Történelmi pillanat a közmédiában - Kárpáti Iván jegyzete
A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk! - olvasható az állami média felületein.
Bajusz, elnök nélkül – Dési János jegyzete
publiGondolatok Áder Jánosról, a magyar csodavilág bizonyítékéról. Csak a bajsza maradt …
Országházi jégkorszak – Józsa Márta jegyzete
Minapi hír, hogy 30 kilogrammnyi jeget adományozott egy cég a Péterfy utcai Kórháznak, hogy lehűtsenek egy súlyos hősokkban szenvedő beteget. Ami ugye elérhetetlen volt egy kórházban. Kiderült, hogy az eset nem egyedi, ráadásul a cég más intézményeknek is szokott efféle adományokat adni. A szóban forgó egészségügyi intézményeknek nagy áldás, ha valaki legalább ennyiben besegít a hűtésbe.
Nincs szükség közmédiára. Az halott – Rózsa Péter jegyzete
Mielőtt azzal vádolnának, hogy én a közhasznú, minőségi, magas színvonalú művelődés és tájékoztatás ellen vagyok, gyorsan hozzáteszem, nem ...
Ezért nem olvasta Pintér Sándor a Metropolt – Selmeci János jegyzete
A korábbi kormány a hatalma megtartása érdekében magára hagyta az embereket: azokat is, akik ma az utcán félnek, és azokat is, akiktől félnek.
Szemek és láncok - Józsa Márta jegyzete
Egy klasszikus diktatúra minden egyes embert a gépezetet fenntartó láncszemként fog fel. És minthogy a gépezetet működtetni kell, darabonként, szebben fogalmazva: egyedenként figyeli is őket, nehogy valahol megszakadjon a láncolat.
A romok szele - Szénási Sándor jegyzete
Mire a Tisza befutott, a kasszát már kiürítették, és erre számítani is lehetett. Orbán 2002-ben is ezt tette, hogy ellehetetlenítse az új kormányt, és hogy bosszút álljon az országon, amiért megbuktatta. Akkor a mandátumkülönbség az MSZP és a Fidesz között tíz szék volt, a különbség tehát minimális.
Orbán minden jót kíván, de a felelősséget nem vállalja - Kárpáti Iván jegyzete
Hajdu János ex-tábornok hétfőn gyanúsított lett, kedden pedig Orbán Viktor már ki is nevezte a Fidesz biztonsági igazgatójává. Erre azért nehéz nem feltenni a kérdést: Miért, eddig mi volt?
Az egymilió dolláros kérdés – Neuman Gábor jegyzete
3/02/2024 15:00
| Szerző: Neuman Gábor
Kiharcoltuk, mondta Orbán, miután aláírta az Ukrajnának szánt 50 milliárdos támogatást Brüsszelben. Belebukhat-e ebbe az egész Orbán rendszer? Nem. A nép beéri annyival, hogy egy nagyon előnyös ajánlatot kapott Magyarország, és az meggyőzte Őt arról, hogy vonja vissza a vétóját. Hogy ennek semmi alapja sincsen? Mit számít az. Az igazi kérdés: Mit kezdhet ezzel az ellenzék?
Kiharcoltuk, mondta Orbán, miután aláírta az Ukrajnának szánt 50 milliárdos támogatást Brüsszelben. Kemény harc lehetett. Decemberben még megvétózta az Unió előterjesztését ugyanerről, arra hivatkozva, hogy amíg Magyarország nem kapja meg a nekünk járó 22 milliárd eurós uniós pénzeket, amelyek bizonyos okok miatt zárolva vannak, zárójelben: gyermekvédelmi törvény, igazságügyi reformok visszacsinálása, a független bíróság helyreállítása, sajtómonopólium, KESMA, stb., addig nix bólintás.
Aztán jött a Nemzeti Konzultáció, amelynek egyik kérdése az volt, hogy kapjon-e Ukrajna még több uniós támogatást, a mondat így szólt: Brüsszel még több pénzt akar Ukrajna támogatására. A magyarázat pedig így szólt: Az Európai Bizottság további 50 milliárd euróval akarja támogatni Ukrajnát… a tagállamoktól akarnak pluszforrásokat kicsikarni. Úgy kérnek Magyarországtól további hozzájárulást, hogy hazánk jó ideje nem kapja meg a neki szerződés szerint járó uniós pénzeket… a két válaszlehetőség pedig: Ne fizessünk Ukrajna támogatására, amíg a nekünk járó pénzt nem kaptuk meg. A másik: Akkor is fogadjuk el a brüsszeli kérést, ha a nekünk járó pénzt továbbra sem biztosítják. Az eredmény pedig: 1 millió 514 ezren (99,06 százalék) értettek egyet azzal, hogy "ne fizessünk többet Ukrajna támogatására, amíg a nekünk járó pénzt nem kaptuk meg".
A nekünk járó pénzek nem érkeztek meg, és nem is kaptunk ígéretet a zárolt pénzek feloldására. Vagyis Orbán úr becsapta a választóit. Mást tett, mint amire a választói kérték, sőt utasították. Mert ugye az nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Konzultációs íveket többnyire a Fidesz szavazói, szimpatizánsai szokták kitölteni, és elküldeni. Vagyis most akkor mi van? Ha következetesek lennének a fideszes szavazók, elcsapnák a hazug miniszterelnöküket, persze ezt nem lehet rögtön megcsinálni, mert állítólag demokrácia van, hanem meg kell várni a 26-os parlamenti választást. De idén is lesznek választások, június 9-én, és azon már érezni kellene az Orbántól elpártolók hatalmas tömegét. Vagy úgy csinálnak a jobboldali érzelmű hazafiak, hogy nem csinálnak semmit, és úgy tesznek, mintha a világon semmi sem történt volna. Sajnos az a gyanúm, hogy ez utóbbi forgatókönyv valósulhat meg. Miért is. Mert Orbánt még külföldön is tisztelik, vagy Orbán megtanította kesztyűbe dudálni a brüsszeli bürokratákat, és csak megtévesztésül szavazta meg az Ukrajnának járó 50 milliárdot, vagy olyan még nem volt, hogy egy amerikai exelnök legyen a barátja egy magyar miniszterelnöknek, vagy Orbán elérte, hogy Magyarországtól függjön az egész kontinens. Nagy ember, mondta egy korosabb hölgy a köztévén, azzal magyarázva, hogy Ő visszaadta nekünk a 13-ik havi nyugdíjat, és egy könnyet morzsolgatott el az ujjaival.
Tanulságképpen el lehet mondani, hogy ebbe az 50 milliárdba belebukhat az egész Orbán rendszer? Nem. Sőt. Meg is erősödhetett. Mert azt mondta a népeknek, hogy egy nagyon előnyös ajánlatot kapott Magyarország, és az meggyőzte Őt arról, hogy vonja vissza a vétóját. Hogy ennek semmi alapja sincsen? Mit számít az. Orbán a mi kutyánk kölyke, és biztos, hogy csak olyan dolgot csinál, ami jó a népének. Mit kezdhet ezzel az ellenzék? Talán ez az egymillió dolláros kérdés…
Neuman Gábor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. február 3-i adásában hangzott el.
