Holnap kit gyűlöljek? - Selmeci János jegyzete
20/02/2026 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Ukránok, bűnöző gyerekek, bankárok, ukránok, benzinkutasok, és megint a benzinkutasok; már egy gyakorlott gyűlölő is nehezen tudja követni a kormány iránymutatásait arról, hogy kik az ellenségeink.
Ezen azért talán már túl vagyunk – gondoltam tegnap a Dantében, a Varjúkirály című előadás elején, ami a déli határkerítés építése idején játszódik, és elsőre olyan régi történetnek tűnt, mert arról szól, hogy két javítóintézetben felnövő vidéki fiatal jobb lehetőség híján beáll az önkéntes határvadászok közé, hogy megvédjék a hazát a munkánkra és asszonyainkra ácsingózó, mocskos szemét araboktól.
Az darab elején a bátor honvédők még csak visszazavarják a rettegő menekülteket a határ menti erdőből Szerbiába.
Akkoriban viszonylag egyszerű volt gyűlölni; a kormány megmondta, hogy nálunk kicsit barnább bőrű, kulturálatlan idegenek valójában nem menekülők, hanem megszállók, akik az országunkat akarják elfoglalni, és a magunk képére formálni, sokan pedig attól féltek, hogy migránsok még azt a keveset is elveszik tőlük, amit hosszú évek munkájával meg tudtak maguknak teremteni.
Egyre jobban meg a vadászat, a darab közepén a baltával felszerelt honvédők már levetkőztetik a menekülteket, és elveszik a pénzüket, mielőtt visszazavarják őket Szerbiába.
Több mint tíz év telt el azóta, és szerintem fel sem tudnánk sorolni, hogy hány társadalmi csoport veszélyeztette a hazánkat; a Brüsszelből finanszírozott civilek, a melegek, a transzok, a drogosok, a bűnöző gyerekek, utóbbi hetekben a bankárok, a benzinkutasok, és természetesen legnagyobb ellenségeink; a hazájukat védő ukránok.
A darab végére valaki felgyújtja a falu egyetlen dohányboltját, a lakók a migránsokat vádolják, a határvadászok bosszúra szomjazva mennek az erdőbe, a gyűlölet pedig végül tragédiához vezet.
Most is itt van körülöttünk ez az erdő, és baltával a kezünkben várjuk az ellenségeinket, akiket gyűlölünk, vagy holnap gyűlölni fogunk.
Az előadás után arra gondoltam, hogy basszameg, talán sohasem leszünk túl ezen.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2026. február 20-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)