Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gábor György: Szó, szó, szó
17/07/2023 17:56
| Szerző: Gábor György
Vajon mennyiért tudnak bejutni egy-egy múzeumba a 18 év alatti fiatalok?
Fantasztikus egy olyan országban élni, amelynek politikai vezetése a nemzeti hagyományok őrzését, ápolását és továbbadását elsőrendű stratégiai feladatnak tekinti. S kifejezetten pompás érzés egy olyan országban élni, ahol a fenti remekbeszabott stratégiai főirányt a családtámogatás legkülönfélébb formái és módozatai teszik teljessé.
Azért vagyok most a szokásosnál is lelkesebb, mert gimnazista fiam és ugyancsak gimnazista barátnője tegnap a Szépművészeti Múzeumban megtekintette a Csontváry-kiállítást. Természetesen mindkettőjüknél ott volt a diákigazolvány, így 50%-os kedvezménnyel, vagyis kétszer 2.400 forintért tudták szemrevételezni a kiállított anyagot, azaz ketten összesen 4.800 forintért már be is jutottak.
Az alábbiakban a hasra ütés jól bevált módszerét alkalmazva kiválasztottam néhány európai múzeumot (őszintén bízom benne, nem silányabb gyűjteménnyel rendelkezőket, mint amilyen a Szépművészeti Múzeumé), vajon oda mennyiért tudtak volna bejutni a fent emlegetett fiatalok.
Londont természetesen szóba sem hozom, hiszen az ottani legfrekventáltabb múzeumok (British, National Gallery, Tate Britain, Tate Modern etc.) ingyen látogathatók, kicsiknek és nagyoknak, fiataloknak és időseknek, kormánypártiaknak és ellenzékieknek egyaránt.
Bécsben a Kunsthistorisches Museum 19 év alatt ingyenes, hasonlóan a Naturhistoriches Museumhoz és az Albertinához.
Münchenben az Alte Pinakothek és a Pinakothek der Moderne ugyanennek a korosztálynak egy (azaz 1) euróért tekinthető meg.
A berlini Pergamonmuseum 18 éves korig ingyenes, csakúgy, mint az Alte Nationalgalerie.
Párizsban a Louvre 18 év alatt ingyen látogatható, s hasonlóképp, 26 éves korig az EU országok állampolgárainak (csak zárójelben jegyzem meg, hogy tanároknak, pedagógusoknak, álláskeresőknek, létminimumon élőknek ugyancsak ingyenes). A Musée d’Orsay 18 év alatt szintén ingyenes, miként 18-25 év között az EU-országok állampolgárai számára.
Amszterdamban a Rijksmuseum 18 év alatt ingyenes.
Brüsszelben a Les Musées royaux des Beaux-Arts 19 év alatt, továbbá diákoknak 26 év alatt ingyenes.
Firenzében az Uffizi 18 év alatt, valamint egyetemi hallgatóknak ingyenes, 18-25 év között EU-s állampolgároknak 2 euro.
Rómában a Galleria Borghese 18 év alatt ingyenes, 18-25 év között EU-s állampolgároknak 2 euro.
Madridban a Prado 18 év alatt, valamint 18-25 év között diákoknak ingyenes (természetesen tanároknak, fogyatékkal élőknek, munkanélkülieknek stb. szintén ingyenes a belépés). A Thyssen-Bornemisza National Museumba szintén 18 évig ingyenes a belépő, miként tanároknak, fogyatékkal élőknek és munkanélkülieknek is hasonlóképp.
Nem folytatom, pedig lehetne. Mindenesetre egy remek összehasonlítási lehetőség, ahol észrevételezheti a nagyérdemű, hogyan is agonizál a dekadenciába fulladó nyugati világ, ott, ahol – köztudott – a kereszténységnek befellegzett, ahol megszűnt a nemzeti kultúra jelentősége, mi több, már maga a kultúra is csak saját mocskában fetreng, s ahol nincs Novák Katalin és Varga Judit, következésképp az amott élők mit sem tudnak a családok és a fiatalok támogatásáról.
Nálunk szerencsére mindez nemzeti-keresztény perfekcióval működik, legalábbis a kötelező szófordulatokat, a nagyarcú, üres dumákat, a legrosszabb propagandista néphülyítéseket, s az öntelt és elégedett hazugságáradatokat tekintve.
S csak zárójelben jegyzem meg, igen-igen halkan, szerényen és óvatosan, nehogy a Szépművészeti Múzeum nagybecsű főigazgatóját, Baán Lászlót megsértsem, ám mégis üzenni vagyok kénytelen, hogy akár tudja, akár nem, Csontváry Kosztka Tivadar magyar festőművész volt, s ebbéli minőségében a magyar nemzeti és kulturális hagyomány meghatározó szereplője. Tudniillik, ha a Szépművészeti Múzeum rendez egy nagy kiállítást, komoly külföldi anyagokat ideszállítva – teszem azt – El Greco, Bosch, Cézanne stb. vásznaiból, abban az esetben talán meggondolandó a diákoknak szóló kedvezményes belépési lehetőség. De az én ízlésem szerint – amely nagyon nem azonos Baán László egyéb tekintetben vett ízlésével – Csontváry megtekintését a diákoknak ingyen (vagy legalábbis jelképes összegért) kellett volna biztosítania a Szépművészeti Múzeumnak.
Ha már magyar a festő, ha már nemzeti a kultúra, s ha már családbarát a kormány.
S ha csak egy röpke pillanatra komolyan vennék az állam jó pénzért tartott, s a politika kegyeit élvező funkcionáriusai a sok-sok pompásan hangzó, ám valójában tök fölösleges, üres szózuhatagokat.
