Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
A jó Orbán-interjú esete a fehér hollóval – Selmeci János jegyzete
18/07/2025 18:03
| Szerző: Klubrádió/Selmeci János
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Én azért reménykedek abban, hogy a visszavonuló Orbán Viktor egyszer majd bemegy 8-10 órára egy stúdióba, és elmeséli, hogy miért nem akart minden magyar miniszterelnöke lenni, hogy jól érzi-e magát ebben a megosztott országban, és nem bántja-e, hogy ebbe az irányba vitte a hazáját. Persze, akkor sem fogom neki elhinni, amit mond.
Természetesen én is azok közé az újságírók közé tartozom, akik sokkal jobb Orbán-interjút készítettek volna, amelynek végére a miniszterelnök elhervadó csillagvirágként állna magányosan a számára szikkadt pusztának érződő stúdióban, és elhaló hangon azt mondaná: János, igaza volt, bevallom, lemondok.
A jó Orbán-interjú azonban nem fog elkészülni, a jövő évi választásig biztosan nem. Valójában én sem tudnám elkészíteni, már csak azért sem, mert elég nehéz lenne nem elküldeni a fenébe azt, aki szerint egy zsoldos vagyok, bár remélem legalább az okosabb, veszélyesebb fajta, márpedig a dolgom nem az lenne, hogy jól megmondjam a magamét a miniszterelnöknek, hanem például az, hogy az önök kérdéseit tegyem fel neki. Na, de őszintén, önöknek nem az lenne az első kérdésük, hogy nem megy-e a fenébe?
A jó Orbán-interjú azért sem létezik, mert igazából senki sem akarja, hogy elkészüljön. Vannak, akik szerint a miniszterelnöknek nem kell feltenni azokat a kérdéseket, mert azok hazug kérdések, vagy ha nem azok, akkor a nemzet vesztét okozhatják, mások pedig a válaszokra nem kíváncsiak attól az embertől, aki egy évtizede nem akar mondani nekik semmit. Tizenöt év fájdalmát és árulását nem lehet pár óra alatt kibeszélni, sokak számára pedig sosem lenne egyetlen Orbán-interjú sem elég jó, mert egyikkel sem érne véget a rendszer, amit gyűlölnek.
Egy rendes ellenzéki nem fogja elhinni még egy saját jogán sikeres youtubernek, sőt valószínűleg még Rónai Egonnak sem, hogy nem voltak tiltott témák, és nem előre megbeszélt kérdéseket tett fel, egy rendes ellenzéki semmit sem hisz már el abból, amit a miniszterelnök beszél (ugye, ha interjú elején egyből azt hazudja, hogy őt könnyű kérdezni, akkor úgy elég nehéz is lenne), és egy rendes ellenzéki nem is kíváncsi arra, hogy valójában milyen gondolatok állnak Orbán Viktor döntései mögött, ő meg nem akarja elmondani, pedig basszus, de jó lenne tudni.
Eddig nem értettem, hogy Orbán miért nem használja ki jobban ezeket a lehetőségeket, miért nem húz valami nagyot, miért nem beszél hozzám is, vagy legalább a saját táboron kívül máshoz, és talán ők is ezt mérhették, mert tegnap óta már jobban látni, hogy mire megy ki a játék, hogy ő még a Hatvanpusztára is válaszol, bátor ember, aki érti a világot, és emelt fővel megy csatába. Leírni semmiképpen sem érdemes őt, hinni a szavának vagy annak, hogy a választások megnyerésén kívül bármi másról is szólna a podcast show, szintén nem szabad.
Én azért reménykedek abban, hogy a visszavonuló Orbán Viktor egyszer majd bemegy 8-10 órára egy stúdióba, és elmeséli, hogy miért nem akart minden magyar miniszterelnöke lenni, hogy jól érzi-e magát ebben a megosztott országban, és nem bántja-e, hogy ebbe az irányba vitte a hazáját. Persze, akkor sem fogom neki elhinni, amit mond.
Addig pedig hadd meséljem el az egyik kedvenc történetemet. Váradi Júlia kollégánk egyszer véletlenül összefutott egy kulturális rendezvényen Lázár Jánossal, és ha már ott volt, interjút is készített vele, amiben megkérdezte a minisztert, hogy nem szégyelli-e magát esetleg.
Egész jó kérdés volt.