„Klubrádió“
Állatbarát

Erdő, erdő, erdő...

29/03/2020 14:22

| Szerző: Lay Viktória/Klubrádió

Az Ökológiai Kutatóközpont és a Pilisi Parkerdő Zrt. együttműködésében két kísérlet is zajlik, amiben különböző erdészeti beavatkozások hatását vizsgálják. A 2014-ben elkezdett Pilis Üzemmód kísérletben a hagyományos vágásos gazdálkodás elemeit (vágásterület, hagyásfacsoport, egyenletes bontás) és a jelenleg bevezetés alatt álló örökerdő gazdálkodás elemeit (lékvágás) hasonlítják össze. A 2018-ban indított Pilis Lék kísérlet az örökerdő gazdálkodás során alkalmazott különböző méretű és alakú lékek hatásaival foglalkozik.

2020. március 27. Állatbarát (2020. március 27., péntek 14:00)
24:52
00:00
Műsorvezetők: Lay Viktória Szerkesztők: Lay Viktória
Ódor Péter erdőökológus, az Ökológiai Kutatóközpont Erdőökológiai Kutatócsoportjának osztályvezetője elmondta, Magyarország erdeinek nagy részében vágásos erdőgazdálkodás zajlik, ami azt jelenti, hogy amikor az erdők elérik a vágáskorukat, akkor levágják, majd felújíták őket, dombvidéken a természetes újulatra alapvozva, síkvidéken ültetvényes, meseterséges újulatra alapozva. Ebből fakadóan alapvetően egykorú erdeink vannak. A vizsgált beavatkozások jó része a vágásos erdőgazdálkodáshoz kapcsolódik.

A Pilis Üzemmód kísérlet egy 40 hektáros, 80 éves gyertyános-tölgyes állományban zajlik. A kezelések hat ismétlésben, teljes blokk elrendezésben valósulnak meg, így összesen 30 mintaterületen történik mintavétel.

Ódor Péter szerint az elmúlt húsz évben részben gazdasági, de jelentős részben természetvédelmi és rekreációs szempontok alapján terjedőben vannak az olyan gazdasági módok, amiben az erdőt nem vágják le, hanem úgy történnek benne finom léptékű fahasználatok, hogy az erdő mint állomány folyamatosan újul fel. Az ilyen erdőben nem is látszik látványosan az erdőgazdálkodás nyoma, mivel nem jelennek meg vágás területek, hanem van egy folyamatos erdőborítás, aminek következtében az erdők vegyes korúak, és fafajokban is gazdagabbak.

A Pilisi Üzemmód kísérletben többféle beavatkozást végeztek el. Tarvágással szimulálják a végső vágást, amivel vágásterület jön létre, ezen hagytak kisebb facsoportot, amit hagyásfacsoportnak hívnak, van egy ún. bontás, itt először megbontották az állományt, majd megvárják, hogy erős újulat jelenjen meg és amikor ez felcseperedik, akkor történik meg a mélyvágás, végül az örökerdő üzemmódhoz, a folyamatos erdőborításhoz lékeket vágtak.

A kezelt területeken vizsgálták a mikroklíma jellemzőket, a talajviszonyokat, a különböző élőlénycsoportok válaszait a beavatkozásokra, a növényzetet, állatcsoportokat (bogarak, pókok, talajban lakó férgek, kétszárnyúak), és különös figyelemmel kísérték a felújulást, a fák növekedését.

Mivel erdőléptékben nézve fiatal a vizsgálat, hosszú távú következtetéseket még nehéz lenne levonni, ennek ellenére jó pár eredmény megegyezett azzal, amire számítottak. Ilyen például a tarvágás esete, aminek hatására drasztikus változások történtek. Megnőtt a napi hőingás, jóval melegebb viszonyok alakultak ki, a növényzet esetében egy berobbanás következett be, elsősorban nem erdei növényfajokkal. A lék annak ellenére, hogy fényben gazdag állapotot hozott létre, a hőmérséklet és páratartalom viszonyok olyanok maradtak, mint zárt állományban,  a talajnedvesség viszont nagymértékben megnőtt. Itt is történt növényzeti berobbanás, de inkább az erdei fajok, a lágyszárúak mutattak borítás növekedést. A hagyásfacsoportnál kettős eredeményeket kaptak. A növényzet hasonló maradt, mint zárt erdőben, de meleg, száraz élőhely jött létre, amire a talajlakó állatok nagyon érzékenyen reagáltak, mint például a televényférgek, vagy a lószúnyogok, amelyek a talajban nőnek fel.

A bontás nagy változásokat nem eredményezett, vagyis - és ezt  lék hatásai is mutatják -, az örökerdő gazdálkodásnál nyitottabbá váló erdők előnyösek, az ilyen folyamatos erdőborítást fenntartó gazdálkodások hatása sokkal kedvezőbb.

A legtöbb fafaj zárt állomány alatt alig tud növekedni. A lékben hasonló felújulási viszonyokat tapasztaltak, mint a vágásterületeken, ami azt mutatja, hogy a lék is bőven elegendő ahhoz, hogy a tölgy és elegy fafajok felújuljanak. Összegezve tehát elmondható, hogy mind gazdasági, mind természetvédelmi szempontból sokkal kedvezőbb az örökerdő üzemmód, mint a hagyományos vágásos gazdálkodás.

