Törley Katalin Lannert Judit jelöléséről: Megvalósulhat az a fajta kommunikáció, amire mindig is vágytunk

Törley Katalint, a Tanítanék Mozgalom képviselőjét arról kérdeztük az Esti gyorsban, hogy Lannert Judit oktatási miniszteri jelölése miatt a szakma nagyon elégedettnek tűnik – ő is így látja-e. Elmondta, „én is csak ilyeneket látok, és el kell mondanom, hogy én magam is nagyon boldog vagyok, és (…) egészen meghatottan is figyeltem, hogy Lannert Juditot jelölik, mert valahogy úgy érzem, hogy az ő személye garancia arra, hogy jó irányba fog elindulni az oktatás modernizálása, és valahogy azt is érzem, hogy beérett valami abból a tízéves küzdelemből, amiben nagyon-nagyon sokan vettünk részt, és nagyon sokat küzdöttünk”.

Hogy miért őt választhatta Magyar Péter, arra a kérdésre úgy válaszolt: valószínűleg jó tanácsadói jót mondtak neki. Lannert Judit személye ugyanis megkérdőjelezhetetlen, ’90-től kezdve kutatja az oktatást, és hihetetlen rálátása van erre a területre, a szemlélete nagyon progresszív, és azt gondolja, hogy a személyisége is alkalmassá teszi őt arra, hogy ezt a pozíciót betöltse. Tényleg csak az van, hogy rengeteg erőt meg segítséget kell neki nyújtani, mert egy iszonyatos feladat előtt áll, de úgy látja, hogy annyira higgadtan és nyugodtan vázolta fel azt, hogy milyen feladatok állnak előtte, hogy erre valószínűleg képes lesz.

Törley Katalin azt is nagyon fontosnak tartja, hogy a leendő miniszter kifejezetten hangsúlyozta, hogy szüksége van a terepen dolgozók véleményére, a szakmai és szakszervezetek véleményére, a civil szervezetekére, úgyhogy azt gondolja, hogy az a fajta kommunikáció megvalósulhat, amire mindig is vágytunk a döntéshozók és a valóságban élők között.

Az esetleges konfliktusokról azt mondta: én azt gondolja, hogy vannak olyan pontjai az oktatási modernizációnak, amik valóban falakba fognak ütközni, de hogyha ezt társadalmi, egyeztetési és edukációs folyamat előzi meg, akkor ezek a falak lebonthatóak. Nyilvánvaló, hogy nem lehet varázsütésre és mindenki megelégedésére szeptemberre jó oktatási rendszert létrehozni, de Lannert Judit maga is beszélt arról, amit ők is hangsúlyoztak a Tanítanékkal sokszor, hogy az elején gyorsan meghozható bizalomépítő és tehercsökkentő intézkedések kellenek ahhoz, hogy aztán a szakma magára találva és levegőt kapva elkezdhessen gondolkozni együtt vele arról, hogy mi lesz a jó.

Valóban vannak olyan kérdések, amikhez hozzányúlni például a középosztály érdekeit sértheti első látásra, de hogyha sikerül azt az egyeztetési és edukációs folyamatot végigvinni, ahol megérti mindenki, hogy minek mi az értelme, hogy az együttnevelés, az esélyteremtés miért fontos, hogy a társadalmi mobilitás miként járul hozzá ahhoz, hogy virágzóbb legyen az ország gazdaságilag is, hangulatában is, társadalmilag is, akkor ezek azért nem lehetetlen dolgok. Időt kell adni erre, és sok-sok türelmet, meg sok egyeztetést, sok beszélgetést, kis helyeken, nagy helyeken, ilyen-olyan fórumokban. Ezekre szükség lesz, de most úgy látja, hogy a dolog el tud indulni.

Az első száz napban olyan intézkedéseket lehet meghozni, amik gyakorlatilag egy tollvonásos dolgok, tehát könnyen kivitelezhetőek, nem kell hozzá rendszert bontani. Amikről egyébként beszélt is Lannert Judit, hogy eltörölni a pedagógusértékelési rendszert, elkezdeni a tehercsökkentést, elkezdeni gondolkozni vagy dolgozni az új nemzeti alaptanterven, az egyeztetéseket elkezdeni, ezek olyanok, amiket holnapután el lehet kezdeni, és szeptemberre már látunk is valamit. Azt is el tudja képzelni, hogy olyan nagyon fontos és egyben szimbolikus lépéseket is meg lehet tenni, mint visszaállítani a szabad tankönyvválasztást, vagy a tantestületek beleszólását az igazgatóválasztásba.

Utána jönnek azok a dolgok, amikhez kell egy kicsit több idő, a gyerekek és a pedagógusok terheit csökkenteni kell, itt óraterhekről, adminisztratív terhekről, tananyagot érintő dolgokról van szó. Ez nyilván szoros összefüggésben van egy új NAT, egy új nemzeti alaptanterv kidolgozásával, de az is megoldható egy-két év alatt. És aztán hozzá kell fogni a fenntartói rendszer átalakításához, hogy ne ez az extrém módon központosított, vízfejű rendszer legyen, hanem az önkormányzatiságnak valamilyen formája jöjjön vissza a rendszerbe.

És el kell gondolkozni – és ezek talán a legnehezebben átvihető dolgok – a pedagógusképzésen, a továbbképzéseken, mert ahogy szemléletváltásra van szükség az oktatásban, ugyanígy szemléletváltásra van szükség a társadalomban. Ha ez a szemléletváltás elindul, akkor hozzá lehet majd nyúlni olyan érzékeny dolgokhoz is, mint az iskolaszerkezet, például kellenek-e az úgynevezett szerkezetváltó iskolák, a 6-8 osztályos gimnáziumok, amik hozzájárulnak az elkülönítéshez, mert túl korán szelektálják a gyerekeket.

Egyéb területekkel együttműködve már most hozzá kell kezdeni annak a kialakításához, hogy az együttnevelés megvalósulhasson. Ehhez kellenek szociális, családpolitikai, infrastrukturális változtatások is, ilyen szempontból horizontálisan is kell majd a kormányon belül gondolkodni, hogy megváltozhasson az, ami egy rákfenéje a magyar oktatási rendszernek és a társadalomnak, hogy az, hogy egy gyerek milyen családba születik bele, határozza meg az egész életpályáját, és elkülönítve nevelődnek gyerekek, akár mert roma, cigány gyerekekről van szó, akár mélyszegénységben élőkről, akár tanulási és egyéb problémával küzdőkről. Szóval van itt jó sok feladat, ami nagyon-nagyon fontos lenne, de nem gondolja, hogy négy év alatt meg lehet valósítani. Fontos lenne valahogy arra garanciát kidolgozni, hogy választási ciklusokon túlmenően folytatódhasson ez a munka – jelezte Törley Katalin.

Az interjút meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.) Kiemelt kép: Klubrádió/Mátyus László