Orbán kettős mércéje – Kárpáti Iván jegyzete

Van valami megkapó abban az elszántságban, ahogy a magyar kormány évek óta védi az ország szuverenitását "Brüsszellel szemben". Harc a "birodalmi központ" ellen. Szabadságharc az uniós elvárásokkal szemben. Dacos kiállás minden külföldi kritika ellen. A narratíva világos: Magyarország nem kér kioktatást, nem tűri a beavatkozást, nem engedi, hogy kívülről mondják meg, hogyan éljen, hogyan döntsön, hogyan válasszon.

Ehhez képest egészen új fénytörést kapott a szuverenitás fogalma a hétfői budapesti sajtótájékoztatón, ahol Orbán Viktor és Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere közösen álltak a nyilvánosság elé.

A miniszterelnök aranykorról beszélt és élő meghívásról Donald Trump számára. A hangulat szívélyes volt, "komoly és baráti", ahogy ő fogalmazott.

Rubio még tovább ment. Kijelentette, hogy Trump elnök elkötelezett Orbán Viktor sikere mellett, mert az az amerikai sikereket is jelenti. Hozzátette: "különösen addig, amíg ön a miniszterelnök, az Egyesült Államok érdekelt az önök sikerében". Ha baj érné Magyarországot, segítenének, pénzügyileg is – tette hozzá.

Egy amerikai külügyminiszter nyíltan kimondja, hogy országa érdekelt egy hivatalban lévő miniszterelnök politikai sikerében. Ez nehezen értelmezhető másként, mint állásfoglalásként egy választási versenyben.

És itt válik igazán érdekessé a történet.

Miközben a kormány rendre visszautasít minden külső megjegyzést a jogállamiságról, médiaviszonyokról vagy a választások tisztaságáról, és ezt a szuverenitás elleni támadásként keretezi, most büszkén mutatja fel, hogy a világ legerősebb államának kormánya nyíltan az ő "sikerében" érdekelt. Nem általában Magyarország sikerében, hanem "különösen addig", amíg Orbán a miniszterelnök.

Amikor brüsszeli politikusok tesznek kritikus megjegyzéseket, az beavatkozás. Amikor amerikai vezetők tesznek politikailag egyértelmű nyilatkozatot, az aranykor. Amikor az Európai Unió feltételekhez köti a forrásokat, az zsarolás. Amikor az Egyesült Államok a miniszterelnök és az elnök személyes kapcsolatától teszi függővé bizonyos kedvezmények időtartamát, az stratégiai partnerség.

A logika tehát nem az, hogy "külső szereplők ne szóljanak bele a magyar belpolitikába". A logika inkább az, hogy csak azok ne szóljanak bele, akik nem a jelenlegi hatalom győzelmében érdekeltek.

Lehet persze azt mondani, hogy ez diplomácia, hogy minden kormány a számára kedvező nemzetközi kapcsolatokat keresi. Lehet azt is állítani, hogy a magyar érdek az, ha jóban vagyunk Washingtonnal. De akkor talán érdemes lenne kimondani: a szuverenitás nem elvi kérdés, hanem politikai eszköz.

A szuverenitás így nem függetlenséget jelent, hanem válogatást. Ki beszélhet, ki nem. Ki barát, ki ellenség.

Az igazi kérdés nem az, hogy az Egyesült Államok vagy az Európai Unió mit mond. Hanem az, hogy ha a magyar kormány valóban a nemzeti önrendelkezés bajnoka, akkor miért nem zavarja, ha egy nagyhatalom nyíltan érdekelt egy konkrét magyar kormányfő politikai sikerében?

Kárpáti Iván jegyzete a február 17-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)