Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
A Karmelita varázstalanítása – Kárpáti Iván jegyzete
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
Ünnep előtt - Dési János jegyzete
13/10/2025 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Ha szabadon áramolhatnak az eszmék, ha akár primitív szappanoperákból is, de megérthetik, hogy az a másik, akit meg kellene ölni, az is csak egy ember.
Kedd este kezdődik a zsidó ünnep, a Szimhat Tora, a Tóra – Mózes öt könyve – örömünnepe. A zsidó naptár szerint éppen két évvel ezelőtt ezen a napon támadták meg a gázai terroristák Izraelt, megölve több mint 1200 embert és sokakat elrabolva. Az életben maradt túszokat most az ünnep előtt engedték el. Ám sokaknak legfeljebb, ha a holtteste juthat haza.
Kezdjük egy régi történettel.
Egy európai utazó valamikor régen összebarátkozott egy sejkkel. A sejk eldicsekedett az utazónak gazdagságával, kényét-kedvét szolgáló háza népével, végül azzal, hogy az ő emberei mindenre képesek. Rögtön be is bizonyította a velencei kereskedőnek. Behívatta néhány katonáját, kettőnek megparancsolta, hogy azonnal szúrja szíven saját magát. A katonák szó nélkül, arcukon boldog mosollyal lettek öngyilkosok. Másik két fiatalnak azt mondta, ugorjanak le az erődítmény magas faláról. Azonnal a mélybe vetették, s a köveken zúzták halálra magukat. A kalifa még szívesen dicsekedett volna azzal, mi mindenre tudja rávenni az övéit, de az utazónak ennyi is éppen elég volt. A vendéglátó elmagyarázta: ezek az emberek úgy gondolják, ha az igaz hitért halnak meg, akkor a paradicsomba kerülnek, a szépséges hurik közé – s örök boldogság lesz az osztályrészük. Az ő parancsára még ilyen értelmetlenül is képesek eldobni az életüket, hátha még tényleg egy szentnek tartott célt állítanak eléjük. Úgyhogy – bocsátotta útjára a kereskedőt – vigye el a hírét az övéinek, jó lesz, ha vigyáznak. A történetet jó 75 évvel ezelőtt tette közzé Ráth-Végh István egyik könyvében.
Persze ahhoz, hogy öngyilkos fanatikusokról s a fölöttük álló, őket gátlástalanul kihasználó terroristákról értesüljünk, még könyvek sem kellenek, elég bekapcsolni a rádiót. S mégis újra és újra meglepődünk azon, hogy ilyesmi létezik. Mintha nem tudnánk, hogy mindig akadnak olyanok, akik bármire kaphatók, s olyanok, akik ezt kihasználják. Ma az efféle fanatikusok nem feltétlenül maguk akarnak meghalni. Hanem halálba küldik a körülöttük élőket. A tizenéves palesztin fiúcska, aki a testére erősített bombával elvegyül kortársai között, meghúzza a zsinórt és velük együtt a levegőbe röpül. Mi viszi rá erre? Mit hallhatott, mit mondhattak neki? Kik azok, akik talán hosszú évekig tömik a fejét mindazzal az elképesztő esztelenséggel, amelynek hatására boldogan indul meggyilkolni másokat és saját magát? Miért nem vonzzák eléggé a világi hívságok? S ha meg is fejtjük mindezt, van-e ellenszerünk? Tud-e a civilizáció segíteni rajtuk? Meg tudja-e menteni őket saját maguktól is, és így megvédeni potenciális áldozataikat? Mit kell tenni vajon ahhoz, hogy azok a gyilkosok, akik eddig egy kényelmesnek remélt hotelszobából vagy egy jól védett, minden földi jóval ellátott palotából irányítják az eseményeket, ne találhassanak ilyen halálra szánt kiskatonákat?
Egyrészt az egyik ellenszer talán a globalizmus lehet. Minden bajával, hibájával – melyeket napestig sorolhatnánk. Mégis ez a világot kis faluvá összekapcsoló tömegkommunikáció lehet az, amelyik kihúzhatja a (varázs)szőnyeget a terrorista-vezérek alól.
Másrészt nem véletlen, hogy azok, akik kétely nélküli fanatikusokat akarnak, mert gondolkozni tudó, információkhoz jutó, a világban széttekinteni képes lények tán kételkednének bennük, mind zárt világot akarnak, a globalizáció, a demokrácia, a nyitott társadalom, a gondolkodó emberek ellenségei. Gyilkosok és potenciális gyilkosok.
Golda Meir izraeli miniszterelnöktől szokták idézni tulajdonképpen mégis a megoldást: „Akkor lesz béke, ha az arabok jobban szeretik majd a saját gyerekeiket, mint amennyire gyűlölnek minket.”
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. október 13-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)