A Horn-kormány idején még felszólaltak az oktatásért a püspökök
8/12/2022 10:46
| Szerző: Klubrádió/Bohus Péter
Nagyot változott a katolikus egyház világa, amióta már nem Horn Gyulának, hanem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt.
Bár az oktatás helyzete miatt egyre többen emelik fel a hangjukat, és a katolikus egyház tanítására hivatkozva egyházi iskolák tanárai is csatlakoztak az állami fenntartású intézményekben dolgozó kollégáikhoz, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményben fejezte ki rosszallását, mert ezzel a kiállással nehéz helyzetbe hozták őket a tanárok, és a „jogkövető, felelős állampolgári magatartásra” hívta fel a figyelmet. A jogkövetés az kormány szerint az, hogy a tanárok nem sztrájkolhatnak, minden fronton gyalázzák és támadják őket, és kirúgják az engedetlenkedőket, illetve kijelentették, hogy a polgári engedetlenség szerintük nem is létezik. Az oktatásnak saját minisztériuma sincs, a területet a rendőrminiszter felügyeli.
A püspökök közleménye azután jelent meg, hogy a budapesti Piarista Gimnázium 18 tanára közös nyilatkozatban állt ki kollégáik mellett, és a pedagógusok a december 8-i polgári engedetlenség támogatására szólítottak fel, miközben a püspökök szerint is szükség lenne az oktatás helyzetének javítására.
A Katolikus Egyház katekizmusáról a Klubrádióban beszélt először a katolikus Szemlélek magazin igazgatója, Gégény István, amit idéztünk: „Az állampolgárt lelkiismerete kötelezi arra, hogy ne engedelmeskedjék a polgári hatóságok előírásainak, amikor ezek ellenkeznek az erkölcsi rend követelményeivel, a személyek alapvető jogaival és az Evangélium tanításával.”
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szociális körlevelében, 1996-ban ugyanakkor nem a jogkövetésről írt, hanem az oktatás helyzetének megoldása mellett tett hitet, és a 12 pontban mutatott rá az oktatásban tapasztalható problémákra, és tett konkrét javaslatokat az akkori világi vezetőknek:
„99. Az oktatás és nevelés intézményei közül elsősorban a közoktatásra, a felsőoktatásra és a felnőttoktatásra akarjuk felhívni a figyelmet. Káros és súlyos következményekkel járó jelenségnek tartjuk, hogy ezeket az intézményrendszereket a mai Magyarországon mintha nem tekintenék igazán fontosnak, nem biztosítják a működésükhöz szükséges feltételeket, s a kor megkövetelte átalakításuk sem megnyugtatóan halad: egyiket sem tekintik stratégiai ágazatokhoz tartozónak. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy jelenleg oktatási rendszerünk semmilyen szinten sem kapja meg azt az anyagi fedezetet, amelyre legalább a szinten tartásához szüksége volna - a fejlesztésről nem is beszélve.
Általánosságban is igaz, hogy a fiatal nemzedékek jövőjével nem törődik eléggé a társadalom; nem adja meg a (köz)oktatás szükséges rangját; a pedagógusok alacsony bérük miatt kénytelenek kiegészítő munkákat vállalni, s ezért túlterheltek, az iskolák nem részesülnek a munkájuk ellátásához szükséges támogatásban; az állam nem teszi lehetővé az oktatásügyben a társadalmi sokféleségnek megfelelő intézményi pluralizmus kialakulását.
100. Az oktatás tartalmáról mindmáig nem alakult ki megnyugtató álláspont. Az évek óta folyó s nemegyszer egymást keresztező korszerűsítési törekvéseknek (főleg a Nemzeti Alaptantervről folytatott vitákban) egyelőre nem sikerült megalapozott végeredményre jutnia. Ezért arra kellene törekedni, hogy minden további intézkedés nagy körültekintéssel történjék, s teremtse meg az egyelőre nem létező konszenzust, hogy ne növelje tovább az iskolákban már most is tapasztalható bizonytalanságot.”