Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Ütnek, vágnak, rúgnak, harapnak, pedig...
10/02/2023 15:58
| Szerző: Arató András
Már megint a mi Kedves Vezetőnk és önálló, felelős beosztásban robotoló munkatársai járnak elől tapintatból, önfeláldozásból, mutatnak példát demokráciából az egész hanyatló Nyugatnak.
Hát mutassanak nekem még egy olyan országot, amelyikben hét miniszter egyszerre mond le az egyetemek autonómiájáról! Ráadásul önkéntesen, szinte fogantatása pillanatában, még a csírázás előtti állapotban adták föl nemzetközi hírnévvel, elismeréssel, sőt, a horizonton halványan felderengő Nobel-díj egyáltalán nem reménytelen esélyével kecsegtető tudományos pályájukat. És még az irigység sem tartotta vissza őket e nemes cselekedettől, pedig láthatták, mily ígéretesen kezdte meg tanári pályáját régi kollégájuk, Deutsch professzor a Milton Friedman Egyetem katedráján, a pályabeléptető rendszerek és talán a nemzeti jelképek a futballstadionokban témakörével háttérbe szorítva a kvantummechanikát, mint olyat. Aki mer, az nyer, kockázat nélkül nincs rizikó, ahogy azt Tóth egykori kiképző őrmester mondaná manapság, aki tábornok s kórházparancsnok lenne most, ha nem töltötte volna be a negyvenöt esztendős vénséges öregkort – ott van tehát a bizonytalanság, hiszen ők heten nem tudhatják, vajon képes lesz-e a haza az ő szellemi hozzáadott értéküket pótolni az universitas képlékeny világában. Ki fogja eztán oltani az ifjúság tudásra éhes szomját?
Mi a Béketáborhoz tartozunk, tudtuk eddig is, de olyan jó hetven év után újra hallani is. És akkor is jól cseng ez a mondat, ha sajnos nagyon kevesen vagyunk e szépséges kempingben. Ketten.
As Ukrainian President Zelensky walks up for the family photo with EU leaders in Brussels, they all seem to clap, apart from one: Hungary’s Viktor Orban. #EUCO pic.twitter.com/H2W6yotNzd
— Jack Parrock (@jackeparrock) February 9, 2023
Hanem a legszebb, legmeghatóbb jelenet ma mégiscsak Brüsszelben zajlott. Ott áll Volodimir Zelenszkij az Unióban – tegyünk egy kellemetlen és mégis elkerülhetetlen megjegyzést az öltözetére, mintegy átvéve honunk házelnökének funkcióját, természetesen csak egy pillanatra – szóval pulóvert visel az ukrán elnök, mintha csak háborúban állna. Szinte tolongva érkezik az EU apraja-nagyja, miniszterelnökök és miniszterelnöknők szorongatják egymás után a kezét, lapogatják, átölelik, még puszi is cuppan. Egy, csak egy legény viselkedik tartózkodóan, se jatt, se csók – mit fejez ki ez a nemes gesztus? Tapintatot! Hát nincs ennek a Zelenszkijnek elég baja, azzal is szembesülnie kelljen, hogy még a magyar miniszterelnök is magasabb nála? Büszkék lehetünk rája. Vagy nem?
