Törley Katalin Lannert Judit jelöléséről: Megvalósulhat az a fajta kommunikáció, amire mindig is vágytunk

Törley Katalint, a Tanítanék Mozgalom képviselőjét arról kérdeztük az Esti gyorsban, hogy Lannert Judit oktatási miniszteri jelölése miatt a szakma nagyon elégedettnek tűnik – ő is így látja-e. Elmondta, „én is csak ilyeneket látok, és el kell mondanom, hogy én magam is nagyon boldog vagyok, és (…) egészen meghatottan figyeltem, hogy Lannert Juditot jelölik, mert valahogy úgy érzem, hogy az ő személye garancia arra, hogy jó irányba fog elindulni az oktatás modernizálása, és valahogy azt is érzem, hogy beérett valami abból a tízéves küzdelemből, amiben nagyon-nagyon sokan vettünk részt, és nagyon sokat küzdöttünk”.

Hogy miért őt választhatta Magyar Péter, arra a kérdésre úgy válaszolt: valószínűleg jó tanácsadói jót mondtak neki. Lannert Judit személye ugyanis megkérdőjelezhetetlen, ’90-től kezdve kutatja az oktatást, és hihetetlen rálátása van erre a területre, a szemlélete nagyon progresszív, és azt gondolja, hogy a személyisége is alkalmassá teszi őt arra, hogy ezt a pozíciót betöltse. Rengeteg erőt meg segítséget kell neki nyújtani, mert egy iszonyatos feladat előtt áll, de úgy látja, hogy annyira higgadtan és nyugodtan vázolta fel azt, hogy milyen feladatok állnak előtte, hogy erre valószínűleg képes lesz.

Törley Katalin azt is nagyon fontosnak tartja, hogy a leendő miniszter kifejezetten hangsúlyozta, hogy szüksége van a terepen dolgozók véleményére, a szakmai és szakszervezetek véleményére, a civil szervezetekére, úgyhogy azt gondolja, hogy az a fajta kommunikáció megvalósulhat, amire mindig is vágytunk a döntéshozók és a valóságban élők között.

Az esetleges konfliktusokról azt gondolja, hogy vannak olyan pontjai az oktatási modernizációnak, amik valóban falakba fognak ütközni, de ha ezt társadalmi, egyeztetési és edukációs folyamat előzi meg, akkor ezek a falak lebonthatóak. Nyilvánvaló, nem lehet varázsütésre és mindenki megelégedésére szeptemberre jó oktatási rendszert létrehozni. Lannert Judit maga is beszélt arról, amit ők is hangsúlyoztak a Tanítanékkal sokszor: az elején gyorsan meghozható bizalomépítő és tehercsökkentő intézkedések kellenek ahhoz, hogy aztán a szakma magára találva és levegőt kapva elkezdhessen gondolkozni együtt vele arról, mi lesz a jó.

Valóban vannak olyan kérdések, amikhez ha hozzányúlnak első látásra talán sértheti például a középosztály érdekeit, de ha sikerül azt az egyeztetési és edukációs folyamatot végigvinni, ahol megérti mindenki, minek, mi az értelme, hogy az együttnevelés, az esélyteremtés miért fontos, a társadalmi mobilitás miként járul hozzá ahhoz, hogy virágzóbb legyen az ország gazdaságilag is, hangulatában is, társadalmilag is – akkor ezek nem lehetetlen dolgok. Időt kell adni erre, sok-sok türelemre,  sok egyeztetésre, beszélgetésre lesz szükség, ilyen-olyan fórumokon. Ezekre szükség lesz, de most úgy látja, hogy a dolog el tud indulni.

Az első száz napban olyan intézkedéseket lehet meghozni, amik gyakorlatilag egy tollvonássál elintézhetőek, könnyen kivitelezhetőek, nem kell hozzá rendszert bontani. Lannert Judit ide sorolta a pedagógusértékelési rendszer eltörlését, elkezdeni a tehercsökkentést, elkezdeni gondolkozni és dolgozni az új nemzeti alaptanterven, elkezdeni az egyeztetéseket. Ezek olyan teendők, amiket már holnapután el lehet kezdeni, és szeptemberre már látunk is valami eredményét. Törley azt is el tudja képzelni, hogy olyan nagyon fontos és egyben szimbolikus lépéseket is meg lehet tenni, mint visszaállítani a szabad tankönyvválasztást, vagy a tantestületek beleszólását az igazgatóválasztásba.

Utána jönnek azok a feladatok, amikhez egy kicsit több idő kell: a gyerekek és a pedagógusok terheit csökkenteni kell. Az óra- és az adminisztratív terhekről, a tananyagot érintő dolgokról van szó. Ez nyilván szoros összefüggésben van egy új nemzeti alaptanterv kidolgozásával, de az is megoldható egy-két év alatt. Hozzá kell fogni a fenntartói rendszer átalakításához is, hogy ne a mai extrém módon központosított, vízfejű rendszer legyen, hanem az önkormányzatiságnak valamilyen formája jöjjön vissza a rendszerbe.

El kell gondolkozni – és ezek talán a legnehezebben átvihető dolgok – a pedagógusképzésen, a továbbképzéseken, mert ahogy szemléletváltásra van szükség az oktatásban, ugyanígy szemléletváltásra van szükség a társadalomban is. Ha ez a szemléletváltás elindul, akkor hozzá lehet majd nyúlni olyan érzékeny dolgokhoz is, mint az iskolaszerkezet, kellenek-e az úgynevezett szerkezetváltó iskolák, a 6-8 osztályos gimnáziumok, amik hozzájárulnak az elkülönítéshez, mert túl korán szelektálják a gyerekeket.

Egyéb területekkel együttműködve már most hozzá kell kezdeni annak a kialakításához, hogy az együttnevelés megvalósulhasson. Ehhez kellenek szociális, családpolitikai, infrastrukturális változtatások is. Ilyen szempontból horizontálisan is kell majd a kormányon belül gondolkodni, hogy megváltozhasson az, ami rákfenéje a magyar oktatási rendszernek és a társadalomnak: az határozza meg egy-egy életpályáját, hogy milyen családba születik bele. Elkülönítve nevelődnek gyerekek, akár mert roma, cigány gyerekekről van szó, akár mélyszegénységben élőkről, akár tanulási és egyéb problémával küzdőkről. Szóval van itt jó sok feladat, ami nagyon-nagyon fontos lenne, de ő sem gondolja, hogy négy év alatt meg lehet mindent valósítani. Fontos lenne valahogy arra garanciát kidolgozni, hogy választási ciklusokon túlmenően folytatódhasson ez a munka – jelezte Törley Katalin.

Az interjút meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.) Kiemelt kép: Klubrádió/Mátyus László