Így szexel egy brüsszelita - Selmeci János jegyzete
Kétségtelen, hogy egyik haveromnak sem javasolnám az év ötleteként, hogy egy idegen hotelszobában háljon együtt az őt hangfelvételekkel megzsaroló exével.
Göd előttem, Göd utánam - Józsa Márta jegyzete
Ahol arról is lehet döntéseket hozni, hogy a gödi Samsung gyárban például nem működhet szakszervezet, mert a cégnek így jóval olcsóbban jön ki az üzemeltetés, ugyanis nem kell bíbelődnie költséges munkavédelmi szabályokkal és felszerelésekkel.
Ez a kérdés - Szénási Sándor jegyzete
A hatalom úgy tudja, és lehet, hogy nem rosszul, hogy a magyarok szabadságfogalma ritkán fogja át a nemzet, a nemzeti intézmények, és a nagy polgári alaptételek, a sajtó-, a gyülekezés-, a véleménynyilvánítás szent jogát, viszont ettől még magát a fogalmat ismeri.
Nyakukban a bili tartalma - Kárpáti Iván jegyzete
Ez nem baleset volt, nem üzemzavar, nem félreértés. Ez állami asszisztálással végrehajtott környezeti és munkahelyi erőszak.
A Fidesz antitézise - Dési János jegyzete
Az Iványi elleni eljárás nem véletlen, és annyiban mindenképpen koncepciós, hogy hatalmi erőfitogtatás. Iványi Gábor az antitézise a Fidesznek. Amíg az újfasiszta Fidesz rombol és rabol, addig Iványi nyilvánvalóan egy olyan eszmét jelenít meg, amelyet a fideszesek hírből sem ismernek.
Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Ünnep előtt - Dési János jegyzete
13/10/2025 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Ha szabadon áramolhatnak az eszmék, ha akár primitív szappanoperákból is, de megérthetik, hogy az a másik, akit meg kellene ölni, az is csak egy ember.
Kedd este kezdődik a zsidó ünnep, a Szimhat Tora, a Tóra – Mózes öt könyve – örömünnepe. A zsidó naptár szerint éppen két évvel ezelőtt ezen a napon támadták meg a gázai terroristák Izraelt, megölve több mint 1200 embert és sokakat elrabolva. Az életben maradt túszokat most az ünnep előtt engedték el. Ám sokaknak legfeljebb, ha a holtteste juthat haza.
Kezdjük egy régi történettel.
Egy európai utazó valamikor régen összebarátkozott egy sejkkel. A sejk eldicsekedett az utazónak gazdagságával, kényét-kedvét szolgáló háza népével, végül azzal, hogy az ő emberei mindenre képesek. Rögtön be is bizonyította a velencei kereskedőnek. Behívatta néhány katonáját, kettőnek megparancsolta, hogy azonnal szúrja szíven saját magát. A katonák szó nélkül, arcukon boldog mosollyal lettek öngyilkosok. Másik két fiatalnak azt mondta, ugorjanak le az erődítmény magas faláról. Azonnal a mélybe vetették, s a köveken zúzták halálra magukat. A kalifa még szívesen dicsekedett volna azzal, mi mindenre tudja rávenni az övéit, de az utazónak ennyi is éppen elég volt. A vendéglátó elmagyarázta: ezek az emberek úgy gondolják, ha az igaz hitért halnak meg, akkor a paradicsomba kerülnek, a szépséges hurik közé – s örök boldogság lesz az osztályrészük. Az ő parancsára még ilyen értelmetlenül is képesek eldobni az életüket, hátha még tényleg egy szentnek tartott célt állítanak eléjük. Úgyhogy – bocsátotta útjára a kereskedőt – vigye el a hírét az övéinek, jó lesz, ha vigyáznak. A történetet jó 75 évvel ezelőtt tette közzé Ráth-Végh István egyik könyvében.
Persze ahhoz, hogy öngyilkos fanatikusokról s a fölöttük álló, őket gátlástalanul kihasználó terroristákról értesüljünk, még könyvek sem kellenek, elég bekapcsolni a rádiót. S mégis újra és újra meglepődünk azon, hogy ilyesmi létezik. Mintha nem tudnánk, hogy mindig akadnak olyanok, akik bármire kaphatók, s olyanok, akik ezt kihasználják. Ma az efféle fanatikusok nem feltétlenül maguk akarnak meghalni. Hanem halálba küldik a körülöttük élőket. A tizenéves palesztin fiúcska, aki a testére erősített bombával elvegyül kortársai között, meghúzza a zsinórt és velük együtt a levegőbe röpül. Mi viszi rá erre? Mit hallhatott, mit mondhattak neki? Kik azok, akik talán hosszú évekig tömik a fejét mindazzal az elképesztő esztelenséggel, amelynek hatására boldogan indul meggyilkolni másokat és saját magát? Miért nem vonzzák eléggé a világi hívságok? S ha meg is fejtjük mindezt, van-e ellenszerünk? Tud-e a civilizáció segíteni rajtuk? Meg tudja-e menteni őket saját maguktól is, és így megvédeni potenciális áldozataikat? Mit kell tenni vajon ahhoz, hogy azok a gyilkosok, akik eddig egy kényelmesnek remélt hotelszobából vagy egy jól védett, minden földi jóval ellátott palotából irányítják az eseményeket, ne találhassanak ilyen halálra szánt kiskatonákat?
Egyrészt az egyik ellenszer talán a globalizmus lehet. Minden bajával, hibájával – melyeket napestig sorolhatnánk. Mégis ez a világot kis faluvá összekapcsoló tömegkommunikáció lehet az, amelyik kihúzhatja a (varázs)szőnyeget a terrorista-vezérek alól.
Másrészt nem véletlen, hogy azok, akik kétely nélküli fanatikusokat akarnak, mert gondolkozni tudó, információkhoz jutó, a világban széttekinteni képes lények tán kételkednének bennük, mind zárt világot akarnak, a globalizáció, a demokrácia, a nyitott társadalom, a gondolkodó emberek ellenségei. Gyilkosok és potenciális gyilkosok.
Golda Meir izraeli miniszterelnöktől szokták idézni tulajdonképpen mégis a megoldást: „Akkor lesz béke, ha az arabok jobban szeretik majd a saját gyerekeiket, mint amennyire gyűlölnek minket.”
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. október 13-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)