Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Az egymilió dolláros kérdés – Neuman Gábor jegyzete
3/02/2024 15:00
| Szerző: Neuman Gábor
Kiharcoltuk, mondta Orbán, miután aláírta az Ukrajnának szánt 50 milliárdos támogatást Brüsszelben. Belebukhat-e ebbe az egész Orbán rendszer? Nem. A nép beéri annyival, hogy egy nagyon előnyös ajánlatot kapott Magyarország, és az meggyőzte Őt arról, hogy vonja vissza a vétóját. Hogy ennek semmi alapja sincsen? Mit számít az. Az igazi kérdés: Mit kezdhet ezzel az ellenzék?
Kiharcoltuk, mondta Orbán, miután aláírta az Ukrajnának szánt 50 milliárdos támogatást Brüsszelben. Kemény harc lehetett. Decemberben még megvétózta az Unió előterjesztését ugyanerről, arra hivatkozva, hogy amíg Magyarország nem kapja meg a nekünk járó 22 milliárd eurós uniós pénzeket, amelyek bizonyos okok miatt zárolva vannak, zárójelben: gyermekvédelmi törvény, igazságügyi reformok visszacsinálása, a független bíróság helyreállítása, sajtómonopólium, KESMA, stb., addig nix bólintás.
Aztán jött a Nemzeti Konzultáció, amelynek egyik kérdése az volt, hogy kapjon-e Ukrajna még több uniós támogatást, a mondat így szólt: Brüsszel még több pénzt akar Ukrajna támogatására. A magyarázat pedig így szólt: Az Európai Bizottság további 50 milliárd euróval akarja támogatni Ukrajnát… a tagállamoktól akarnak pluszforrásokat kicsikarni. Úgy kérnek Magyarországtól további hozzájárulást, hogy hazánk jó ideje nem kapja meg a neki szerződés szerint járó uniós pénzeket… a két válaszlehetőség pedig: Ne fizessünk Ukrajna támogatására, amíg a nekünk járó pénzt nem kaptuk meg. A másik: Akkor is fogadjuk el a brüsszeli kérést, ha a nekünk járó pénzt továbbra sem biztosítják. Az eredmény pedig: 1 millió 514 ezren (99,06 százalék) értettek egyet azzal, hogy "ne fizessünk többet Ukrajna támogatására, amíg a nekünk járó pénzt nem kaptuk meg".
A nekünk járó pénzek nem érkeztek meg, és nem is kaptunk ígéretet a zárolt pénzek feloldására. Vagyis Orbán úr becsapta a választóit. Mást tett, mint amire a választói kérték, sőt utasították. Mert ugye az nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Konzultációs íveket többnyire a Fidesz szavazói, szimpatizánsai szokták kitölteni, és elküldeni. Vagyis most akkor mi van? Ha következetesek lennének a fideszes szavazók, elcsapnák a hazug miniszterelnöküket, persze ezt nem lehet rögtön megcsinálni, mert állítólag demokrácia van, hanem meg kell várni a 26-os parlamenti választást. De idén is lesznek választások, június 9-én, és azon már érezni kellene az Orbántól elpártolók hatalmas tömegét. Vagy úgy csinálnak a jobboldali érzelmű hazafiak, hogy nem csinálnak semmit, és úgy tesznek, mintha a világon semmi sem történt volna. Sajnos az a gyanúm, hogy ez utóbbi forgatókönyv valósulhat meg. Miért is. Mert Orbánt még külföldön is tisztelik, vagy Orbán megtanította kesztyűbe dudálni a brüsszeli bürokratákat, és csak megtévesztésül szavazta meg az Ukrajnának járó 50 milliárdot, vagy olyan még nem volt, hogy egy amerikai exelnök legyen a barátja egy magyar miniszterelnöknek, vagy Orbán elérte, hogy Magyarországtól függjön az egész kontinens. Nagy ember, mondta egy korosabb hölgy a köztévén, azzal magyarázva, hogy Ő visszaadta nekünk a 13-ik havi nyugdíjat, és egy könnyet morzsolgatott el az ujjaival.
Tanulságképpen el lehet mondani, hogy ebbe az 50 milliárdba belebukhat az egész Orbán rendszer? Nem. Sőt. Meg is erősödhetett. Mert azt mondta a népeknek, hogy egy nagyon előnyös ajánlatot kapott Magyarország, és az meggyőzte Őt arról, hogy vonja vissza a vétóját. Hogy ennek semmi alapja sincsen? Mit számít az. Orbán a mi kutyánk kölyke, és biztos, hogy csak olyan dolgot csinál, ami jó a népének. Mit kezdhet ezzel az ellenzék? Talán ez az egymillió dolláros kérdés…
Neuman Gábor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. február 3-i adásában hangzott el.
