Óceáni tapasztalatokkal a Balaton ökoszisztémájáért

A tengerbiológia és az édesvízi ökológia egyre mélyebb összefonódását jelzi, hogy a konzorciális projekt egyik legnagyobb munkacsomagját tihanyi rendszerökológus kutató, Dr. Jordán Ferenc vezeti, társvezetője pedig dél-afrikai mikrobiológus. A mesterséges intelligenciára is építő módszertan és a high-throughput molekuláris módszerek kombinációja új szemléletű tudást ad majd, a végső cél pedig a klímaváltozás hatásainak megértése és a tengeri mikrovilág minden eddiginél alaposabb felmérése, a tengeri ökoszisztéma sérülékenységének és kritikusan fontos elemeinek meghatározása. Középtávú cél a teljes módszertani keretrendszer édesvízi ökoszisztémákra történő adaptációja a Balaton példáján. Ennek előkészületei már zajlanak Tihanyban a Balatoni Limnológiai Intézetben (Ökológiai Kutatóközpont) és az AtlantECO projekt tanulságai felbecsülhetetlen segítséget fognak nyújtani mindehhez.

Dr. Jordán Ferenc, a Balatoni Limnológiai Intézet vezetője elmondta, az elmúlt években rengeteget fejlődött a biológiai kutatások módszertana. Ma már nagyon gyorsan és olcsón lehet DNS-t szekvenálni, amivel meg lehet nézni, hogy az adott mintában milyen élőlények DNS-e van: algák, rákok, halak, mikroorganizmusok, vírusok, baktériumok. Ez azt jelenti, hogy tömeges mennyiségben lehet gyártani ezeket az adatokat, úgy, hogyha megy egy hajó az Atlanti-óceánon, az folyamatosan veszi a vízmintákat, ezeket szekvenálják, ezáltal pedig elképesztő mennyiségű információhoz jutunk. Ha ezt nagyon sokszor, nagyon sok helyen megcsináljuk, akkor megtudjuk, hogy mik azok az élőlények, amik mindig együtt fordulnak elő, amiből gyanítható, hogy közöttük valamilyen kölcsönhatás van. Ez pedig abban segít, hogy az egész rendszer működését megértsük. Most jutottak el odáig a kutatások, hogy ezeket az adatokat szisztematikusan áttekintsék, biológiai adatmintázatokat találjanak, és ha ez az egész működni fog az óceánon, akkor ezt édesvízre, konkrétan a Balatonra fogják tudni adaptálni. Sokkal többet fogunk megérteni például az algásodásból, és előre tudjuk majd jelezni ezt. Ez azért fontos, mert ha történik egy ökológiai katasztrófa, például algavirágzás, akkor a szakemberek meg tudják nézni, hogy mik voltak a korai figyelmeztető jelzések, amikre legközelebb időben válaszlépést tudnak tenni.

Egy tavat lehet menedzselni olyan értelemben, hogy beavatkozunk és megváltoztatjuk. Az óceánnál ez nehezebb, de próbálkoznak. Például vasat öntenek a savasodás ellen partmenti, elkerített részeken. Az óceánon inkább az a cél, hogy kiderítsék, összefügg-e a túlhalászat a veszélyes algák megjelenésével. Ezekről eddig csak találgatások voltak, de most már ki fogjuk tudni számolni. A tengerben is vannak veszélyes algavirágzások, amelyik több millió dolláros károkat okoznak. Ha egy bizonyos alga virágzik, a toxinok felhalmozódnak a kagylókban, és ha az emberek osztrigát, vagy kagylót esznek, bele is halhatnak.

Mennyire ültethető át a tengerből kapott tudás a tavakra? Az ökológia alapja ugyanaz, bár nyilván máshogy működik egy tenger, mint egy tó. Amikor ezt adaptálják a Balatonra, ki fog derülni, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem. A tengerek valószínűleg sokkal homogénebbek, minden tó viszont egy külön világ, mindegyik egy esettanulmány, pláne a Balaton, ami semmire nem hasonlít. Az biztos, hogy nem csak mi fogunk nagyon sokat megtudni róla a tengerek vizsgálatával, de fordítva is nagyon sokat tanulhatnak a “tengeri” szakemberek.

Az adás második részében arról beszélgettünk, hogyan befolyásolja a kanalasgémek vándorlását az aszályos tavasz, illetve mennyire tudnak sikeresen költeni az olyan években, mint például az idei.

Az adás meghallgatható a fenti lejátszás gomb megnyomásával.