Miért hal meg Ukrajnában minden nap rengeteg ukrán és orosz? Egy év után már kellene érdemi válasz

Miért folyik mindez? Miért hal meg Ukrajnában minden nap rengeteg ukrán és orosz? Egy év után erre az egyszerű kérdésre azért már illene érdemi választ adni, miközben a főparancsnok Putyin folyamatosan mindig más-más célokkal áll elő. A Russia Today propaganda-csatornát vezető Margarita Szimonjan szerint emögött mély bölcsesség húzódik meg.

„Ez a bonyolult és elmosódott megfogalmazás: nácitlanítás és demilitarizáció, nemcsak úgy véletlenül bonyolult és elmosódott. Hanem készakarva. Mert az elnök által bejelentett három cél közül csak a Donbasz felszabadítása egyértelmű és vitathatatlan: Most már tovább mentünk, mert itt vannak az új régióink, a zaporizzsjai és herszoni – ezeket sem lehet semmi szín alatt elveszteni. De a további célok, a nácitlanítás és a demilitarizálás szándékosan elmosódottak. Kapom a sok kérdést, hogy akkor hogyan tovább, mondják már meg, bevesszük-e Kijevet, elmegyünk-e Berlinig, vagy esetleg Lisszabonig. Nos, nem kell ezt konkrétan megmondani. A célok a lehetőségek függvényében változnak.”

„Nem kell a mi főparancsnokunktól és államunktól azt követelni, hogy határozzon meg konkrét célokat, ha ezek megváltozhatnak. Például: Nyikolajev (Mikolajiv) és Ogyessza (Odessza) kell nekünk? Természetesen kell. Semmi szükségünk rá, hogy Ukrajnát teletömjék tengeralattjárókkal és flottája legyen a Fekete-tengeren. Tehát ez egy szükséges cél. De egyelőre nem világos, hogy elérhető-e. Úgy hogy nem kell nekünk erről nyíltan beszélni és a célok miatt idegeskedni” – magyarázza Szimonjan. Amivel közvetve maga is elismeri: Putyin nem igazán szavahihető, bármikor megváltoztathatja a célokat, nem kell komolyan venni, hogy éppen mit mond. Ez még persze kritikusai szerint sem jelenti azt, hogy beszámíthatatlan lenne.

Az a szörnyű, hogy Putyin ugyan racionális, sőt lehet, hogy következetes is, de egy teljesen irracionális és őrült értékrend keretében. A rendszere ugyanis elveszíti a békés versenyt. A Szovjetunió győzött egy nagy háborúban, majd az ezt követő békében veszített. Putyin is veszített – elvesztette Ukrajnát. Ő nem hiszi, hogy Ukrajna magától akart európai útra lépni. Embereivel együtt azt gondolja, hogy jöttek az amerikaiak, hoztak magukkal süteményeket, ötmilliárd dollárt szétosztottak és ellopták az orra elől az ő Ukrajnáját. A valóságban pedig az történt, hogy nem tudott Ukrajnának vonzóbb modellt kínálni, mint az Európai Unió. Ukrajna pedig logikusan úgy döntött, hogy Európa felé megy. Ezzel Putyin nem tud kiegyezni és megpróbálja erővel visszaszerezni. De ez sem sikerül neki. Nem tudta bevenni Kijevet. Ezért most éppen az oroszokat védi a Donbaszban. Mégpedig úgy, hogy rakétacsapásokat mér az orosz nyelvű városokra: Harkovra (Harkiv), Odesszára meg a többire. Tehát itt is veszít. Ez az irracionális rendszer Oroszország pusztulásához vezet. Putyin politikailag beteg, politikai paranoiája van, nem pszichiátriai eset – véli Dmitrij Oreskin emigráns szociológus. Persze az elnök és emberei soha sem fogják belátni, hogy a békés versenyt elvesztették.

„Az európai kormányok majd bekopogtatnak hozzánk és azt mondják: bocsássanak meg, nem volt igazunk, nem kaphatnánk mégis egy kis gázt, szóját, kukoricát, mi nem leszünk Amerika, mi Önöket választjuk. Mert Európa, amely most segíti az ukrán hadsereget és végrehajtja Amerika minden parancsát, előbb-utóbb totális csődbe megy és a kilábaláshoz csak egy lehetőségük van: Oroszország” – mondja Dimitrij Pevcov első vonalbeli propagandista.

„Egyszerűen egy nagy kampányt kell folytatni Európában és Amerikában: jöjjetek hozzánk, kaptok tíz hektár földet. És hétmillió európai és amerikai, akiket most utolér a pokol és a szörnyűségek, nagy örömmel jönnek majd” – javasolja a demográfiai problémák megoldására Dmitrij Guszev kormánypárti képviselő és kollégái a Dumában hasonló próféciákkal öntenek bátorságot önmagukba.

„Még térden csúszva jön hozzánk mindenki és a mi új technológiánkért esedezik, meg a kozmikus programjainkért. Mi fogjuk egész Európát és Amerikát ellátni élelemmel” – így a képviselő. De persze elvétve hallatszanak józanabb hangok is. Az még a hivatalos adatokból is kiderül, hogy a szankciók és a háború következtében a költségvetési hiány egyre csak nő és már idén felzabálja a pénzügyi tartalékokat.

„A konfliktus gyors befejezésére van szükség. Nem egy, nem három, nem tíz évre. A tartós konfliktus mindenki számára veszélyes lesz” – hangzott el egy közgazdász szájából az egyik vitaműsorban, ahol azt is elismerték, hogy a fő bevételi forrásnak számító szénhidrogén-export a korábbiaknál lényegesen kevesebb pénzt hoz a költségvetésnek. És mindezt persze a lakosság is megérzi.

„Hogy lehetséges ez? Ekkora gazdagság mellett milliók élnek a szegénységi küszöb alatt. Ekkora terület, ennyi ásványkincs – és a szegénység!” – háborog, amúgy a háborút támogató szimbólumokkal a mellén egy idősebb nő. Az emigráns értelmiségiek ilyenkor a történelmi analógiákra támaszkodva a rendszer bukását jósolják – persze határidők nélkül.

„A háborúk egy ilyen birodalom számára rendkívül veszélyesek. Ha nem rövid, kicsi és győzedelmes háborúról van szó – és jelenleg Oroszország számára ez a mostani nem az –, akkor nő az elégedetlenség. Csökken az életszínvonal. Miközben mindenki látja, hogy a milliárdosok ezt nem érzik. És a nép kezd nem hinni a hatalomban. Elege van a temetésekből. Ezt az országot ma a propaganda és az erőszakszervek tartják egyben. De sokáig nem lehet a szuronyokon ülni” – véli Mihail Veller, az ismert író.

Akinek apokaliptikus következtetése: „Végső eredményként, legnagyobb sajnálatomra, Oroszország több részre esik szét.”

Az összeállítást meghallgathatják a fenti lejátszás ikonra kattintva. Kiemelt kép: MTI/EPA/Anatolij Malcev