Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Európa nem valami Amerika - Hardy Mihály jegyzete
11/09/2025 18:03
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A baj persze nem önmagukban a fegyverekben van, hanem az emberekben, akik használják őket. Pontosabban a fejekben. Egy olyan társadalomban, ahol kisgyermekkoruk óta az embereknek azt sulykolják, hogy ha problémád van, azt csakis erőszakkal, adott esetben ökölcsapással vagy éppen 9 mm-es golyóval tudod megoldani.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a… politikai erőszakról. Nekem mindez akkor jutott eszembe, amikor a hírekben először hallottam az amerikai republikánus top-influencer, Charlie Kirk meggyilkolásáról. Nem, nem az Önök készülékében van a hiba, ha sohasem hallották korábban a nevét, kissé erőltetett hasonlattal az amerikai Bayer Zsoltként lehetne jellemezni, persze a modern kor ottani média-kellékeivel felvértezve. A Trump-párti, 31 éves influenszerrel Utah államban egy vélhetően profi merénylő golyója végzett, hogy pontosan ki, azt még nem tudjuk, hiszen az FBI nem fogta el a tettest. Azt csak Orbán Viktor és Kocsis Máté sietett megelőlegezni, hogy a politikai gyilkosságot úgymond „baloldali-liberális” merénylő követhette el, majd gyors párhuzamot vontak Magyar Péter és a Tisza-párt között. Csak hát Magyarország, sőt Európa mégiscsak más, nem valami Amerika.
Az Egyesült Államokban riasztóan magas a fegyverek által kioltott életek száma, ami nem is csoda, hiszen a 340 milliós országban nem kevesebb, mint 393 millió kézifegyver van a lakosság birtokában. Az amerikai alkotmány 1791-ben elfogadott második kiegészítése szerint erre minden joguk meg is van – és túlságosan is sokan élnek ezzel a joggal. Így fordulhat elő, hogy az iskolákban és gimnáziumokban mágneskapun kell a diákoknak áthaladniuk a tanórák előtt, hogy a pisztolyokat és késeket elkobozzák tőlük a biztonságiak. A közhivatalokban sok helyen, például Texasban a bíróságokon külön „ruhatárban” kell leadni a hátsó zsebben hordott lőfegyvereket. Az utcán vagy a hipermarketben soha nem lehet tudni, hogy egy-egy dühöngő vásárlónál nincs-e egy Colt vagy Smith & Wesson, vagy hogy egy kekec autós nem tart-e egy pofás kis Glock-pisztolyt a kocsija kesztyűtartóban.
A baj persze nem önmagukban a fegyverekben van, hanem az emberekben, akik használják őket. Pontosabban a fejekben. Egy olyan társadalomban, ahol kisgyermekkoruk óta az embereknek azt sulykolják, hogy ha problémád van, azt csakis erőszakkal, adott esetben ökölcsapással vagy éppen 9 mm-es golyóval tudod megoldani. Pont úgy, mint a filmekben Clint Eastwood, vagy Jason Statham. Az eredmény: a legfrissebb adatok szerint az Egyesült Államokban 46 728 emberéletet oltott ki lőfegyver egyetlen év alatt. Tízezerrel többet, mint ahányan közúti balesetben haltak meg.
A politikai erőszak évszázados hagyományokra tekinthet vissza Amerikában. Abraham Lincolntól kezdve John Fitzgerald Kennedyig négy amerikai elnök lett lőfegyver halálos áldozata. Ronald Reagan és Donald Trump esetében is csak a szerencsén múlt, hogy az áldozat túlélte a merényletet. És akkor még nem is beszéltünk olyan köztiszteletben álló emberek értelmetlen haláláról, mint Martin Luther King vagy éppen John Lennon, akikkel szintén merénylő végzett.
Itthon eddig a roma sorozatgyilkosságokat és egy hibbant győri szélsőjobbost leszámítva kimaradtunk a fegyveres politikai erőszakból. Adja isten, hogy ez 2026-ra is így maradjon!
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2025. szeptember 11-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)