„Vásároljon
Állatbarát

Vándorlás láb nélkül

7/12/2019 09:16

| Szerző: Klubrádió

Képzeljék el, hogy egy növény, ami a Fertő-tónál él, egyszer csak felüti a fejét Csernobilban. Nem lehetetlen, sőt. A növények a vízimadarakat is "felhasználják arra", hogy terjeszkedjenek.

2019. december 06. Állatbarát (2019. december 06., péntek 14:00)
23:19
00:00
Műsorvezetők: Lay Viktória Szerkesztők: Lay Viktória

Lovas-Kiss Ádám, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa, és a Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport tagja a vízimadarak különböző organizmusok terjedésében betöltött szerepét vizsgálja. Eredményeinek pedig jelentős nemzetközi visszhangja van. Az idén több tudományos cikke is megjelent, köztük több első és utolsó szerzős. Érdemei elismeréséül az Ökológiai Kutatóközpont kutatói-díjjal tüntette ki.

Lovas-Kiss Ádámmal arról beszélgettünk, hogy azok az organizmusok, amelyek nem képesek aktív mozgással terjedni, hogyan utaznak mégis esetenként több ezer kilométert, hogy új helyükön tovább terjedjenek?

“A terjedéshez alapvetően egy vektor szükséges, egy olyan mechanizmus, vagy egy olyan szervezet, ami tudja vinni ezeket az organizmusokat. Kétféle csoportja van a vektoroknak, abiotikus és biotikus. Az abiotikus vektorok alatt olyan környezeti tényezőket értünk, mint a víz vagy a szél, míg a biotikus alatt pedig az organizmusokat értjük, mint a különböző állatok, és azon belül is az általunk vizsgált vízimadarak” - mondja a kutató. Utóbbiak az éves vándorlásuk során képesek több ezer kilométert megtenni és magukkal vinni a különböző élőlényeket. Ezt kétféleképpen tehetik meg. Az epizoochoria során a kültakaróra tapadva szállítódnak a magvak, vagy peték, az endozoochoria során pedig a madár elfogyasztja az organizmust, majd magát a szaporítóképletet, aztán innen tovább repülve, egy másik helyen üríti ki azt, ami pedig a továbbiakban is életképes marad.

Jelenleg is kutatják, hogy mik azok a tulajdonságok, amelyek befolyásolják, hogy milyen mértékben képes életben maradni az adott növény magja. Korábbi vizsgálatok alapján arra jutottak, hogy a mag minél kisebb, kerekebb és keményebb, annál nagyobb a valószínűsége, hogy élve átjut a madár emésztőrendszerén. Viszont minél nagyobb egy mag, annál nagyobb a potenciál, hogy távolabbra jusson, mivel a madár a zúzájában őrlőkőként használja a nagyobb magvakat, így maradhat bent sokkal tovább. Az általuk megfigyelt, emésztőrendszerben eltöltött idő rekordja több mint egy hét volt. A mocsári csetkáka magja ennyi időt töltött el egy tőkés récében, a parti madarakat tekintve pedig az időrekord 320 óra volt. Az viszont valószínű, hogy ennél tovább is bírnák, hiszen ezek is csak azért itt értek véget, mert eddig tartott a kísérlet.

Lovas-Kiss Ádám elmondta, egy hét alatt egyes madárfajok képesek megtenni akár 1500 km-t is. Köztük is találunk rekordereket. A kis goda az ázsiai madárvonulási útvonalon haladva 8 nap alatt közel 11 ezer kilométert repül, de mindezt megállás nélkül, vagy csak minimális megállással.

Hogy melyiknek van nagyobb vektor szerepe ilyen tekintetben, a kis godának vagy a tőkés récének, aki ennyit ugyan nem utazik, de cserébe sok megállót tesz, Lovas-Kiss Ádám azt mondja, mindkettőnek értékes a szerepe. A kis goda, ha végigcsinálja az utat, és közben tesz egy kis megállót, ott ürít, minimálisat táplálkozik, és aztán rögtön megy tovább, ez alatt is kiürülhetnek olyan magvak, amik ennek a madárnak az esetében az útvonalán olyan távoli szigeteken ürülnek ki, amelyek korábban nem voltak kolonizálva ezen növények által, tehát ezen szigetek kolonizálását segítik és segítették elő ezek a madarak. A tőkés réce mozgásterülete lefedhet napi 30-40 kilométert is, amikor nincs vonulásban. Ezen a távolságon pedig több tavat is képes összekötni, aminek kiemelt jelentősége van.

Tanulmányukban a legérdekesebb felfedezés a rucaöröm nevű növényfaj esete volt, aminek a terjedéséről eddig nem igazán tudtak semmit. Feltételezték ugyan, hogy a madarak kültakarójára tapadva terjednek, de a vizsgálatok során a madár ürülékében megtalálták a növény makrospóráit, amit ki is tudtak csíráztatni. Ez pedig az első bizonyítéka volt annak, hogy harasztokat is képesek terjeszteni a madarak. Ezen kívül több fafaj magjait is megtalálták, például az ostorfáét, ami egy betelepített faj, és terjedőben van bizonyos élőhelyeinken, valamint a keskenylevelű ezüstfáét, ami az egész ország területén nagy gondokat okoz. Hogy pontosan honnan hozzák ezt a növény, és hova viszik, arra vonatkozóan még folynak a vizsgálatok. Ezzel kapcsolatban Lovas-Kiss Ádám elmondta, van akiről mindezt tudjuk, hiszen egyik kollégája, Kovács Gyula vizsgálata alapján kiderült, a Fertő tavon GPS-nyomkövetőkkel ellátott tőkés récék útvonala a Fertő tó és Csernobil között tart.

És hogy miért jó nekünk, hogy mindezt tudjuk? Ez a kutatási terület az ökoszisztéma szolgáltatás témaköre alá esik. A klímaváltozásra fókuszálva szükséges modelleket alkalmazni. Mivel ennek hatására az itteni élőhelyek leromlanak, a növényeknek északra kell eljutniuk. Ahhoz, hogy le tudják modellezni, hogy mely növényfajok lesznek erre képesek, az ő információik nélkülözhetetlenek. Tudni kell, hogy egyes vízinövények közül melyek képesek a madarakkal terjedni, viszont jelenleg a terjedési modellekből a vízimadarak teljesen kimaradnak.

De tudjuk-e már, hogy mi képes eljutni északra? Lovas-Kiss Ádám elmondta, a kutatások során azt találták, hogy a tőkés récék esetében erre a gyommagok többsége, a parti madarak esetében pedig például a Spanyolországban honos faj, a ruppia maritima nagy valószínűséggel alkalmas.

Érdekességként a kutató elmondta, Dél-Amerikában a koszkoroba hattyú ürülékében kolumbiai vízidarát találtak, ami a petri csészébe téve szaporodni kezdett. Ez azért érdekes, mert ebben az esetben maga a növény jutott át, a nagyon kicsi, milliméteres növény, és nem a szaporítóképlet, a mag. A felfedezés nyomán egyébként egy amerikai rádió még rádiókabarét is készített, amit itt hallgathatnak meg.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay.

Állatbarát
2019.12.06. 14:00
Műsorvezető: Lay Viktória