„Köszönjük,
Publicisztika
Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete

Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete

"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete

A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.

Gábor György: Az arany almafa – magyar népmese

29/07/2023 07:17

| Szerző: Gábor György

Magyarország már a saját oktatási rendszerét sem tudja önerőből fenntartani, s kénytelen Brüsszelhez fordulni, holott erre még a Magyar Dolgozók Pártja által vezetett, szép emlékezetű vas és acél országa is képes volt, közvetlenül a második világháború után, egy romhalmazzá lőtt országban.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rétvári Bence, aki terelgette nyáját, fújta furulyáját, aztán üstöllést megállott, amint egy égig érő bokor mögül eléje ugrott egy csúf, varangyos béka, s Rétvári ijedten imigyen szóla: 800 milliárd forinttal tartozik a magyar pedagógusoknak Brüsszel. Ám a csúf, varangyos béka mégsem változott át aranyló hajú, szépséges királylánnyá.

Hát én most nem a fenti állítás értelmetlenségével és Rétvári Bence szervilis gondolattalanságával fogok bíbelődni, inkább adnék egy kimondottan jószándékú, országépítő és nem utolsó sorban ingyenes tanácsot Rétvárinak és kormányának, hátha eddig mindez még nem jutott az eszükbe. Jelesül azt, hogy legközelebb változtassanak a számukra legalábbis jól bevált gyakorlaton és próbálják úgy intézni a dolgokat, hogy ők, vagyis a magyar kormány fizesse meg a magyar oktatási rendszer legmeghatározóbb alanyait, a pedagógusokat, hogy legyen komolyan vehető magyar oktatás a jövőben, s legyenek felkészült, a nemzetközi megmérettetésben is helyüket megálló diákok, az ország jövőjének letéteményesei. Ám cserében inkább tartozzon Brüsszel például Bayer Zsolt cégének, amely cég „értékteremtés” címen nyelt le a minap súlyos állami milliókat; tartozzon Brüsszel a nyilas kitörés-túra neonáci-hungarista szervezőjének, aki épp most gereblyézett be 70 milliós állami támogatást; tartozzon Brüsszel Mészáros Lőrincnek azzal a 800 millióval, amit a felcsúti fedett, műfüves focipályára biztosított a Mészáros-vezette futsalos kuratóriumnak az állam; tartozzon Brüsszel azzal a 30 milliárddal, amit nemrég a református egyház zsebelt be az államtól; tartozzon Brüsszel a közpénzekből felújított és fideszes körökben privatizált kastélyok okán és tartozzon Brüsszel a közpénzekből épülő és csinosodó felcsúti étterem miatt – és természetesen nagyon-nagyon hosszan tudnám még sorolni a tételeket.

És ha a fentieket sikerül Rétvárinak teoretikusan összeraknia és átgondolnia, arra is megkérném, legyen kedves értelmezni a brüsszeli tartozás kérdését, összefüggésben mindazzal, amit Orbán Viktor Ukrajnával kapcsolatosan fogalmazott meg: mint mondta, Ukrajna szuverenitása megszűnt, hiszen amelyik ország nem tudja ellátni magát, az nem szuverén. Ha az orbáni következtetést igaznak tekintem, akkor ugyanennek igaznak kell lennie Magyarország vonatkozásában is: Magyarország már a saját oktatási rendszerét sem tudja önerőből fenntartani, s kénytelen Brüsszelhez fordulni, holott erre még a Magyar Dolgozók Pártja által vezetett, szép emlékezetű vas és acél országa is képes volt, közvetlenül a második világháború után, egy romhalmazzá lőtt országban.

S ha a fenti két kérdés megnyugtatóan összeállt Rétvári Bence világot pásztázó gondolkodásában, talán már maga is képes lesz megválaszolni a miniszterelnök másik felvetését, amely szerint bizonyára azért nem kapunk az Európai Uniótól pénzt, mert azt mind odaadták Ukrajnának.

Nos, a felkészült és az összefüggéseket immár átlátó Rétvári bölcs és titokzatos mosolya mögé rejtőzve bátran felfelelhetne az ő elöljárójának, s mondván mondhatná: kedves Viktor, te most bizony tévedsz! Nem azért nem kapunk pénzt az Európai Uniótól, mert ugyanazt a pénzt már odaadták Ukrajnának, nem és nem, drága jó Viktorom, egészen másért nem kapunk. Azért nem kapunk, mert azt a pénzt is pont ugyanúgy ellopnánk azzal a csúnya kis enyves kezünkkel, mint ahogy elloptuk a korábbiakat is, mind egy szálig: kiloptuk a tanárok zsebéből, az iskolák pénztárcájából, kihordtuk az egészségügyi intézményekből, elcsentük a tűzoltók elől, a rendőrök elől, a vadakat terelő juhászok elől, ahonnan csak lehetett, s kérded, hová és kiknek loptuk el? Hát lásd a fenti felsorolást: elsősorban magunknak, aztán a talpasainknak, a saját (kizárólag a saját!) egyházainknak, a degenerált és infantilis mániáinknak, stadionoknak, privatizált kastélyainknak és ha akarod, kedves Viktor, három nap, három éjjel sorolom a többit is, megállás nélkül.

És Rétvári csak sorolta, csak sorolta, megállás nélkül, három nap és három éjjel, sorolta míg közben leesett a hó, aztán megint nyár lett, majd újra beköszöntött a tél, de Rétvári csak sorolta és sorolta, és sorolja még mindig, egészen addig, míg meg nem halnak.

Mert csak akkor jön el az „itt a vége”, igaz, addigra már elfutottak véle.

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB