Nemcsak a dinoszauruszok miatt érdekes a geopark

Korbély Barnabással, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársával beszélgettünk, aki elmondta, a Bakony-Balaton Geopark nagyjából 3200 négyzetkilométernyi területet ölel fel, a teljes Balaton-felvidéket, a Tapolcai-medencét, a Keszthelyi-hegység tömbjét, illetve a Bakony jelentős részét foglalja magába. Az itt található geológiai értékek nagyon  sérülékenyek, gondoljunk akár a barlangokra, vagy az ősmaradványokra a Bakony területéről. Ezek több száz évmilliókkal ezelőtti földtörténeti események emlékeit hordozzák, és ezekben a sérülékeny évtizedekben a jövőre vonatkoztatva is sok tanulságot le lehet vonni a kőzeteket, őskövületeket tanulmányozva. A szemléletformálás egy nagyon fontos küldetés, és valóban hálásabbnak tűnhet kedves állatokat, szépen daloló madarakat, illatos virágokat népszerűsíteni, de a geoturizmus egy valamiben szerencsésebb helyzetben van. Előbbiekkel ellentétben ez egyáltalán nincs évszakhoz, időjáráshoz kötve. Egy lágyszárú virágot csak az évnek bizonyos szakában, hetekig láthatunk, de a felszínformák, kőzetek mindig itt vannak, és ugyanolyan érdekes történetet mesélnek nekünk, ha képesek vagyunk szóra bírni őket.

A Bakony-Balaton Geopark pedig különösen szerencsés terület. Az itt található kőzetek közül a legidősebb 440 millió éves. Ilyen hosszú idő alatt olyan változatos földtani örökség alakult ki, ami nemcsak a szakemberek számára értékes, hanem laikusként bejárva is rácsodálkozhatunk. A vulkáni tevékenység hangulata pedig még most is érződik a Balaton-felvidéken. Nem csoda, hogy az ország egyik legemblematikusabb táját adják a tapolcai tanúhegyek, ahol egyébként  Európa egyik legnagyobb vulkán mezeje található.

Dínókoponyákkal teli sziklafal?

Az illúziót le kell rombolnunk, a bakonybeli Iharkút lelőhelyét ugyanis nem így érdemes elképzelni. A bakonyi dinoszauruszok nyomában több éve folynak a kutatások. A bakonyi lelőhelyről eddig olyan fajok kerültek elő, mint a tudomány számára addig ismeretlen Hungarosaurus tormai, ami egy növényevő, négy lábon járó, páncélos dinoszaurusz, vagy például a ragadozó dinoszaurusz, a Pneumatoraptor fodori, ami a híres Velociraptor rokona. Különlegesség az Ajkaceratops kozmai, egy kisméretű, növény­evő dinoszaurusz, valószínűleg pici, rövid gallérral a nyak hátsó részén és egy szarvszerű képlettel a koponya elülső részén. Az iharkúti lelőhely egy nagyon kényes helyszín sérülékenysége miatt, az év legnagyobb időszakában ezért nem látogatható, már csak az illegális gyűjtés kizárása végett sem. Július-augusztus fordulóján azonban a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány szervezésében szakvezetéssel megtekinthető a lelőhely.

Korbély Barnabás a geoparkok munkáját egy szóban foglalná össze, ami maga az idő. A Földünk folyamatosan átalakul. A mostani tájkép sem lesz mindig olyan, mint amilyennek mi ismerjük. A 4,5 milliárd éves bolygón a mostani kép csupán egy pillanatnyi állapot. Ahol ma a Balatont látjuk, az valaha egy szubtrópusi tenger alja volt, valamivel arrébb tomboló vulkánok peremén járunk. A tanúhegyek területe néhány millió évvel ezelőtt mocsaras síkság volt patakokkal és folyókkal, a Somogyi-dombság területén a Pannon-tó vize csillogott. És ahogy a Balaton sem létezett 10-15 ezer évvel ezelőtt, biztos, hogy néhány ezer év múlva a helyén egy elmocsarasodó, később füves síkság lesz, pár százezer év múlva pedig a tanúhegyeink is alacsonyodni kezdenek. Azt, hogy a homo sapiens sapiens milyen mértékben alakítja át a tájképet, nem tudjuk megmondani, viszont a felszínformákban eddig igazán komoly behatást nem hagytunk. Szerencsések vagyunk, hogy a bolygónk életkorához képest egy szempillantásnyi ideig létező Balatont éppen láthatjuk. Vigyázzunk rá, és az élővilágára is.

Címlapi kép: Mészáros Norbert