a Klubrádióban
 

Hogy látott bele a korrupciós ügyekbe? 

Sajnos se időnk, se forrásaink, eszközeink nem voltak arra, hogy a korrupció mögé láthassunk, a filmet három és fél hónap alatt csináltuk meg. A korrupciós esetek bemutatására a már eddig ismert elemzéseket, kutatásokat és a még meglévő média által feltárt ügyeket használtuk fel. Amikor ezek után összeadtad magadban mindazt, amit megtudtál, arra a következtetésre jutsz, hogy az uniós pénzek jelentős része kormányközeli számlákra és a hatalomban lévők családtagjaihoz kerül.

Nem lehetett könnyű megtalálni a nyilatkozókat.

Egyrészt az OLAF, az Unió korrupcióellenes bizottságának jelentéseit dolgoztuk fel, illetve leginkább abból indultunk ki. Legalább 19 esetet néztünk át, amelyben az egyik kiemelkedő volt Orbán Viktor vejének az esete, ahol például csak az egyik ügyben több mint 43 millió eurót kellene visszafizetni. Sokat segített megérteni a dolgokat Hadházy Ákos független politikus. De beszéltünk például Magyar Bálinttal, aki a maffiaállamról írt nem egy könyvet.

Kormányzati szereplőket is próbáltak megszólaltatni?

Igen. A filmben meg tudtuk szólaltatni Kovács Zoltán államtitkárt, aki a nemzetközi kommunikációért felel. Kerestük Varga Judit igazságügyi minisztert is, de egy mukkot nem hallottunk felőle, arra sem méltattak, hogy visszautasítsanak, és legalább azt megírják. Pedig találtunk olyan személyt, aki bejáratos a kormányhoz, de még így sem akartak velünk szóba állni.

Orbán Viktorhoz is bekopogtattak?

Hát persze. Több kérelmünk is volt, az elsőt még november elején tettük le az asztalára. Válaszra sem méltatott minket, miközben ez idő alatt két német interjút is adott: a Welt am Sonntagnak és a Die Zeitnak is. Utóbbit Giovanni di Lorenzo főszerkesztő készítette, és igazi nagyinterjú volt. Tényleg alapos kutatómunka van mögötte, de olyan érzésem volt, amikor elolvastam az interjút, hogy ő maga is abba a csapdába esett, mint olyan sokan mások, ha Orbánnal beszélnek, mert Orbán Viktor valahogy kedvesnek, bájosnak adja elő magát. Személyes kontaktus alapján megnyerő jelenségnek látszik. Sok interjúját és fotóját nyomon követtem, nekem más a benyomásom róla.

Sikerült viszont beszélnie – Martin Schulzon, Paul Lendvain kívül – Manfred Weberrel. Mi volt a benyomása? Kizárja a Fideszt az Európai Néppártból?

Nem, nem úgy tűnt. Annak ellenére, hogy Orbán Viktor nem egyszer megszégyenítette őt, Manfred Weber nem kérdőjelezi meg Orbán befolyását és hatalmát az Unióban. Pedig hát, a saját párttársai is elmondták kifogásaikat az Európai Parlamentben arról, miért kellene kizárni a Fideszt az EPP-ből és megint csak elodázták a problémát. Az unió felső vezetéséhez tartozók, legalább negyvenen, élükön például kormányfőkkel, levelet írtak a pártcsaládnak a Fidesz kizárásának szükségességéről. Donald Tusk, az EPP elnöke is tisztában van a helyzettel, és mégsem vette a bátorságot hozzá. Meggyőződésem, hogy azért, mert akkor az EPP elvesztené befolyását, hatalmát és forrásait is. Kicsiben az történik Orbánnal az EPP-ben, mint nagyban Magyarországgal az Európai Unióban. Senki nem húz ujjat vele. Mert – úgy tűnik, mindig van valami fontosabb ügy ennél, és ezért megússza.

Az Európai Néppárt frakcióülése Strasbourgban - Orbán Vik
 
 Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Néppárt (EPP) frakcióülésén az EP épületében, Strasbourgban 2018. szeptember 11-én. Mellette Manfred Weber, az Európai Néppárt, az EPP frakcióvezetője. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
 
 

Most például a költségvetésnél a Covid-járvány válsága fontosabb volt, mint Orbán.

