Nemzeti dal és árrésstop - Rózsa Péter jegyzete

Új ablakban

2025. március 15. Rózsa Péter jegyzete - Hetes Stúdió (2025. március 15., szombat)

03:40

00:00

Ma van a forradalom ünnepe, hétfőtől pedig lesz az árrésstop. Csak azért említem egy lapon, mert rávilágít ez a magyar nyelv csodálatos gazdagságára. Nemzeti dal és árrésstop. Mondhatnám a szuverenitásvédelmet is, de nem mondom, maradjunk az előbbinél. Van az ár, ami egy termék, szolgáltatás vásárlói ellenértéke. Van a rés, ami ugye hát a rés a falon, vagy a rés a gondolkodásban, ha kicsit elvontabban értelmezzük. És van a stop, ami ugye magyarul az állj. Az első kettő összevonása az árrés. Ez az igen randa szó valami olyasmit sejtet, hogy egy valaminek többféle ára van. Mondjuk, a kereskedelemnél maradva azt érthetjük alatta, hogy a boltos megveszi az árut, fizet érte valamennyit, majd a boltjában azt eladja és kér érte valamennyi. A két valamennyi különbségére mondják, hogy árrés. Azért magyarázom ezt ilyen tapló egyszerűséggel, hogy a kormány is megértse, mert úgy látszik ez eddig nem sikerült. Persze azért nem, mert nem is akarja, az túl átlátható lenne, és nem adna alkalmat az újabb ellenség, az újabb bűnös felmutatására. Ez nem más, mint a galád kereskedő, a népnyúzó, az árdrágító, hogy a Rákosi-korszakban oly jól bevált kifejezésre utaljak, mert akkor történelmi kontextusba helyezhető azonnal az egész, és máris előáll a megfelelő néphangulat; reszkessetek kulákok, vagyis csúnya multik, gazdagok, vérszívók! A kormány megvédi a népét.  És ez még csak az első két szó, az ár és a rés összevonása volt. Most jön a stop, vagyis az állj. Itt a másik furkósbot, ez a felszólítás, aminek eleget kell tenni, különben lövünk. A stop, vagyis az állj, már bevált Soros, Brüsszel és a migránsok esetében. Az erős kormány valóban megálljt parancsol mindennek, ami a nép ellensége. Kicsit emlékeztet ez Alfonzó egyik jelenetére, amikor erőművészként azzal dicsekedett, hogy egyszer fél kézzel megállított egy 424-est. A kérdésre, hogy ezt miként, meg is mutatta; felemelte a kezét nyitott tenyérrel, s a mozdonyvezető padlóféket nyomott. A mi kormányunk is fel-felteszi a kezét, s a nép érti, az erős vezető akár a Duna folyását is megállíthatja, akár vissza is fordíthatja. Erősen kell hinni benne. Az, hogy mi az igaz és mi a hamis, itt már nem számít. Mert visszafordítva tekintetünket az árrésre, az nem a profit, nem a nyereség, vagyis nem a haszon, hanem a bevétel, amiből a boltosnak minden egyéb költségét, vagyis az adóját és a rezsijét állnia kell. Az Orbán rezsi, akarom mondani rezsim pedig következetesen azt tukmálja a fejekbe, hogy a boltos profitját, a népnyúzó kereskedő hasznát kell visszaszorítani, és akkor nem lesz infláció. Ez dupla hazugság, mert az inflációnak nem ez az oka, csak következménye, s az árrés nem profit, hanem éppen az infláció miatt az is egyre nő, és abból még ki kell perkálni a költségeket is annak a fránya kereskedőnek. Mindez nem számít. Be lehet mószerolni a boltost, a fuvarost, a csomagolót, a termelőt, még a tejet adó tehenet is, hogy a patyolat tiszta, ártatlan, a népért reggeltől-estig aggódó kormány mind felett majd ítélkezhessen mindannyiunk boldogulására. Kinek is jutna ezután eszébe, hogy a romló életkörülményekért bármilyen felelősség terhelné is Orbánékat. Úgy tűnik, ők még nem vették észre, hogy egy nem jelentéktelen nagyságú választói kör, már őket is beárazta.

Rózsa Péter jegyzete az Hetes Stúdió 2025. március 15-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)