Gábor György: Szó, szó, szó

Fantasztikus egy olyan országban élni, amelynek politikai vezetése a nemzeti hagyományok őrzését, ápolását és továbbadását elsőrendű stratégiai feladatnak tekinti. S kifejezetten pompás érzés egy olyan országban élni, ahol a fenti remekbeszabott stratégiai főirányt a családtámogatás legkülönfélébb formái és módozatai teszik teljessé.

Azért vagyok most a szokásosnál is lelkesebb, mert gimnazista fiam és ugyancsak gimnazista barátnője tegnap a Szépművészeti Múzeumban megtekintette a Csontváry-kiállítást. Természetesen mindkettőjüknél ott volt a diákigazolvány, így 50%-os kedvezménnyel, vagyis kétszer 2.400 forintért tudták szemrevételezni a kiállított anyagot, azaz ketten összesen 4.800 forintért már be is jutottak.

Az alábbiakban a hasra ütés jól bevált módszerét alkalmazva kiválasztottam néhány európai múzeumot (őszintén bízom benne, nem silányabb gyűjteménnyel rendelkezőket, mint amilyen a Szépművészeti Múzeumé), vajon oda mennyiért tudtak volna bejutni a fent emlegetett fiatalok. 

Londont természetesen szóba sem hozom, hiszen az ottani legfrekventáltabb múzeumok (British, National Gallery, Tate Britain, Tate Modern etc.) ingyen látogathatók, kicsiknek és nagyoknak, fiataloknak és időseknek, kormánypártiaknak és ellenzékieknek egyaránt.

Bécsben a Kunsthistorisches Museum 19 év alatt ingyenes, hasonlóan a Naturhistoriches Museumhoz és az Albertinához.

Münchenben az Alte Pinakothek és a Pinakothek der Moderne ugyanennek a korosztálynak egy (azaz 1) euróért tekinthető meg.

A berlini Pergamonmuseum 18 éves korig ingyenes, csakúgy, mint az Alte Nationalgalerie.

Párizsban a Louvre 18 év alatt ingyen látogatható, s hasonlóképp, 26 éves korig az EU országok állampolgárainak (csak zárójelben jegyzem meg, hogy tanároknak, pedagógusoknak, álláskeresőknek, létminimumon élőknek ugyancsak ingyenes). A Musée d’Orsay 18 év alatt szintén ingyenes, miként 18-25 év között az EU-országok állampolgárai számára.

Amszterdamban a Rijksmuseum 18 év alatt ingyenes.

Brüsszelben a Les Musées royaux des Beaux-Arts 19 év alatt, továbbá diákoknak 26 év alatt ingyenes.

Firenzében az Uffizi 18 év alatt, valamint egyetemi hallgatóknak ingyenes, 18-25 év között EU-s állampolgároknak 2 euro.

Rómában a Galleria Borghese 18 év alatt ingyenes, 18-25 év között EU-s állampolgároknak 2 euro.  

Madridban a Prado 18 év alatt, valamint 18-25 év között diákoknak ingyenes (természetesen tanároknak, fogyatékkal élőknek, munkanélkülieknek stb. szintén ingyenes a belépés). A Thyssen-Bornemisza National Museumba szintén 18 évig ingyenes a belépő, miként tanároknak, fogyatékkal élőknek és munkanélkülieknek is hasonlóképp.

Nem folytatom, pedig lehetne. Mindenesetre egy remek összehasonlítási lehetőség, ahol észrevételezheti a nagyérdemű, hogyan is agonizál a dekadenciába fulladó nyugati világ, ott, ahol – köztudott – a kereszténységnek befellegzett, ahol megszűnt a nemzeti kultúra jelentősége, mi több, már maga a kultúra is csak saját mocskában fetreng, s ahol nincs Novák Katalin és Varga Judit, következésképp az amott élők mit sem tudnak a családok és a fiatalok támogatásáról.

Nálunk szerencsére mindez nemzeti-keresztény perfekcióval működik, legalábbis a kötelező szófordulatokat, a nagyarcú, üres dumákat, a legrosszabb propagandista néphülyítéseket, s az öntelt és elégedett hazugságáradatokat tekintve.

S csak zárójelben jegyzem meg, igen-igen halkan, szerényen és óvatosan, nehogy a Szépművészeti Múzeum nagybecsű főigazgatóját, Baán Lászlót megsértsem, ám mégis üzenni vagyok kénytelen, hogy akár tudja, akár nem, Csontváry Kosztka Tivadar magyar festőművész volt, s ebbéli minőségében a magyar nemzeti és kulturális hagyomány meghatározó szereplője. Tudniillik, ha a Szépművészeti Múzeum rendez egy nagy kiállítást, komoly külföldi anyagokat ideszállítva – teszem azt – El Greco, Bosch, Cézanne stb. vásznaiból, abban az esetben talán meggondolandó a diákoknak szóló kedvezményes belépési lehetőség. De az én ízlésem szerint – amely nagyon nem azonos Baán László egyéb tekintetben vett ízlésével – Csontváry megtekintését a diákoknak ingyen (vagy legalábbis jelképes összegért) kellett volna biztosítania a Szépművészeti Múzeumnak.

Ha már magyar a festő, ha már nemzeti a kultúra, s ha már családbarát a kormány.

S ha csak egy röpke pillanatra komolyan vennék az állam jó pénzért tartott, s a politika kegyeit élvező funkcionáriusai a sok-sok pompásan hangzó, ám valójában tök fölösleges, üres szózuhatagokat.