Bármi történjék, az a meggyőződésem, hogy Magyarország az unió tagja marad, ezt maga is akarja. Ellenben a mostani helyzet mégiscsak azt bizonyítja, hogy soha nem volt ennyire kritikus ponton, a jövőjét meghatározó ponton az Európai Unió, mint most. Ez az a pillanat, amikor mindenkivel meg kell értetni, hogy ha nem most nem áll ki az uniós közösség azokért az értékekért, amelyek mind a ma napig meghatározza létrejöttét, alapításának lényegét, akkor elvész.

Milyennek ítélte meg az Angela Merkellel a magyar és lengyel uniós vétó megakadályozásáért kötött kompromisszumot? Ugyanis félő, hogy mire az Európai Bíróságon a jogállami peres ügyek lezárulnak, már rég túl leszünk a 2022-es választáson, és minden marad a régiben.

Határozottan osztom az ön véleményét. A filmben én is hasonlóképpen felvetettem a kérdést, hogy ez egy jó kompromisszum, vagy egy egyszerű kapituláció? Nyilván történészek egy idő után ennek megadják az értékelését, és akkor egyértelműbb választ kapunk a kérdésre. Mindenesetre szerintem bármilyen szemszögből is nézzük, csűrjük-csavarjuk a szót, nem más ez, mint az autokrácia kiengesztelése. Lekenyerezése. Mert megadták magukat a körülményeknek. Persze úgy is felfoghatjuk, hogy az Európai Unió lényege nem más, mint hogy végül kompromisszum szülessen, mert csak így tartható egyben.

Koronavírus-segély vagy jogállam – ez volt az alapkérdés.

Igen, Orbán rögtön az elején így vetette fel a kérdést: akarjátok-e a koronavírus segélyt kiosztani vagy ragaszkodtok a jogállamhoz. A probléma ott volt, hogy ő irányította a vitát, ő szabta meg a menetét is. Rögtön az elején. Itt rontották el. Hogy hozhatja magát ilyen helyzetbe az Unió? Könyörgöm, itt egyetemes értékekről beszélünk! Ezeket az egyetemes értékeket Máltán épp úgy be kell tartani, mint Németországban, Dániában vagy éppen Franciaországban. Tehát Magyarországon is. Azt lehet állítani, hogy szerintem a jogállam ez, szerintetek meg az? Ez teljes képtelenség. Ha házat építünk, akkor az alapját szabályok szerint tesszük le. És ha tűz üt ki a házban? Akkor gondolkodunk, hogy mikor hívjuk ki a tűzoltókat? Várunk vele? Szerintem közös ügy esetén nincs helye kompromisszumnak. Visszafordítani az idő kerekét? Megnézni, hogy rontották el az elején? Ez már nem fog működni. Az CEU sorsa ékesen példázza a dolgok irányítását. Ugyan az Európai Bíróságra került az ügy, és még ki is mondták a verdiktben Orbánék felelősségét. És mi történt? Orbán elérte a célját, mert már nincs Budapesten a CEU. Hogy fordulhat elő manapság az, hogy valaki azt állítja, a szabad gondolkodás fenyegető veszedelem? Nem és nem, soha!

Hogy érzi? Elérte a célját a filmmel?

Kemény kérdés. Ha azt veszem, hogy három és fél hónap alatt készítettük el, akkor büszke vagyok rá, mert erőssége az elemzői mélység. A másik: sikerült Orbán személyiségét, legfőbb karakterjegyeit kihozni a legkülönfélébb helyzetből megrajzolva. Márpedig aki nem ismeri ki Orbánt, az nem tudja megoldani az általa okozott problémákat sem. Igen, azt kell, mondjam, elégedett vagyok a filmmel, azzal, amit sikerült kihozni belőle – nyilatkozta rádiónknak Michael Wech német rendező, a Hallo, herr Diktator! alkotója.

Az interjút a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: MTI/Koszticsák Szilárd

Hetes Stúdió
2021. január 09., szombat 15:00
Riporter: Csernyánszky Judit