„Támogassa
Publicisztika
Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete

"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete

A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.

Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete

Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.

Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Élőkép – Józsa Márta jegyzete

Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.

Vetemedés – Dési János jegyzete
Publicisztika

Vetemedés – Dési János jegyzete

Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.

Fleck Zoltán: Autokratikus szalonnából nem lesz jogállami kutya

29/04/2023 12:52

| Szerző: Fleck Zoltán

A több mint egy évtizedes következetes autonómiákat felszámoló politika a közoktatásban, a felsőoktatásban, a tudományban, a szakmai testületekben és a közjogi intézményekben radikálisan csökkentette annak esélyét, hogy a függetlenség professzionális gondolkodásmódjával rendelkezők jelenjenek meg a közjogi pozíciókban. Az igazságszolgáltatás intézményei ismét a kontraszelekció jeleit mutatják.

A címben jelzett képzavar nem véletlen. Az Orbán-rezsim inkább tűnik olyan zsírszalonnának, ami kicsúszik a fogásokból, állaga reménytelenné tesz minden lényegi formázást. A jogállamot is jobb őrkutyaként látnunk, amely vigyázza jogainkat és visszakergetné a végrehajtó hatalmat a neki kijelölt karámba. Minden látványos erőfeszítés és siker-propaganda ellenére e magyar zsírdarab aligha lesz kutyaforma. Pedig nagy díjat tűztek ki e teljesítményre, sok milliárd forint folyna be ismét az Orbán-kormány kezei alá. Az Európai Unió, amely mozgásképtelenné hizlalta e magyar sertést, talán már észrevette, hogy egészségtelen terméket segített világra. 

A hírek arról szólnak, hogy a magyar kormány az igazságszolgáltatás némi átalakításával újabb hízókúrának nézhet elébe. Két feltétel kell ahhoz, hogy komolyan hihessünk abban, hogy akadálytalanná válik az európai pénzcsapok kinyitása. Egyrészt el kell tekintenünk a jogállam és demokrácia összetett, nem csak intézményeken alapuló lényegétől. Ez a feltétel a rezsim emberei és kiszolgálói körében eleve adott. Másrészt úgy kell gondolnunk az európai döntéshozókra, mint akiknek még ma sincs fogalmuk a magyar autokrácia működési logikájáról. Aki nem hisz a jogállami mérföldkövek teljesíthetőségében, az nem borúlátó, hanem optimista az európai demokrácia életképességét illetően. Milyen felelős döntéshozó az, amelyik képes hinni egy notórius hazudozónak?

Túl sok idő telt el az új magyar autokrácia kiépítésének megkezdése óta. Mára teljesen valószínűtlenné vált egy többé-kevésbé demokratikus Orbán-rendszer. Ennek több oka van, amit éppen az igazságszolgáltatásban történtek illusztrálnak a leginkább. A szervezeti viszonyok stabilizálódtak, a hatáskörök gyakorlása megszokottá vált és a leginkább lényeges posztokon megtörténtek a személycserék. A politikai hatalom és a gazdasági monopóliumok védelmében hozott döntések megszülettek. Lehetséges, hogy az Európai Unió határozott lépéseinek következtében megszűnik az alkotmánybírák átlépési lehetősége a Kúriára megfelelő bírói felkészültség nélkül. De már a megfelelő kádereket régen kinevezték, a Kúria működési rendjét ezek a kinevezettek már átalakították. Lehetséges, hogy egy-egy lényeges intézmény szabályozása hasonlítani kezd a jogállami berendezkedéshez, de aligha kaphat támogatást megfelelő működéséhez az autokratikus intézményi és politikai környezet más elemeitől. Fontos előrelépés lehet, hogy az előzetes döntéshozási eljárásban a bírák nem lesznek akadályoztatva. De mi biztosítja, hogy az ezt az eszközt igénybe vevő bíró nem lesz céltáblája a kormányzati hecckampánynak egy olyan államban, amely módszeresen nem hajtja végre az európai fórumok határozatait? Fontosnak látszhat a Bírói Tanács hatásköreinek érdemivé tétele, de mi akadályozza ebben a környezetben a Tanács tagjai ez év végén esedékes megválasztásának puha befolyásolását?  A rezsim logikájából az következik, hogy az egyik mechanizmus lehetetlenné vagy kényelmetlenné válása esetén képes más mechanizmusokat igénybe venni céljai érdekében. Talán nem mindenki felejtette el, hogy a közigazgatási különbíróság tervének kútba esése után kezdték átalakítani és elfoglalni a Kúriát. Ha nem megy egyik módon, megy másként. Az Orbán-rezsim célja semmiképpen nem lehet az, hogy a központ (a főnök) hatalmát korlátozza. Az autokrácia csak olyan helyeken engedhet, ami nem veszélyezteti hatalmát. Nem kockáztathatja a kormányzati hatalom elvesztését vagy a számára fontos politikai, gazdasági ügyek befolyásolási lehetőségeit.  

Ráadásul a több mint egy évtizedes következetes autonómiákat felszámoló politika a közoktatásban, a felsőoktatásban, a tudományban, a szakmai testületekben és a közjogi intézményekben radikálisan csökkentette annak esélyét, hogy a függetlenség professzionális gondolkodásmódjával (jogállami mind-set) rendelkezők jelenjenek meg a közjogi pozíciókban. Az igazságszolgáltatás intézményei ismét a kontraszelekció jeleit mutatják.

Sajnálatos módon az Európai Unió hatása megkésett. Mire felismerte annak veszélyét, hogy a tagállamok között autokráciák bonthatják meg a közös értékek melletti elköteleződést és éles helyzetekben ez az európai polgárok biztonságát is veszélyeztetheti, az érdemi befolyás lehetőségeit már elvesztette. Ma már egy-egy jogintézmény jogállami elvárásoknak megfelelő átalakítása aligha változtat a rezsim természetén. Az autokratikus elemek túl mélyen ágyazódtak be a politikai, szakmai, társadalmi környezet egyéb elemei közé, az alkalmazkodás mintázatai pusztán néhány szervezeti változás következtében nem tudnak változni. Hogy visszatérjünk a szöveg elején jelzett metaforához, ez a szalonna sok mindent összezsírozott, hogy akadálytalanul csusszanjon bele az ország abba a bugyorba, amelyből legfeljebb töpörtyűként jöhetünk ki. Ha hagyjuk magunkat.