A Pilisi Üzemmód esetében a vizsgált területet bekerítették, hogy külön tudják vizsgálni a vadhatást. Erre azért van szükség, hogy el tudják választani, hogy a növényzeti változás milyen mértékben köszönhető a beavatkozásnak, és milyen mértékben módosítja a vadhatás. Ódor Péter szerint Magyarországon ma olyan mértékben befolyásolják a nagyvadak az erdei folyamatokat, hogy ezzel mindig számolni kell. Sok esetben a felújulás, a fák növekedése szempontjából a kezelések hatása és a vad rágásának hatása szinte azonos mértékű. Az eredményeik szerint kerítésen kívül alig növekedett az újulat, kerítésen belül viszont kiválóan. További eredmény, hogy az elegy fafajok és cserjék esetében sokkal erőteljesebben érvényesül a vadhatás, mint a tölgy esetében. Mivel a cserjéket előnyben részesíti a vad, így az elegyes erdőkben, ha nagyobb arányban jelennek meg cserjefajok, az a fő fafajokat akár védeheti is. A Pilis Lék kísérletben az egész területet bekerítették, ilyen értelemben nincs vadnak kitett állományrész.

A Pilis Lék kísérlet 2018-ban indult, a Pilis Üzemmód kísérlettel szomszédos, 90 éves gyertyános– tölgyesben. A vizsgálat kérdése, hogy milyen típusú lékek kialakításával biztosítható egyidejűleg a faállomány felújítása, az erdő termőhelyi viszonyainak megőrzése, valamint az erdei biodiverzitás fenntartása. Vizsgálják a lékek méretének (kicsi/nagy), alakjának (kör alakú/elnyújtott), valamint a kialakítás módjának (egy lépésben/két lépésben) hatását. Mindezeket zárt erdei kontrollhoz viszonyítjuk.

Ódor Péter elmondta, a lékdinamika jól megfigyelhető azokban az erdőkben, ahol sosem volt vágásos gazdálkodás. A probléma az, hogy ilyen erdők alig maradtak fenn Európában. Amik viszont fennmaradtak, azok is inkább bükkösök, így a tölgyesekről sokkal kevesebb természetes referenciánk van. A bükkösök, jegenyefenyves-bükkösök például a Kárpátokban úgy működnek, hogy mikor egy-két fa kidől, a lombkoronában egy kisméretű lombkorona-hiány, egy ún. lék keletkezik. Ezen a területen nagymértékben megnő a fény, így az újulat gyorsan elkezd fejlődni, a csemeték nagyon gyorsan elkezdenek nőni, mielőtt viszont elérnék a felső lombkoronaszintet, ez a lék bezáródik. Később egy újabb fa kidőlésével újra fénybe kerülnek a csemeték. Összegezve, a felújulás mindig lombkorona-hiányokhoz kötődik, mivel mire egy faegyed eléri a felső lombkoronaszintet, addig sokszor beindulhat, illetve megtoprahnat a növekedése. A fiatal egyedek mellett ezért ott vannak a középkorú, alászorult egyedek és az öreg matuzsálemek is. Ilyen értelemben az erdő felújulása finom léptékű bolygatások során valósul meg. Bükkösökben emiatt jól lehet alkalmazni a szálaló gazdálkodást, amikor egy-egy fát vesznek ki, a helyén pedig magától felújul az erdő. A tölgy viszont nehezebb kérdés. Erdész-szakmai szempontból kardinális kérdés, hogy fel lehet-e újítani a tölgyet úgy, hogy folyamatos erdőborítást tartsunk fenn. Hiszen a tölgy alapvetően fényigényes fafaj a bükkhöz képest, a csemeték növekedéséhez több fényre, ezáltal nagyobb területre van szüksége. Hogy pontosan hogy működnek a természetes tölgyesek, arról keveset tudunk, de pont ezek a vizsgálatok próbálják megtalálni azokat a módokat, technológiákat, hogy az örökerdő üzemmód keretén belül is fel lehessen újítani a tölgyeseket.

A Pilisi Parkerdő a bükkös zónájában teljes mértékben, a gyertyános-tölgyes zónájában pedig nagy részben átállt erre a gazdálkodási módra, de a Börzsöny területén, a Királyréti Erdészet is ilyen folyamatos erdőborítás mellett dolgozik, tehát egyre több az a gazdálkodó, aki ilyen módon próbál dolgozni az erdőben. Az aránya viszont még viszonylag kevés - teszi hozzá az erdőökológus. Viszont a társadalmi igények egyre inkább afelé viszik a gazdálkodókat, hogy a faanyagtermelés mellett figyelembe vegyék a klímavédelmi, talajvédelmi és természetvédelmi szempontokat is. Nem beszélve a rekreációs szempontokról, hiszen az emberek nem nagyon szeretnek vágásterületeken kirándulni. Ennek a szakmai alapjait meg kell teremteni. Az ilyen gazdálkodás tervezése kicsit más, mint a vágásos üzemmódnak, de van egy csomó gazdasági és társadalmi előnye, és egyáltalán nem kivitelezhetetlen nagyüzemi léptékben.

Állatbarát
2020. március 27. péntek 14:00
Szerkesztő-műsorvezető: Lay Viktória