Sem tudás, sem intelligencia - Rózsa Péter jegyzete
15/01/2026 18:03
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Orbán semmihez sem ért. Mármint semmilyen szakmához. A joghoz sem, mert a régi rendszerben diplomázott, a rendszerváltás után nem gyakorolta sem az ügyvédséget, sem mást, a szakmában. A gazdasághoz sem ért, mert soha nem szerzett tapasztalatot ott, sem vállalkozóként, sem menedzserként, sem máshogy. A humán területekhez sem, mert részint azokat többnyire megveti, lenézi, meg sem fordult ott fiatal korában, mert nem volt ideje két focimeccs között például színházba járni sem.
Végezzünk el egy egyszerű kísérletet! Tegyünk egymás mellé két internetes újságoldalt. Az egyik gazdasági, pénzügyi a másik belpolitikai témákkal foglalkozik. A gazdasági egy szaklap a másik egy kormány által fenntartott és irányított belpolitikai újság. Hasonlítsuk össze az azonos témájú tartalmakat! A gazdasági szakújságban arról olvashatunk, hogy ötödik éve egyenletesen gyengülnek a magyar gazdasági eredmények. Az állam eladósodott, ami önmagában még nem lenne vészes, de már a felvett, és az újabb hitelek, illetve kibocsátott kötvények kamatai minden Európai uniós tagállaménál magasabbak. El van adva a jövőnk. Az unokáink is ezt fogják nyögni. Megjegyzem, ez azt jelenti, hogy a nemzetközi pénzpiac befektetői boldogan veszik a magyar állam kötvényeit, mert ilyen magas kamattal sehol máshol nem tudnák kihelyezni a tőkéjüket. Mit ír erről a másik, a kormány nézeteit, álláspontját, tükröző lap? Magyarország hitelképes, jó befektetési lehetőség, özönlenek hozzánk a befektetők. Erős a gazdaság, bőség zavara van, ezért jut a 13. és 14. havi nyugdíjra, 30 év alatti anyák élethosszig tartó SZJA mentességére, béremelésekre itt és ott és áprilisig még amott is. Látható, hogy számos gazdasági, pénzügyi helyzetünket elemző szakírás és a kormány ebbéli közlései szöges ellentétben állnak egymással. Akkor mi is van itt? Az, hogy mi, a választani jogosult állampolgárok zömében naivok, kicsit realistább megközelítésben teljesen hülyék vagyunk. Orrunk előtt épült le a demokratikus intézményrendszer, kerültek partvonalra a szakemberek, a szakmai intézmények és szakmai vállalkozások. Az orrunk előtt nőtt magasra az önkény, az egyre inkább egy személyhez, a miniszterelnökhöz köthető hivatalok megkérdőjelezhetetlen, illetve jogilag megtámadhatatlan döntéseinek rendszere. 2010 óta fokozatosan szűkült, mára egy pontba sűrűsödött a politikai, gazdasági döntések helye, s ez nem más, mint maga Orbán Viktor, a kör közepén álló önkényúr. Gazdag László közgazdász professzor erről ezt írta a minap: Tudomásul kell venni, hogy egy latin-amerikai, vagy afrikai társadalomszerkezet alakult itt ki: az egyik oldalon az ezermilliárdos parvenü újgazdagok luxizásával, a másik oldalon a tömeges deklasszáló nyomorral, a roncstársadalommal, és a milliós nagyságrendű szegénységgel. Ez már nem is csak állampárti, hanem államorbáni rendszer. Egy vicc, ami véresen komoly. Akkor végre gondoljuk át, mit is jelent az, ha egy generalisszimusz dönt minden lényeges, a társadalom életét meghatározó kérdésben. Ne zárjuk ki, hogy egy diktátor sokoldalúan képzett is lehetne, diplomái, szakmai múltja arra predesztinálhatná, hogy fontos ügyekben ne csak meghallgassa, de akár felül is írja a szakminisztériumok és a szakmai szervezetek elképzeléseit. Persze ez sem jelenti azt, hogy a csillagászattól az orvostudományig, az oktatáspolitikától a talajmechanikáig mindenhez ért, csak annyi lehetséges, hogy bizonyos területeken van képzettsége, jártassága és megalapozott véleménye. Kellő intelligenciával ettől még vezethet jól is kormányt, ameddig egyéb diktatórikus lépéseit eltűrik a választók. Hol van ehhez képest Orbán és a kortársi kormánycsapata? A Kádár-rendszerben elvégezték az egyetemet. Orbán és köreinek többsége jogot, mások bölcsészit. Nem nagyon dolgoztak egy percet sem, mert a rendszerváltás lendülete a Fideszbe és ezzel azonnal a politikai pályára lökte őket. Azóta itt laknak. Sem szakvizsga, sem szakmai gyakorlat, tapasztalat. Hamar ráéreztek, könnyű préda ez a terület, szabadon, felelőtlenül, valódi teljesítmények nélkül lehet is szörfölni, csak beszélni, kell. Illetve, egyes esetekben azt sem -, lásd Deutsch Tamást, aki több mint tíz éve Brüsszelben parlamentelkedve sem tudott megtanulni angolul beszélni. Aztán tudni kell ígérni és hazardírozni az ígéretekkel, no és persze a kierőszakolt többségi hatalommal lopni annyit, amennyi nem szégyen. S mivel ez a kategória, a szégyen és a felelősség a Fidesz derékhada számára nem más, mint ócska bolsevik trükk, kit érdekel, mert oszt akkor mi van. Orbán semmihez sem ért. Mármint semmilyen szakmához. A joghoz sem, mert a régi rendszerben diplomázott, a rendszerváltás után nem gyakorolta sem az ügyvédséget, sem mást, a szakmában. A gazdasághoz sem ért, mert soha nem szerzett tapasztalatot ott, sem vállalkozóként, sem menedzserként, sem máshogy. A humán területekhez sem, mert részint azokat többnyire megveti, lenézi, meg sem fordult ott fiatal korában, mert nem volt ideje két focimeccs között például színházba járni sem. Nem ért igazából semmihez. Így történhetett meg, hogy csak ámuldoztunk azon, hogy egy felkészületlen, ám rettenetes politikai rafinériával operáló ember egy egész országot a padlóra nyom. Így történhetett meg, hogy ezt a cirkuszt hüledezve néztük, ahelyett, hogy már az első hazugsága után elzavartuk, leváltottuk volna, hogy megelőzzük, hogy intézményessé tegye a romlást, a közjó eltaposását, az erkölcsi normák semmibe vételét. Most nyüszítünk, hogy jutottunk idáig, hogy lehet ebből kimászni. Elsőként talán ki kellene lépnünk ebből a kollektív elhülyülésből. Nem lesz könnyű…
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2026. január 15-ei adásában hangzott el.