Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gábor György: Tanítónk, Dúró Dóra és az autentikus bibliaolvasat
4/11/2023 15:42
| Szerző: Gábor György
Szeretem, amikor a Bibliát egyesek, kiváltképp garantáltan hozzá nem értő politikusfélék, amolyan aforizmagyűjteményként igyekeznek hasznosítani, az idézetnek szánt textust szövegkörnyezetéből kiragadva, s az idéző hozzá nem értésének és biblikus nyelvi tudatlanságának környezetébe belehelyezve.
Amint ezt legutóbb Dúró Dóra tette.
Történt, hogy a képviselő asszonynak vitája támadt L. Simon Lászlóval, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójával, minthogy ez utóbbi (noha maga is megszavazta kis kacsójának gombnyomásával az Idült Hülyeséget), maliciózus iróniával köszönetet mondott Dúró képviselő asszonynak, aki egyenest a kulturális miniszternek címzett kis magyar feljelentésével egyfelől elérte, hogy a kultúra legfőbb őre azonnali hatállyal kiűzze a művészetek istennőinek, a múzsáknak a templomából a 18 éven aluli állampolgárokat, másrészt elérte azt is, hogy denunciációja a legjobb promócióvá metamorfizálódott, hogy ennek köszönhetően rég nem látott tömegek, kígyóként tekergő sorokba rendeződve rohamozzák meg a kiállítást, természetesen 18 év alatti gyermekeikkel együtt, minthogy sem Dúró képviselő asszony, sem Csák János miniszter számára föl sem merült, hogy a Múzeumnak nem áll jogában elkérni a személyi igazolványt. Így aztán most még nagyobb tömegek, még nagyobb lelkesedéssel és kíváncsisággal keresik fel az érintett időszaki kiállítást, kisiskolások és tinédzserek, apukák és anyukák, nagymamák és nagypapák, hogy odahaza a családi fészek melegénél beszélhessék meg a látottakat, hálát adva Dúró képviselőnek és Csák miniszternek, hogy rekompenzálandó a politikusok szűnni nem akaró hülyeségébe belefásult népességet, ilyen szép és tartalmas hétvégi családi programról gondoskodtak.
L. Simon László jó gazdaként és kormányzatilag szilárdan védett személyként és szuszlovi örökös túlélőként köszönetet mondott Dúró képviselőnek az ingyenes és pompásan elsült hírverésért és reklámhadjáratért, ám Duró képviselő, az iróniát nem kedvelve, jól felhúzta az orrát (Dúró képviselőnek: nem szó szerint értendő, kifejezés, amelynek jelentése: rossz néven vesz, megbántódik, duzzog, megorrol, berág), s jól odaválaszolt az érintett múzeum igazgatójának. Nagyszerű válasz született, volt benne csipetnyi személyeskedés, L. Simon obszcenitására és aberrációjára való utalás (nem kívánok a múzeumigazgató fogadatlan prókátora lenni, de – emlékeim szerint – az ország népessége – hála az Örökkévalónak – nem L. Simonnak a történelmi Magyarország teljes népessége előtt (beleértve a 18 éven aluliakat is) feltárulkozó, egy lakótelepi fürdőkád selymes vízében megmerítkező testét gusztálhatta és gusztálhatja mind a mai napig, hanem Dúró képviselő habokból kikandikáló anatómiai felületeit és testének lankás tájait, ám ezután a válasz biblikus magasságokba emelkedett. Dúró ugyanis az alábbit szögezte le: "nem lehet egyszerre két Istent szolgálni."
Akkor hát haladjunk sorjában!
Egyrészt már miért is ne lehetne? Azok a népek (elég csinos tudományos és kulturális teljesítménnyel a hátuk mögött), amelyek politeisták voltak, azaz több isten létezésében hittek, nemhogy kettő, hanem akár annál sokkalta több istenséget szolgáltak egyszerre.
Ha Dúró képviselő nemcsak a saját feljelentéseit olvasgatná, hanem más, majdnem olyan színvonalas munkákat, akkor találkozhatott volna Platón Az állam c. dialógusával, amelynek negyedik könyvében Szókratész épp az ifjúság nevelése érdekében az istenek (így, többes számban) tisztelete mellett érvel, s kiáll az isteneknek, démonoknak és héroszoknak járó tiszteletadás mellett. Mert tisztában van vele, hogy ha nem tisztelnék, nem szolgálnák az emberek az összes istenséget, akkor abból szörnyű tragédiák származhatnak. Ugyanis Szókratész ismerte a görög mitológiai hagyományt és a görög színházi kultúrát, szemben Dúró képviselővel.
De Dúró képviselő a Máté evangéliumában foglaltakra, azaz a zsidóság és kereszténység egy Istenére kíván utalni, csakhogy ezt tévesen teszi. Ugyanis Máté evangéliumában nem két alternatív Isten szerepel, hogy a hívők szabadon választhassanak, hanem mindössze (és maximum) egyről. Tudniillik az Egyről. A Máté-evangéliumban nem is a Dúró-féle ostobaságot olvashatjuk, nem két Isten szolgálatának nehézségeiről panaszkodik a szöveg, hanem arról, hogy "Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (Mt 6,24)
Vagyis két úrról van szó (δυσὶ κυρίοις - κύριος -´ου), az Istenről (θεῷ) és a mammonról (μαμωνᾷ), ami kincset jelent, gazdagságot, vagyont, tulajdont, feltehetően az óhéber mamon (ממון – pénz) és az arámi mamona (מָמוֹנָא – gazdagság) szóból.
Hát így valahogy!
A fenti szöveg megírása közben észleltem, hogy Máté-Tóth András teológus, vallástudós, egyetemi tanár barátom a saját Facebook-oldalán, engem megelőzve, ugyancsak szóvá tette a Máté evangéliumára történt téves hivatkozást. Bolyai és Lobacsevszkij. Természetesen nem bánom ezt, hiszen ebből is látszik, hogy pár évtizedes kollegiális barátságunk és szakmai kapcsolatunk sok közös alapon nyugszik. És ez – nem tagadom – számomra sokkal fontosabb, mint Dúró Dóra bibliai exegézise.
