„Klubrádió“
Állatbarát

A magok segítségével megérthetjük a növények életciklusát

11/02/2020 07:51

| Szerző: Lay Viktória/Klubrádió

Legutóbbi adásunkban Valkó Orsolya, az Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézetén belül működő, MTA-ÖK Lendület Vegetáció- és Magbank Dinamikai Kutatócsoport vezetője, és Deák Balázs, a kutatócsoport tudományos tanácsadója volt a vendégünk.

2020. február 07. Állatbarát (2020. február 07., péntek 14:00)
22:26
00:00
Műsorvezetők: Lay Viktória Szerkesztők: Lay Viktória
Valkó Orsolya elmondta, a kutatócsoport célja, hogy jobban megismerjék a magok ökológiai jelentőségét. A magok ugyanis nagyon fontos szerepet töltenek be a növények életében. Egyrészt ők biztosítják a jövő nemzedékét, másrészt pedig azt, hogy a terjedés révén a növények egyik helyről eljussanak a másikra. A magok segítségével jobban megérthetjük a növények életciklusát, az életközösségek működését, az így szerzett ismereteket pedig a természetvédelem szolgálatába lehet állítani.

Az ún. magbanknak több funkciója van. Ex situ magbanknak nevezzük azt, amikor a magokat tartósan tárolják, hogy később egy természeti katasztrófa vagy bármilyen esemény után bevethessék ezt a jól tartósított gyűjteményt, és olyan fajokat tudjanak újraéleszteni belőle, amelyekre természetvédelmi, vagy gazdasági szempontból szükség van.

Amivel viszont Valkó Orsolya és Deák Balázs foglalkoznak, azok a természetes magbankok. Minden életközösség talajában megtalálhatók bizonyos növények magjai. Ez egy rejtett diverzitás, azt ugyanis nem tudhatjuk, hogy a magbankban milyen fajok vannak, amíg nem ásunk elég mélyre hozzá. Ha viszont megnézzük, hogy mik találhatók a talaj különböző rétegeiben, akkor abból kiindulva rekonstruálható egy terület régebbi állapota, hiszen meg tudjuk állapítani, hogy volt-e valamilyen zavarás, gyomosodás, vagy bármilyen hatás, amiről más módon nem tudhatnánk.

A vizsgálat úgy néz ki, hogy a talaj különböző mélységű rétegeiből mintát vesznek, ezt koncentrálják, majd csíráztatják. A különböző növényfajok különböző környezeti tényezőkre utalhatnak, mivel mindnek különbözik a stressztűrő képessége, hogy szereti vagy nem szereti a tápanyag gazdagságot, vagy a különböző hőmérsékleti optimumokat. Ha például a fajösszetételben tömegesen megjelent egy adott fajnak a magja, mondjuk egy gyomfajé, akkor valószínűleg volt egy olyan periódus, amikor egy bolygatás, vagy beszántás történt.

A magbankok felhasználásának egyik fontos végkimentele a restauráció. Ahol megvannak a magbankban a megfelelő fajok magjai, lehet rá támaszkodni a helyreállításkor. Az is előfordulhat persze, hogy megvannak ezek a magok, csak éppen mélyen eltemetve. Az is érdekes kérdés, hogy hogyan lehet aktiválni a régebbi korszakokra jellemző, mélyebben eltemetett magbankot, tudják-e még használni a megfelelő élőhelyek helyreállítására?

Akármit nem lehet helyreállítani, de lehet rá törekedni - mondja Deák Balázs. Természetközeli gyepet viszonylag könnyen lehet restaurálni, a nagy kihívás inkább az, hogy a gyep stabil is maradjon, és 10 év után ne lepjék el a gyomok. Hiába hoznak létre egy szép gyepet, amiben minden megtalálja a helyét, ha a talajban lévő ketyegő bombát nem veszik számításba. Mit jelent ez? A magbankban nagyon sok gyomfaj található. Ha nem megfelelően kezelik, vagy például vaddisznó által zavarás éri a gyepet úgy, hogy beletúrnak a gyepbe, azzal aktiválják a magbankot, esetünkben a gyomfajok magjait, aminek nyomán gyomos foltok alakulnak ki. Ezért is fontos tudni, hogy mi rejtőzik a bankban, mivel ha tudjuk, hogy sok a gyommag a talajban, akkor meg lehet tenni a megfelelő intézkedéseket.

