Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gábor György: A pálos kolostortól az elme-szociális otthonon át a kihelyezett kormányülésig
13/07/2023 17:00
| Szerző: Gábor György
Az Orbán-kormány két napon át a sopronbánfalvi, eredetileg pálos, később karmelita kolostorban ülésezik. Nem árt tudni, hogy 1950-ben (!!!) a kolostor templomában egy bizonyos Básti Zoltán nevű festőművész dolgozott, aki a karzat fölött mind a mai napig látható munkájában megjelenítette Szent Mihály arkangyalt, amint a Sztálin arcvonásait viselő ördög felett diadalmaskodik. Csak csendben kérdem: a kihelyezett kormányülés két napja alatt nem jár véletlenül arrafelé egy festőművész?
Olvasom, hogy az Orbán-kormány két napon át a sopronbánfalvi, eredetileg pálos, később karmelita kolostorban ülésezik, amely az ötvenes évektől, mintegy negyedszázadon át elme-szociális otthonként működött, majd 2010-ben a Norvég Alap anyagi támogatásával és hozzájárulásával a rendkívül rossz állapotban lévő műemlékegyüttest a műemléki előírásoknak megfelelően helyreállították, s azóta magas színvonalú szállodának és Fesztiválközpontnak ad otthont. (Amúgy igen, ez az a Norvég Alap, amelynek ügye súlyos diplomáciai feszültséghez vezetett, miután az Orbán-kormány koholt vádak és hazugnak bizonyult súlyos rágalmak alapján mindenféle bűncselekménnyel vádolta meg azokat a civil szervezeteket, amelyek innen nyerték el a működésükhöz szükséges támogatásokat, hogy aztán e vádak és rágalmak következtében az EU-n belül egyedül Magyarország essen el a neki szánt 214,6 millió euró fejlesztési forrástól.)
A hely gazdag története, amely tehát a pálosoktól az elme-szociális otthonon át a Fidesz-kormány kétnapos ülésezéséig ível, kétségtelenül hordoz önmagában valami különös hangulatú eszmei, szellemi, spirituális folytonosságot. Most nem is az elme-szociális otthon és a kormányülés kontinuitására gondolok, pedig megtehetném, sokkal inkább a pálosok jelmondatára és a megszokott fideszes mentalitásra, valamint a kormánykörök jól bevált gyakorlatára. A pálosok jelszava ugyanis az alábbi: „Duplicavit annonam”, azaz „megkettőzte a járandóságot”. Csakhogy mielőtt a járandóságot (mindenféle járandóságot) önmaguk számára (és kizárólag önmaguk számára) folyamatosan megkettőző, megháromszorozó, megszázszorozó, megezerszerező fideszes hatalomra gondolok, fontosnak tartom jelezni, hogy a pálosok, akik Remete Szent Pálra vezetik vissza magukat, a Fidesztől eltérően nem holmi kapzsiságból, haszonlesésből, pénzsóvárságból és telhetetlen mohóságból választották a fenti jelszót, hanem azért, mert a hagyomány szerint egy ízben Remete Szent Pált remeteségében felkereste Remete Szent Antal, s az Úr gondviselői rendeléséből az addig naponta fél kenyeret hozó holló aznap megkettőzte a járandóságot, azaz a kenyéradagot, hogy abból mindkettőjüknek jusson. És így is lett: a két remete testvériesen megosztotta egymás között az egy adag kenyeret, amihez még arra sem volt szükségük, hogy sunyi és alattomos módon megkerüljék a közbeszerzési törvényt, vagy hogy mondjuk egy bizonyos Szijjártó Péter nevű folyton úton lévő remetének a leánytestvére, megsokszorozva a járandóságot, milliókat zsebeljen be a Szerencsejáték Zrt-től.
És ha már a történelem ilyen enigmatikusan rejtett szálakat tartogat, nem árt tudni, hogy 1950-ben (!!!) a kolostor templomában egy bizonyos Básti Zoltán nevű festőművész dolgozott, aki a karzat fölött mind a mai napig látható munkájában megjelenítette Szent Mihály arkangyalt, amint a Sztálin arcvonásait viselő ördög felett diadalmaskodik.
Csak csendben kérdem: a kihelyezett kormányülés két napja alatt nem jár véletlenül arrafelé egy festőművész?
