Szereptanulás a Házban - Kárpáti Iván jegyzete
A Fidesz próbálja megszokni az ellenzéki létet. Látszott rajtuk az a különös bizonytalanság, mint amikor egy vezérigazgatót hirtelen áttesznek ügyfélszolgálatra. Tegnap még rendeleti tempóban működött az ország, ma már finom egyeztetésekről beszélnek.
Hintőpor – Józsa Márta jegyzete
Amikor kiderült, hogy a hintőpor talkum, azaz zsírkő tartalmú, amely a bányászat során gyakran azbeszttel szennyeződik, akkor kivonták a nyugati forgalomból. Valami hasonló történt a könnyen kitermelhető, tehát olcsó zúzott köveknél is, amelyekre nagy az igény útépítéskor, parkolók, játszóterek kialakításakor. Az Orbán-bányák érdekeit nem sértette, így nem is tiltakozott senki itthon azellen, hogy azbesztes port hintsenek a szemünkbe.
Látkép a Diamond Himalayáról – Szénási Sándor
A Cápák közöttből ismert Tóth Ildikónak sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal.
Többség által vágyott igazság – Selmeci János jegyzete
Ha a volt köztársasági elnök nem azzal magyarázná a kegyelmi döntést, hogy Orbán Viktortól vagy a volt miniszterelnök valamelyik családtagjától kapott utasítást, ön hinne neki, és elégedetten hátradőlne? Bár a K. Endrének adott kegyelem — a Szőlő utca mellett — az elmúlt húsz év egyik legnagyobb morális felháborodást kiváltó története, a politikai felelősök keresése elvonja a figyelmet az állami gondozásban élő gyerekektől, akiket ezekben a percekben is bántanak.
Minden lépés a devizahitel-károsultak számára már megkésett - Rózsa Péter jegyzete
Nem lehet elég gyorsan és sajnos a már lefutott ügyekben egyáltalán elérni valamilyen eredményt, kárpótlást.
A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Probléma a hadsereggel – Józsa Márta jegyzete
4/08/2024 13:04
| Szerző: Józsa Márta
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Jó kérdés, hogy hány generáción át őrzi a népirtás emlékét a kollektív tudat. Szokták azt mondani, hogy újabb nagy háború akkor kezdődik, amikor nagyrészt kihal az a generáció, amely emlékezik még a régire. Valahol itt tartunk, főként akkor, ha hanyagoljuk a történelmi ismereteinket.
A múlt héten Németországban jártam, Wützburgban a vasútállomáson láttam egy 2020-ban felavatott Holocaust-emlékművet, Matthias Braun alkotását, amely a zsidóüldözés okozta veszteséget és hiányt jeleníti meg, csaknem nyolcvan évvel azután avatták fel, hogy az utolsó, zsidókat deportáló szerelvény is kigördült a würzburgi vasútállomásról.
A szoborcsoport – amely érzésem szerint jól rímel a budapesti, Duna-parti cipőkre – elhagyott bőröndökből, hátizsákokból és különböző, utazáshoz szükséges tárgyakból áll, melyek kőből, kerámiából és egyéb anyagból készültek. A tulajdonos nélkül maradt csomagok a főpályaudvarral szemben állnak, mellettük tájékoztató oszlopok és régi fotók láthatók. Most, egészen pontosan éppen a Porrajmos, a roma Holocaust emléknapja van, ilyenkor ideje elgondolkodni a társadalmi emlékezetről és felelősségről is. Már ha tudunk ilyesmiről beszélni egyáltalán. Jó kérdés, hogy hány generáción át őrzi a népirtás emlékét a kollektív tudat. Szokták azt mondani, hogy újabb nagy háború akkor kezdődik, amikor nagyrészt kihal az a generáció, amely emlékezik még a régire. Valahol itt tartunk, főként akkor, ha hanyagoljuk a történelmi ismereteinket.
Wützburgba egyébként azzal a 49 eurós Németország-bérlettel érkeztem, amellyel fapados vonatokon be lehet utazni az egész országot egy hónapon át, megvan az a hátránya, hogy az utazás lassú és zsúfolt, ám ha nem siet valaki, akkor csak az előnyeit tudja élvezni. Például azt, hogy lassan utazván el lehet nézegetni mondjuk a Majnát meg a Neckart, valamint ezeken a járatokon jellemzően nem a felsőközéposztály tagjai utaznak. Hanem diákok, ingázó funkcionáriusok és sok-sok bevándorló, akiknek egy része szerencsémre angolul beszél, így jobban értem őket.
Én török vagyok, hét éve élek Németországban, és büszke vagyok rá – mondja a hátam mögött egy fiú - később kiderül róla, hogy taxisofőr – egy lánynak, én orosz vagyok, egy éve élek Németországban, és büszke vagyok rá – válaszol a lány, aki amúgy kinézetre nagyjából annyira orosz, mint Kublaj Kán, a szülei üzbégek, de ő már orosznak vallja magát. A fiú elmondja, hogy ő itt dolgozik, mert itt lehet pénzt keresni, ám Törökországban él, évente kétszer hazamegy. Én nem mehetek mostanában haza – mondja a lány – nahát, miért, olyan messze van Oroszország? – Csodálkozik a fiú, akinek fogalma sincs arról, hogy arrafelé háború dúl. Aztán kiderül, hogy a lánynak sincs fogalma arról, hogy miért is nem mehet mostanság haza. Gazdag orvos szülők gyereke, éppen azért utazik, Münchenbe tovább, mert ott egy új stílusú manikűreljárással szeretne megismerkedni. Amott az elmúlt éveket szülői segítséggel Dél-Amerikában töltötte, most a Távol-Keletre vágyik, ahol viszont még nem járt. Nem, nem az a probléma – mondja – hogy ne lenne pénze Oroszországba, a hazájába utazni, csak éppen úgy hallotta, hogy ott most valami probléma van a hadsereggel. Talán a Don-kanyarban is az lehetett.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. augusztus 1-i adásában hangzott el.
