„Vásároljon
Hetes Stúdió

Michal Šimečka: Nem akarjuk Orbán oligarcháit a mi adóbefizetéseinkből finanszírozni! – Interjú a törvényjavaslatot benyújtó uniós képviselővel

27/09/2020 10:32

| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió

Tényleg azt akarjátok, hogy a szlovák adófizetők a magyar oligarchákat pénzeljék? Azokat, akikhez aztán Orbán barátain keresztül pályázatok útján jut el a pénz? – kérek magyarázatot erre a mondatra a szerzőjétől, Michal Šimečkatól, szlovák uniós képviselőtől, aki saját javaslatával akarja elérni, hogy ne jusson annak uniós pénz, aki azt nem érdemli meg.

2020. szeptember 26. Hetes Stúdió-részlet (2020.09.26. Csernyánszky Judit interjúja Michal Simecskaval)
12:06
00:00
– A polgári jogok bizottságban épp most fogadták el a törvényjavaslatomat, aminek az Európában erősödő autokratikus hatalmak miatt láttam szükségét. Orbán Viktor egyik ékes példája az autoriter vezetőnek – mondja az Oxfordon végzett képviselő, aki Prágában éppúgy tanított egyetemen, mint Pozsonyban, és szlovák létére a cseh külügyminiszternek volt 2014-ig négy éven át a tanácsadója.

- Persze Magyarország mellett Lengyelországot is említhetem, mert kezd trenddé válni az autokrácia. Az Európai Uniónak pedig mind a mai napig nincs ennek megfékezésére semmilyen eszköze. Maga is jól tudja, elindították a 7-es cikkely szerinti eljárást mindkét ország ellen, és nincs benne előrelépés. Mindenki szépen elmondja a maga kifogásait Magyarországgal szemben, az itteni magyar kormányzati képviselők ugyanazt a narratívát ismétlik évek óta, és eközben önöknél otthon nap mint nap romlik a helyzet, lásd a sajtószabadság, az akadémiai tanszabadság kérdését, és még hosszasan sorolhatnám. Pedig hát az Unió számos módon tudna intézkedni. A bizottságnak sokkal nagyobb erőfeszítéssel és rendszerszerűen kellene intéznie a kötelezettségszegési eljárást. A másik még fontosabb lenne, hogy a pénzcsapok elzárásával kivenné a korrupt kormány kezéből a támogatások elosztásának a lehetőségét. Ez vonatkozna a hétéves uniós alapokra épp úgy, mint a koronavírus miatti segélyre. Persze ez nem jelentené azt, hogy az ország nem jutna uniós forrásokhoz. Ez csupán azt jelentené, hogy nem a kormány osztaná szét a forrásokat, hanem közvetlenül jutnának el projektekhez, civil szervezetekhez.

– Ez konkrétan hogyan nézne ki?

– Az Európai Parlamentnek, mint a legnagyobb politikai erőnek kellene jogosítványt adni az uniós költségvetés feletti rendelkezéshez, adott esetben pedig a támogatások megvonásához. És nem utolsósorban a feltételekhez szabott pénzosztáshoz. Már tudjuk, hogy Orbán meg akarja vétózni az a csaknem 2000 milliárd eurós, több évre szóló csomagot, amit a parlamentnek tudnia kellene kezelnie. Tehát a parlamentnek kellene megakadályozni, hogy az uniós pénzek, többek között a szlovák adófizetők pénzei is -, amiről a Facebook bejegyzésemben is írtam – az Orbán-féle oligarchák zsebébe vándoroljon.

– Miből gondolja azt, hogy a maga javaslata sikeresebb vagy eredményesebb lehet, hisz ön előtt oly sokan próbálkoztak már hasonló kezdeményezéssel előállva?

– Ez a harmadik eleme a javaslatomnak – tehát a kötelezettségszegési eljárás illetve a költségvetés parlamenti ellenőrzése mellett -  évenkénti jogállami vizsgálat is lenne. Talán ez a legfontosabb eleme a javaslatomnak, ami persze hosszú távon hozhat eredményességet a demokrácia visszaépítése tekintetében. A kérdés tehát az, hogyan tudjuk a jövőben megakadályozni például, hogy ne ismétlődjön meg, amit Orbán csinált 10 éven át, hogy hathatós szankciók híján Orbán nap mint nap csak erősítette a maga rendszerét. Tehát nemcsak a jogállam, hanem az emberi jogok és a demokrácia állapotáról is szigorúan minden évben vizsgálódni kellene független szakértők bevonásával mind a 27 tagállamban. Ennek során felfednék a rendszerszintű bajokat, amelyekkel tele van Magyarország és Lengyelország is, és amire a monitorozó mechanizmus ráépülne méghozzá büntetések kiszabásával.

