A barátság szent - Szénási Sándor jegyzete

A HírTV egyik adásában a műsorvezető, Bayer Zsolt azt mondta, hogy egykorvolt barátja, és harcostársa egy erdélyi úton bevallotta, hogy nemcsak a nagykorú fiúkat szereti, de Thaiföldre egyenesen azért szokott járni, mert ott kisfiúk is rendelkezésre állnak. Több ellenzéki képviselő ezután feljelentette Bayert, amiért a jelek szerint jó ideje vannak kiskorúak megrontásával kapcsolatos információi, de ezeket nem osztotta meg a hatóságokkal. A Pesti Srácok közben azonosította az egykorvolt barátot egy lap vezető munkatársaként, aki elmondta, hogy valóban meleg, valóban járt a Távol-Keleten, de kiskorúakkal sosem létesített szexuális kapcsolatot. Egyébként, tette hozzá, bűncselekménnyel megvádolni valakit önmagában bűncselekmény. Nyilván a bizonyítékok hiányára utalhatott, amelyekről azonban a műsorvezető azt mondta, azok léteznek, több tanúja is van az erdélyi úton elhangzottaknak. Igaz, később már feltételezte, hogy a barátját félreértették. Meg azt is írta, hogy egy barát vallomása szent, amivel nem élünk vissza soha.

Huh.

A történetet innentől szívesen elengedem, csak két megjegyzésem lenne. Az egyik, hogy a megvádolt újságíróval kapcsolatos állitás soha máskor nem került elő, és a Szájer-ügy nélkül talán soha nem is került volna, magyarán az egykorvolt barátról bosszúból hangzott el, ami elhangzott. Valakinek a beáldozása történt meg cserébe azért, amit Szájer tett, aki viszont egyáltalán nem áldozat, így nincs miért revansot venni a bukásáért. Amit csinált, nem kényszerből csinálta, nem verték át, nem csalták el lockdown idején egy orgiára hamis indokkal, valamint a saját elvtársain kívül soha senki nem kérte tőle, hogy meleg férfiként, egyben vezető politikusként nyilvánosan, és évtizedeken keresztül igazoljon egy LMBTQ -ellenes rendszert, amelyben a hozzá hasonlók több tekintetben is másodrendű állampolgárok.

Csak hát a kormánypropaganda most azt próbálja nyomni, hogy a bűn virágai a „másik oldalon” még bujábban tenyésznek, mint náluk, a bosszú tehát a relativizálást szolgálja, meg persze a figyelemelterelést arról, hogy a Szájer-ügy, éppen az ő politikai közege miatt, egyedi, és nem mosható össze mással. Nem váltható ki, nem nyomható félre. A pedofília bűne, ha beigazolódik, természetesen bűn, de Szájer esetében egy percig sem vonta senki kétségbe, hogy elidegeníthetetlen joga van a nemi identitásához, míg egy pedofil esetében az áldozatok érdekében ezt a jogot a társadalom megtagadja. A két ügy tehát nem ugyanarról szól, mellesleg ebből a szempontból Szájer kifejezetten rossz, számára idegen politikai terepen élt. A férfiszerelem a Fidesz dohos, homofób, macsó világában számít problémának, vagy mondjuk igy: leginkább ott bűn és baj.

Mindazonáltal.

Az úgynevezett másik oldal reakciói sem hótiszták feltétlenül, habár és talán nem akarnak ártalmasok lenni, de hát ez mindegy. Nyilvánvaló, hogy a rendszer hazug, képmutató, nyomoritó voltára kötelesség rámutatni, azonban vannak menthetetlen mondatok is. Azokra gondolok, amelyek úgymond a rejtőzködő Fidesz-melegek, vagy bármiféleképpen másoknak minősülő, a rendszert bármilyen módon szolgáló egyének előcsalogatását szolgálják, a felhívásokra gondolok, hogy valljanak szint, leplezzék le magukat.

Ehhez senkinek nincs joga.

A dolognak értelme sincs. Egy litván képviselő úr, aki híres vad, homofób kitöréseiről, épp egy online politikai kerekasztalon vett részt, amikor is, egy percben, a kollegái ámuló, kaján, meredt, fájdalmas, stb., stb. tekintete egy tökpucér férfit látott a képviselő mögött átvonulni a színen. Lehet, hogy csókot is dobott a kedvesének, erre vonatkozóan a tudósitások bizonytalanok.

Egyszer mindig eljön a perc.

Szénási Sándor jegyzete a 2020. december 5-i Hetes Stúdióban hangzott el.