Garázsvásár – Józsa Márta jegyzete
Alighanem megélénkülhetett mostanság a turkálók és garázsvásárok forgalma, kétségbeesetten pityergő oligarchák és önostorozásra készülődő politikus cézárok szerzik be az új típusú szereplési szerkót, nagy lehet a keletje a kínai farmereknek – bár nem biztos, hogy most éppen a kínai a jó választás – és a potom harminc ezer forintos óráknak.
Néha tényleg a helyükre kerülnek – Selmeci János jegyzete
A Szuverenitásvédelmi Hivatal hamarosan megszűnik, Gyurkó Szilvia a hírek szerint az új kormány gyermekjogi és gyermekvédelmi ügyekért felelős államtitkára lesz, Lánczi Tamás pedig hivatalosan is egy senki.
Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
Gordon István: Gyűlölet és balítélet
16/11/2023 13:58
| Szerző: Gordon István
Andrzej Duda államfő úgy tett és tesz, mintha nem tudná, ki hány szavazatot szerzett a választáson. Ezzel blokkolja egy olyan kormány megalakítását, amelynek komoly többsége van.
Egy hónappal ezelőtt világszerte sokak figyelme fordult a lengyelországi parlamenti választás felé. A végeredmény ismert: a legtöbb szavazatot a Kaczynski vezette kormánypárt szerezte, de elért mandátumaik száma messze elmaradt a demokratikus ellenzék koalícióját alkotó pártoké mögött. A józan ész és a kegyetlen számok egyértelműen azt sugallták, hogy a Jog és Igazságosság Pártja – nyolc év elteltével – kénytelen búcsút inteni a számára oly’ édes ízű hatalomnak.
Csakhogy a sugallat nem jutott el mindenkihez, a hatalomvesztés szele ugyanis kimondottan rossz hatással van a józan észre…
A parlament 460 fős alsóházában az ellenzék 248 képviselői helyet szerzett, míg a kormánypártnak csupán 194-re futotta. Ez minimum 37 mandátummal kevesebb, mint amennyivel törvényalkotásra képes lehet egy kormány. Ez pedig nagyon sok. Tegyük hozzá, hogy az elmúlt esztendőben sem mindig sikerült a kormánypártnak teljes létszámban (50% +1 fő) megjelennie szavazáskor az ülésteremben. Így fordulhatott elő, hogy a kormánypárthoz közeli házelnök asszony egy alkalommal újra szavaztatta a képviselőket, míg meg nem lett a többség.
A számok, mint említettem, kegyetlenek és makacsok. De hiába! A kormánypárti PiS egyes vezetői és tagjai még mindig nem tudják elviselni a választáson elért vereséggel egyenértékű győzelmüket, vagyis, hogy elkerülhetetlen a hatalom átadása a gyűlölt ellenzéknek és még inkább annak gyűlölt vezetőjének, Donald Tusknak.
A választás után a Szejm első ülése természetesen a himnusszal vette kezdetét, no meg egy üres hellyel a képviselői padsorokban. Kaczynski széke maradt gazdátlanul, de tulajdonosa aztán idővel megérkezett. Duda elnök a kötelező tiszteletkörök után méltatta az elmúlt nyolc esztendőt, annak politikai irányítóit, remek, mindent felülmúló sikereit. Ja, hogy ezt a nép, az a bizonyos istenadta másképpen látta, sőt ezt érzékletesen érzékeltette is a választáson, ráadásul azon a választáson, amelyen a szavazásra jogosultak csaknem 75%-a vonult az urnákhoz, egyáltalán nem zavarta az – állítólag korábban Golyóstollnak becézett – államfőt, viszont jelezte, hogy a jövőben szigorúbban él majd vétójogával.
És ezután következtek a parlament elnökségébe történő szavazások. Elsőkét magát az új házelnököt választották meg. A Polska 2050 párt elnöke, Szymon Holownia utcahosszal előzte a PiS jelöltjét, a korábbi házelnök asszonyt, aki a fentebb idézett apró csínytevésen kívül is néha megkeserítette az akkori ellenzék életét. Volt is nagy felhördülés, de a számok megint csak önmagukért beszéltek. És tették ezt még inkább a helyettesek megszavazásakor. Mintha a PiS nem is létezett volna! A fennmaradó öt helyre valamennyi parlamenti párt kapott képviseleti lehetőséget. Csak a PiS nem! Hmmm…
Az új házelnök ezután az ügyvezető kormány azon minisztereit hívta sorban a pulpitusra, akik úgy érezték, lenne mondanivalójuk. A részletek talán fölöslegesek is, a lényeg: többen közülük nem voltak képesek indulataikon uralkodni és néha kocsmai szintű megnyilvánulásokra ragadtatták magukat. Mint például Zbigniew Ziobro (igazságügy), akit a mi házelnökünk ezért minimum életfogytiglanra ítélt volna. Mivel közben lejárt a miniszter ideje, a házelnök – némi toleranciával – elvette tőle a szót. Nos, ekkor ugrott a házelnök elé az évek óta komoly térdbántalmakkal küszködő Kaczynski pártelnök, bemutatkozva, mint miniszterelnök(!?!), akinek bármikor joga van megszólalni a Szejmben.
Nincs értelme folytatni, mert ennyiből is kiderül, hogy a történtek méltatlanok voltak egy új parlament megalakulási ceremóniájához. De azért befejezésül még egy apró gondolat. A hatalomtól és a Szejmtől búcsúzó volt miniszterek megfontolatlan, vagy éppen megfontolt(?) durva fellépései részben Duda elnök hibájaként is értékelhetők. Az államfő úgy tett és tesz a mai napig, mintha nem tudná, ki hány szavazatot szerzett a választáson. Ezzel blokkolja egy olyan kormány megalakítását, amelynek komoly többsége van.
De fogalmazhatunk úgy is, hogy Andrzej Duda nyíltan szembefordult a lengyel nép akaratával.