– A jövő héten a bizottság be is fogja mutatni a maga jogállami jelentését mind a 27 tagállamra vonatkozóan. Mi a lényeges különbség az ön javaslata és a mostani vizsgálódások között?

– Számos különbség van köztük. Az egyik, hogy nemcsak a jogállamiság betartását, hanem a demokratikus alapértékek meglétét is vizsgálja. A másik: nem kizárólag az Európai Bizottság kommunikációján múlik az értékítélet. (Itt ugyan nem tért ki pontosan arra, miről is van szó. Arról a régóta fennálló problémáról, ami Barosso bizottsági elnöksége idejétől datálható, hogy szemet hunytak a magyar problémák felett azért cserébe, hogy biztosított legyen az Európai Néppárt parlamenti fölénye a magyar tagsággal.) Azaz létre kell hozni a három intézmény – a Tanács, a Bizottság és a Parlament – között létre kell hozni egy olyan egyezményt, amely alapján csak a hármuk együttes döntésének lehetnek és lesznek mindenki számára kötelező következményei. Tehát nem függ a továbbiakban a bizottsági elnöktől vagy éppen most a német soros elnökségtől az ügyek megítélése. A harmadik pedig, hogy nem a bizottság határozza meg egyedül a jogállami egyéb normák monitorozásának feltételeit és annak kivitelezését, hanem a parlament, illetve mindhárom intézmény felállítja a kritériumokat, és annak alapján a három intézmény közös vizsgálata zajlik. És szigorúan minden évben, aminek eredményei alapján dől el a közös pénzügyi alapokból való juttatás mértéke vagy megvonása, a kötelezettségszegési eljárás vagy a 7-es és egyéb cikkelyek szerinti eljárás lefolytatása.

Michal Šimečka
 
Michal Šimečka
 
 

– Ezzel együtt a döntés szavazati arányai is változnának? Mert ugyebár ha a bizottságban csak egy tag is vétóz, akkor semminek sincs semmilyen következménye, dobható a kukába az eljárás.  

– Nem, mert akkor gyakorlatilag nem lesz szükség szavazásra sem. Azaz a független, a legkülönfélébb szakterületekről delegált megfigyelők és jelentéstevők megállapításai jelentik az értékelést. Nem lesz politikafüggő szavazás. Értékelési rendszert állítanak fel. Így az elkészült jelentésről se a bizottságnak, se a parlamentnek nem kell szavaznia. De ha például költségvetési pénzek forognak kockán, akkor természetesen a többségi szavazás akarata érvényesül.

– Milyen periódusra, egy évre vagy a teljes költségvetési időszakra vonnák meg a forrásokat?

– Ez még vita tárgya. Az én meglátásom szerint addig kell megvonni a forrásokat az adott kormánytól, amíg az Unió elvárásainak meg nem felel, azaz nem korrigálja a kifogásolt intézkedéseket. Ugyanakkkor az ország nem lesz megfosztva a forrásoktól, mert a pályázó vállalkozók, helyhatóságok vagy NGO-k a feltételek teljesítésével ugyanúgy hozzájuthatnának a forrásokhoz, de nem a kormányon keresztül. A kormány fogja elveszíteni a források feletti ellenőrzés jogát.

– Mark Rutte holland kormányfő épp most mondta, hogy simán el tudja képzelni az Európai Uniót Magyarország és Lengyelország nélkül is. Egyetért ön ezzel?

– Rutte ezt a kijelentést leginkább otthoni használatra szánta, belpolitikai célzattal, mindenesetre bizonyítja, mennyire frusztráltak az országok az Unió bomlasztása miatt. Mert nemhogy javulna, hanem romlik a helyzet, és nincs rá megoldás. Európai autokráciák fenyegetnek.

– Úgy láttam, hogy az ön kezdeményezése támogatókra talált többek között Manfred Weber személyében, az Európai Néppárt parlamenti csoportjának a vezetője részéről, illetve Didier Reynders igazságügyi biztos részéről is.

– Nézze, leszámítva a Fidesz-képviselőket és a lengyel konzervatív képviselőket, akárhogy vesszük, ha jogállamiságról van szó, az az Unió képviselőinek többségi támogatását élvezi. 

