Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
A jó Orbán-interjú esete a fehér hollóval – Selmeci János jegyzete
18/07/2025 18:03
| Szerző: Klubrádió/Selmeci János
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Én azért reménykedek abban, hogy a visszavonuló Orbán Viktor egyszer majd bemegy 8-10 órára egy stúdióba, és elmeséli, hogy miért nem akart minden magyar miniszterelnöke lenni, hogy jól érzi-e magát ebben a megosztott országban, és nem bántja-e, hogy ebbe az irányba vitte a hazáját. Persze, akkor sem fogom neki elhinni, amit mond.
Természetesen én is azok közé az újságírók közé tartozom, akik sokkal jobb Orbán-interjút készítettek volna, amelynek végére a miniszterelnök elhervadó csillagvirágként állna magányosan a számára szikkadt pusztának érződő stúdióban, és elhaló hangon azt mondaná: János, igaza volt, bevallom, lemondok.
A jó Orbán-interjú azonban nem fog elkészülni, a jövő évi választásig biztosan nem. Valójában én sem tudnám elkészíteni, már csak azért sem, mert elég nehéz lenne nem elküldeni a fenébe azt, aki szerint egy zsoldos vagyok, bár remélem legalább az okosabb, veszélyesebb fajta, márpedig a dolgom nem az lenne, hogy jól megmondjam a magamét a miniszterelnöknek, hanem például az, hogy az önök kérdéseit tegyem fel neki. Na, de őszintén, önöknek nem az lenne az első kérdésük, hogy nem megy-e a fenébe?
A jó Orbán-interjú azért sem létezik, mert igazából senki sem akarja, hogy elkészüljön. Vannak, akik szerint a miniszterelnöknek nem kell feltenni azokat a kérdéseket, mert azok hazug kérdések, vagy ha nem azok, akkor a nemzet vesztét okozhatják, mások pedig a válaszokra nem kíváncsiak attól az embertől, aki egy évtizede nem akar mondani nekik semmit. Tizenöt év fájdalmát és árulását nem lehet pár óra alatt kibeszélni, sokak számára pedig sosem lenne egyetlen Orbán-interjú sem elég jó, mert egyikkel sem érne véget a rendszer, amit gyűlölnek.
Egy rendes ellenzéki nem fogja elhinni még egy saját jogán sikeres youtubernek, sőt valószínűleg még Rónai Egonnak sem, hogy nem voltak tiltott témák, és nem előre megbeszélt kérdéseket tett fel, egy rendes ellenzéki semmit sem hisz már el abból, amit a miniszterelnök beszél (ugye, ha interjú elején egyből azt hazudja, hogy őt könnyű kérdezni, akkor úgy elég nehéz is lenne), és egy rendes ellenzéki nem is kíváncsi arra, hogy valójában milyen gondolatok állnak Orbán Viktor döntései mögött, ő meg nem akarja elmondani, pedig basszus, de jó lenne tudni.
Eddig nem értettem, hogy Orbán miért nem használja ki jobban ezeket a lehetőségeket, miért nem húz valami nagyot, miért nem beszél hozzám is, vagy legalább a saját táboron kívül máshoz, és talán ők is ezt mérhették, mert tegnap óta már jobban látni, hogy mire megy ki a játék, hogy ő még a Hatvanpusztára is válaszol, bátor ember, aki érti a világot, és emelt fővel megy csatába. Leírni semmiképpen sem érdemes őt, hinni a szavának vagy annak, hogy a választások megnyerésén kívül bármi másról is szólna a podcast show, szintén nem szabad.
Én azért reménykedek abban, hogy a visszavonuló Orbán Viktor egyszer majd bemegy 8-10 órára egy stúdióba, és elmeséli, hogy miért nem akart minden magyar miniszterelnöke lenni, hogy jól érzi-e magát ebben a megosztott országban, és nem bántja-e, hogy ebbe az irányba vitte a hazáját. Persze, akkor sem fogom neki elhinni, amit mond.
Addig pedig hadd meséljem el az egyik kedvenc történetemet. Váradi Júlia kollégánk egyszer véletlenül összefutott egy kulturális rendezvényen Lázár Jánossal, és ha már ott volt, interjút is készített vele, amiben megkérdezte a minisztert, hogy nem szégyelli-e magát esetleg.
Egész jó kérdés volt.