A vaddisznók a túrások révén tulajdonképpen azt érik el, mintha talajelőkészítés lenne egy vetés előtt. Ilyenkor a legopportunistább gyomfajok tudnak betelepülni, ami az inváziós fajokra is igaz. Ezek a fajok a zavarást követően nagyon gyorsan tudnak szaporodni, gyorsan be tudnak ”durranni” egy-egy élőhelyen, gondoljunk például a parlagfűre, ami kimondottan a bolygatásra tud felduzzadni. Az inváziós fajok nagyon sok magot termelnek, amelyek több évtizedig is elélnek a magbankban.

A különböző gyepeket más és más módon kell helyreállítani. Sokszor a helyreállításnak az a célja, hogy egy értékes terület körül pufferzónát hozzanak létre, ami a káros hatásokat mérsékli. Például az évelő fajokból létrehozott stabil gyepek képesek megakadályozni a kemikáliák beszűrődését. Egy jó technika még a “szénaráhordás”. Deák Balázs a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársaival közösen végzett helyreállítást a tápiósági földváron. A földvár tetejét régóta szántották, de az oldalán és a környéken nagyon szép gyepek voltak, löszgyepi fajokkal tarkítva. Azt a stratégiát választották, hogy nem magot vetettek, hanem a földvár oldalairól kaszáltak szénát, és azt vitték fel a földvár tetejére, hiszen abban benne voltak azok a magok, melyek jellemzőek voltak az adott élőhelyközösségre, emellett pedig csigák, ízeltlábúak is felkerültek a földvár tetejére. Az eredmény nagyon látványos volt, 3-4 éven belül egy nagyon szép, fajgazdag gyep alakult ki, ami azóta is fokozottan védett fajoknak ad otthont.

A kutatók elmondták, a gyepi fajok viszonylag rossz terjedőképességgel rendelkeznek, akár 200 méter is óriási távolság lehet nekik. Az árvalányhaj pont ennek ellenkezője, hiszen a szél messzire fújja a magját, de többségében mégsem ez a jellemző. Fontos tehát, hogy a táj szerkezetében legyenek kis szigetszerű képződmények, amin a gyepi fajok tudnak közlekedni. Ehhez elég lehet, ha 100 méterenként vannak olyan foltok, amiken keresztül olyan területekre is eljuthatnak, ahol esetleg emberi bolygatás miatt megsemmisült a vegetáció, illetve a populációk egymás között tudnak genetikailag kommunikálni, így nem lesz beltenyészet, ami a populáció leromlását vagy teljes eltűnését is okozhatja.

Valkó Orsolya elmondta, a legtöbb - általuk végzett - restauráció természetvédelmi területen, nemzeti parkok területén folyt, ahol igyekeztek megfelelően kezelni a helyreállított élőhelyet. Ha kevésbé természetes területen történik, ott különböző kihívásokkal kell számolni, például emberi zavarás, túllegeltetés, kemikáliák. Régóta csinálnak már visszagyepesítéseket, a tapasztalataik alapján pedig, ha ki tudják számítani, hogy milyen zavarás fogja érni az adott területet, akkor előre gondolkodva olyan fajokat választanak, amelyek jobban bírják a terhelést. Taposott területre például olyan fajokat ültetnek, amik jól tolerálják a taposást, tehát alacsonyabb növekedésű fajokat - főleg fűfajokat -, amelyek egy városszéli területen nagyon jól fognak működni. Illetve ha tudják, hogy a helyreállítandó terület mezőgazdasági terület mellett található, akkor olyan fajokat választanak, amelyek jó kompetíciós képességűek, el tudják nyomni a gyomfajokat. Ha a talajba ugyanis bemosódnak a kemikáliák, a műtrágya, akkor gyomosodás várható, amire jó megelőző lépés lehet az árva rozsnok ültetése, ami egyrészről az őshonos flóra része, másérszől el tudja nyomni a gyomfajokat, ezáltal garantálható, hogy a gyep megfelelően fejlődjön, és a zavart gyep zavartalanul fennmaradhasson - teszi hozzá Deák Balázs.