– 14-en mégis tartózkodtak a bizottsági szavazáson!

– Az 51 igenhez képest ez kisebbség. A legnagyobb pártok az úgynevezett kommunistáktól kezdve – GUE: az Egyesített Európai Baloldal Konföderációs Csoportja – a szocialistákon át a zöldekig, de még az EPP is – kompromisszumos egyezséget kötött ebben a kérdésben. A parlamentben is meg fogja kapni ugyanezt a támogatást.

pénz
 

– Orbán a napokban ismételt támadást indított kedvenc újságjában az európai bürokraták és a liberálisok ellen. Mit szól ehhez? Nem veszi magára?

– Ez egyértelmű propaganda. Még reagálni sem érdemes rá. Az viszont nonszensz, hogy Orbán baloldali konspirációt lát az ellene intézett támadásokban. Holott az Európai Bíróságtól kezdve a Tanácson, a Bizottságon és számtalan független intézményen át mind azt állítja, hogy nem demokrácia az, ami ma Magyarországon van. És persze nem liberális.

– Nem tart az illiberalizmus hódításától?

– Tudjuk, hogy súlyos problémák vannak Szlovéniában, hogy korrupciós válság van Bulgáriában, de az illiberalizmus és az ezzel járó súlyos következmének leginkább Magyarországot jellemzik.

– Konzultált Judith Sargentinivel? Akinek nevét a Magyarországról készített jelentés tette Európa-szerte ismertté?

– Nem. Egyáltalán nem.

– Ahogy felkarolta ön a magyar ügyet, az a benyomásom, mintha a nyomdokába lépne és Sargentini utódja lenne.

– Azt hiszem, ő már nem is a parlament tagja, nem indult.

– Így van. De azért hallott róla?

– Igen, de nézze, a nyugat-európai politikusokat általában azzal gyanúsítják meg, hogy negatívan elfogultak a kelet-közép-európaiak irányába. Én szlovák politikus vagyok. Már csak azért is tartom fontosnak, hogy ennek az ellenkezőjét is bebizonyítsam. Én Magyarország szomszédságában élek, és elfogult vagyok. Hozzá kell tegyem, Szlovákiában is éppúgy vannak problémák. Nem hallgatjuk el azokat sem. Ismeri az oknyomozó újságírónk meggyilkolásának ügyét, az előző kormány számos korrupciós botrányát. Ezekben a kérdésekben tehát nem Nyugat feszül Keletnek és még csak összeesküvés sincs Kelet-Európa ellen. Az általam felvetett problémák valósak. Megjegyezném, én szeretem a magyarokat. Szomszédok, partnerek vagyunk. És nekem az a dolgom az Európai Parlamentben, hogy a szabadságjogokért és az igazságért küzdjek, ami le van fektetve az uniós szerződésben. Szóval, ha úgy vesszük, a magyar szabadság- és emberi jogokért ugyanúgy küzdök, mint bármelyik más uniós tagállam jogaiért.

– Mi törvényjavaslatának a menetrendje ?

– Október elején elfogadja a Parlament, utána megkezdjük az említett három intézmény együttműködésére vonatkozó egyezmény kidolgozását és mielőbbi elfogadását tető aláhozzuk. Reményeim szerint nagyon gyorsan, nem akarjuk kihúzni azt az év végéig. Hisz a költségvetés tagállami ratifikálása diktálja a tempót.

Végül szóba került a Klubrádió sorsa is.

– Biztos vagyok abban, hogy egész Európában sok támogatást fog még kapni a rádiójuk, ahogy ez történt Szlovákiában is, mert téma lett az újságírók és a politikusok körében is. Én abban bízom, hogy az uniós intézmények felől érkező nyomás hatására ez a döntés még megváltoztatható és nem fog elnémulni a rádió. Mert mindannyian úgy gondoljuk, hogy a sajtószabadság a demokrácia egyik legfontosabb ismérve. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kormánnyal kritikus egyik médium szűnik meg a másik után, nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy halálán van a magyar demokrácia – fogalmazott rádiónknak Michal Šimečka, a jogállami monitorozás mechanizmusára törvényjavaslattal előállt szlovák politikus, egyetemi tanár és cseh külügyminiszteri tanácsadó.

Csernyánszky Judit interjúja a 2020. szeptember 26-i Hetes Stúdióban hangzott el.